Szlovákiai- túra

2001. augusztus - 04-12 -én

A gyalogtúra  több napig tartott.

3. nap - második túra:

Eljött az első kanyontúra napja is. Akik most voltak először velünk itt, már nagy izgalommal várták, mit is hoz számukra egy ilyen jellegű kirándulás. 9 órakor kocsiba ültünk és Podlesok felé indultunk. Innen indul a Szlovák Turistaparadicsom legismertebb túrája, a Sucha Bela.

Sucha Be

  

A Szlovák paradicsom legromantikusabb szorosa. Vize a Glac-tető északi szélén ered és elválasztja egymástól a Vtáčí hrb és Rumanova masszívumokat. A Nagy Fehér vízbe (Velká Biela voda) a Podlesok központban ömlik. Suchá Belá felfedezése 1900-ban kezdődött, amikor egy csapat professzor M. Róth vezetésével a Misové vízesésig jutottak. 1908-ban megjelölték és módosították a turistaútvonalat a vízesésig. 1910 márciusában, télen A. Mervay vezetésével tették meg először az utat az egész szoroson át. Teljes egészében, a Misové vízesés szakadékot beleértve 1957-ben engedték át a Hegyi szolgálat munkatársai a turisták számára. A vízesések egymás után: Misové vízesés, Misové vízesés szakadéka, Szakadék (Roklina), Ablakocskás vízesés (Okienkovö˝), Medres vízesés (Korytovö˝), Szélső vízesés (Bočnö˝), Kaskáda.

Viszonylag "szerénynek" mondhattuk a patak vízhozamát - a tavalyihoz viszonyítva természetesen. A fa pallókon és a patak parton haladva hamar elértük az első vízesést. Rengeteg ember jött aznap pont ide kirándulni, így sorban állás volt a létramászásnál. Miután fényképeztünk és megvártuk a nagyobb tömeg elvonulását elindultunk felfelé a létrákon. Létra - fémhíd - létra - lánc - tepsik: ez jellemzi ezt a hatalmas, összetett vízesés komplexumot. Bármerre néz az ember, mindenhol fantasztikus természeti képződményeket, "aprónyi" csodákat láthatunk.

Az Okienkovö˝-vízesés tetejénél, közvetlenül a létra után egy kis üregen keresztül lehet átlépni a szikláról a fapallóra. Hátborzongató érzés még akkor is, ha tudjuk, hogy ennél gigantikusabb természeti képződmények léteznek itt, Szlovákiában is. Megnéztünk több olyan vízesést is, amely nem közvetlenül az úton van, hanem egy kicsit beljebb, csak rövid mászások után lehet eljutni azokhoz. Az egyik ilyen zuhatag lábánál megebédeltünk, utána pedig folytattuk az utat felfelé. Az utolsó fapallós-létrás szakaszt követően még szusszantuk egy rövidet, majd a tegnapi eső hatására kissé sáros talajon viszonylag lassan haladva értük el a szurdok tetejét, a Such- Bela vrch-t. Ott ismét közös fénykép, majd pihenő következett. Ezt követően a sárga jelzésen indultunk tovább, ami sokáig szinte egyenesen, a hegy tetején, gyönyörű fenyvesben haladt. A Klastorisko felé vezető elágazásnál mi balra fordultunk és innen már a piros jelzést követtük. Hamarosan meredeken lefelé vezetett az út és nemsokára meg is érkeztünk vissza, a podlesoki autóparkolóba. Hazafelé még megálltunk Csütörtökhelyen, ahol a péknél megvettük a következő napi kenyeret, majd a szállásra visszaérve, a vacsorát követően ismét vad kártyacsatába kezdtünk. Szokásunknak megfelelően elég későn kerültünk ágyba.

Sucha Be