Szlovákiai- túra

2001. augusztus - 04-12 -én

A gyalogtúra  több napig tartott.

2. nap - első túra:

Reggel korán ébredtünk, közösen megreggeliztünk, majd a felszerelés és tízórai összekészítése után elindultunk a bevezető túránkra. Az út a Hernád-áttörésbe vezetett.

Her

  

A Hernád-áttörés a Hernád felső folyásán lévő körülbelül 16 km hosszú szakasz a Nagy Fehér Víz (Velká Biela Voda) torkolatától Szepes-sümegig (SmiĹžany). A Hernád itt egy olyan kanyonszerű völgyet alkotott, ahol a partok a hegygerincekről 300 m-es szintkülönbségekkel zuhan alá. A turistamúltnak köszönhetően a Hernád-áttörésnek kiemelkedő helye van a Szlovák paradicsom természeti értékei között. A Hernád elődje a fiatal neogénkor végén 150 méterrel feljebb folyt a mai Hernád medence sík medrében. A fiatal neogénkor és a negyedkor fordulójában a Szlovák paradicsom területe emelkedni kezdett, míg a Hernádmedence süllyedt. A Hernád bele kezdte vésni magát a mederbe, és így keletkezett a Hernád és a mellékfolyói (Lesnica, Nagy Fehér Víz , Velká Biela Voda, Fehér patak, Biely potok) patakjaival, vízeséseivel, kaszkádjaival, amelyek a Glac-tető lejtőiről csatlakoznak a folyókhoz. A befagyott Hernád-áttörésen először 1906 februárjában keltek át. Még ebben a júliusban B. és L. Hajtsch egy egyszerű tutajon tették meg az utat a Hernádon Káposztafalvától (Hrabusice a Hernád torkától) Szepessümegig (SmiĹžany a Hernád torkolata SmiĹžanská Masa-nál). A Hernád-áttörés nem volt egész hosszában járható. 1960-ban kezdték meg a kötél padok kiépítését a Kolostor szakadékban (Klástorská roklina) és 1974-ben fejeződött be a,  Hegyi szolgálat útjának" fázisos kiépítése. Ezen az útvonalon 7 fémhíd és pad, megközelítőleg 320 m lánc (az exponált sziklafalakba), 140 mászóvas és körülbelül 70 fapad van beépítve.

útvonal: Cingov - Prielom Hornadu (Hernád-áttörés) - Podlesok visszaút: Podlesok - Zelená Hora - Ihrik - Certova sihot (ördög-sziget) Letanovsky-Mlynn - Cingov.

He

A tavalyról jól megismert útvonalon haladtunk - először a zöld, majd később a kék jelzést követve. A levegő nagyon páradús volt, az égen egyre inkább gyülekeztek a felhők, de még nem kezdett el esni az eső. A Hernádot átszelő fémhidak, a sziklákba épített "tepsik", a nagyobb meredélyeket átszelő pallók látványa mindenkit újból lenyűgözött. Az "új tagok" is ámélkodva nézték a természet és ember összekapcsolódását ezen a "csipetnyi" helyen. A Tamásfalvi-kilátót még láttuk a szurdokból, ám mikor a Létánfalvi malomhoz értük elkezdett hevesen villámlani: behúzódtunk egy ottani kis nyaraló verandájára és ebéddel meg pihenéssel vártuk ki az eső végét. Miután elállt, tovább folytattuk az utat a völgyben. Sajnos nem túl sokáig jutottunk: még a túrázók pihenőháza előtt hatalma vihar és eső kerekedett. Egy darabig esőkabátban haladtunk a néhol már felfelé és lefelé sziklákon, létrákon vezető úton. Egy kiálló szilatömb alá behúzódva vártunk egy kis ideig, hátha alábbhagy az eső, de mivel ez nem történt meg sőt, még jobban rákezdett, ezért Podlesok felé sietősen haladtunk.
Megérkezve a Hernád-áttörés elejéhez, az eső megérezvén, hogy tovább nem is kell esnie elállt. Az étterembe behúzódtunk, elfogyasztottuk az élelem maradékát, ittunk egy forró teát és megbeszéltük, hogy busszal megyünk vissza Cingovba (már 3/4 5 volt). Elindultunk Hrabusice felé a buszmegállóhoz. Természetesen lekéstük a buszt, a következő csak igen későn indult volna, így gyalogindultunk visszafelé. Egy ideig a zöld jelzésen haladva a hegyek alatt mentünk, majd később felkapaszkodtunk a tetőre és a sárga jelzésen folytattuk az utat. Innen fentről csodálatos volt, ahogy a pára szállt felfelé a mélyből, néhol szinte áthatolhatatlan ködöt képezve. Ritkán lát ez ember ilyen szép természeti jelenségeket. A bércen végig haladva értük el újból a Létánfalvi malmot. Már elég késő volt, folyamatosan szürkült az ég. Már nem vállalkoztunk az egy sötétedő erdőben arra, hogy még a Tamásfalvi-kilátót is megmásszuk, így a Hernád mellett haladva értünk vissza Cingovba. Elég késő volt már: gyors vacsora után még futotta az erőnkből egy kis kártyacsatára, majd eltettük magunkat másnapra.

Ihrik