Mátraverebély - túra

2001.04.07-08. szombat-vasárnap

Egész korán volt a találkozó a Keleti-pályaudvar jegypénztárai előtt. A megszokott reggeli "izgalmak" és a jegyvásárlás után zötykölődve elindultunk Mátraverebély felé. Kisterenyén volt egy átszállásunk - a várakozási időt hasznosan töltve körbejártuk az itteni kúriát és a parkját, majd a Mátraverebélyi bélyegzés után indultunk a túrára.

Már az út eleje is mutatta, hogy ez nem egy könnyű kis erdei séta lesz. A vasút melletti szántókon átkeltünk, majd hatalmas lankák között, egyre feljebb haladtunk. A tavaszi erdő még nem pompázott teljes díszben - a fák többsége még nem bontotta ki levéltakaróját. Az idő "Szilárd" negatív jóslatai ellenére ragyogó volt. Több olyan területen is áthaladtunk, ahol az erdészek jelentős "irtást" végeztek a faállományban. A Kőerdő-tető északi gerince felöl csodálatos kilátás nyílt a Cserhátra és a Mátra északi részére. Találkoztunk fiatal őzgidákkal is, akik a jelenlétünket megérezve hamar odébb álltak. A Katalin-akna felett megmásztuk a Csalánost (470m), majd egy újabb meredek emelkedő után értük el az Ágasvári-turistaházat (638m)
Itt nagyobb pihenőt tartottunk. Éppen ezen a napon rendezték meg a hatvani természetjárók a Mátra bérc teljesítménytúrát, amit személyesen is érzékelhettünk: rengeteg ember - fiatal és idős egyaránt - sietősen menetelt át a turistaház előtti réten Szurdokpüspöki felé. Az elmondásuk alapján megtudtuk, hogy egy 56km-es túráról van szó, amit 13 óra alatt kell teljesíteniük. Nem rossz, mi?

A XIII - XIV. században virágzó várból ma már semmi emlék nincsen. A tatárjárás után épült, 1265-ben említik először a nevét. A Tari család tulajdonában volt, és valószínűleg a török hódoltság ideje alatt rombolták le. A csúcs alatt található a turistaház, ami 1961-ben kapta jelenlegi formáját. Közvetlenül az épület mellett van az Ágasvári-forrás: sok megfáradt turista örömére. A turistaház jelenleg is működik, a büféjében mindenféle "életmentő" italt és ételt lehet fogyasztani.

Az ebéd elfogyasztása, a készletek feltöltése és a soron lévő bélyegzést követően tovább indultunk a Kék jelzésen. Két csoportra osztódtunk: voltak, akik az OKT útvonalán vonultak tovább a hegyoldalban és voltak, akik az Ágasvár megmászására vállalkoztak. Sziklákon, köves utakon át lehetett megmászni a hegyet és a lefelé vezető út is elég kalandos volt. Természetesen a teljesítménytúrázók miatt igen nagy tumultus alakult ki egy-egy szűkületben. A Szamár-kő sziklához meredek lejtőn lefelé jutottunk, majd a lentebb elhelyezkedő sziklapárkányról ismét körbe néztünk a Mátra északi tájai felé. Itt újra egyesült a két csapat, majd a Mátra bérc fenyvesekkel tűzdelt vonulatán folytattuk az utat. Hamarosan elértük az ágas vári erdészeti szállító utat, és azon áthaladva a Kis-kő déli oldalán ereszkedtünk le Mátraszentistván felé. A Hotel Jäger mellet elhaladva, a Hutahelyi-patak hídján átkelve találtuk meg a szálláshelyünket: a Mátrai Gyopár Vendégházat. Lepakoltuk a hátizsákokat, belaktuk a szobákat és rövid sétát tettünk a faluban: ekkor bélyegeztük le a túra füzeteket is. Este hat órakor átmentünk a közeli Vidróczki Csárdába, ahol a vacsora várt minket
A csárda a hírhedt mátrai betyár, Vidróczki Márton nevét őrzi. A tulajdonos elmondásából sokat megtudtunk Vidróczki legendájáról és a közeli falvak történetéről. A vacsora egyébként fenséges volt - minden erre túrázónak ajánljuk kipróbálásra (az árak még megfizethetőek).

Kellemes fáradsággal magunkban tértünk pihenőre a jóízű ételek után, majd másnap reggel kakasszóra ébredtünk. A szendvicsek elkészítése, a reggeli és a csomagok felpakolását követően folytattuk az utat a ksav.gif (920 bytes) Kék jelzést követve. Mátraszentistvánról hamar átjutottunk Mátraszentlászlóra: a két falu csak pár lépésre van egymástól. A falu központjától meredek emelkedőn vezetett tovább az út. Átmentünk a Kút-hegyen található sípályán, a hegyoldal fáiról barkát gyűjtöttünk. Elhaladtunk a megszüntetett Piszkés-kút mellet, majd az obszervatórium kerítése mentén értük el a Piszkés-tető alját. A csillagvizsgáló mellet folytatódott az út: hatalmas fenyőfákat láttunk az út mindkét oldalán. A fenyveseken átvezető úton jutottunk fel a 936 méter magasasan található Lengyendi - galyára.

Itt hihetetlen látvány fogadott bennünket: a hegy oldalában szőnyegszerűen nőtt a tavaszi kikerics. Ez a gyönyörű kis virágocska beterítette az út mindkét oldalát. Fantasztikus volt.

A hosszas fotózás után folytattuk tovább a gyaloglást Galyatető felé. A széles sífutó utakon értünk el a Biatlon lőtér mellé, a székely kapuhoz.

Innen rövid sétát követően, a TV torony alatt haladva találtuk meg az 1935-ben épült kilátót a Péter-hegyesén (960m). A kilátótól leereszkedve pár lépés után megláttuk a galyatetői Nagyszállót, ahol a következő bélyegző várt ránk. Itt tartottuk az ebédidőt is: volt, aki palacsintával töltötte fel energia készleteit, más az előre elkészített szendvicseket ette meg. A büfében még forralt bort is vásárolhattunk.

A Mátra Ny-i része hosszú időn keresztül ismeretlen volt a nagyközönség számára. Az 1894-ben épített menedékház az I. világháborúban elpusztult, az utána helyreállított épületet pedig a második világháborúban rombolták le. A Hotel Galyatető a két világháború között épült - gyakori vendég volt itt Kodály Zoltán is. Ma is színvonalas szállodának számít, a pihenni vágyók nagy örömüket lelhetik benne. Galyatetőről írja egy 1909-es gyöngyösi kalauz: "Ha a Kékes a Mátra feje, úgy Galya annak dereka."

Soraink újbóli rendezését követően tovább indultunk: utunk Galyatető mellet vezetett, a hegy oldalából csodás panoráma tárult elénk a Kékestetőre. Még a TV torony is jól látszott innen. A műúton áthaladva egy csodás erdőbe jutottunk: az út bal oldalán fenyőerdő, a jobb oldalán pedig bükkös volt. Gyönyörű fák, szép táj, jó társaság - kívánhat-e többet bárki is?

Hamar elértünk a Nyírje-bércre, ahol egy kis időre megpihentünk. Megettük a tízórait, gyönyörködtünk a csodás kilátásban - láthatók voltak a szemben lévő hegyek (Nyeset vár, Kis-galya, Nagy-bükk) és a Csór-réti víztározó is. Kellemes sétával hamar elértük a Nyírjes erdészházat. A kapu mellett megtaláltuk az újabb bélyegzőt és a pecsételés után folytattuk az utat.

A zsav.gif (889 bytes) elágazásánál elhaladtunk a Mátra talán legsötétebb fenyőerdeje mellet: még a távolabbi fatörzseket sem lehetett látni, majd átkeltünk a N. Lipót-folyás felett átkelve megkezdtük a hegymászást Mátraháza felé. Innen javarész bükkfák között mentünk. A fák alja, az aljnövényzet már zöld színben pompázott, így a fák szürkesége, a lombkoronák sötét színe és a zöld növények különös képet nyújtottak. A kereszteztük a Galyatetőről érkező műutat, majd egy hirtelen emelkedőt követően a Csór-hegy aljában találtuk magunkat. Itt megint kettévált a csapat: a többség a Csór-hegy (730m) megmászását és a Kós Károly kilátó megtekintését választotta ksav.gif (158 bytes), mások pedig az OKT úton haladtak tovább. Néhány száz méteres emelkedőt követően értük el a hegycsúcsot, ahol szomorú látvány fogadott minket: a csodás kilátó, megrongált állapotban, elkorhadt tartó pillérekkel áll a csúcson, de az életveszélyes állapot miatt nem lehet feljutni rá. (Úgy gondoljuk, hogy kis költséggel és egy kis odafigyeléssel talán meg lehetne őrizni Magyarország látványosságait, és helyre lehetne állítani ezt és az ehhez hasonló kilátókat is.)

A hegyről lejutva a Mátra-nyeregnél egyesült újra a csapat és rövid gyaloglás után megtaláltuk az utolsó előtti bélyegzőhelyet, a Vörösmarty-turistaházat is. Szusszantunk egy csöppet, de a busz hazaindulása miatt indulnunk kellett. Rövid ideig a műút mellet vezetett a turistaút is, majd egy hirtelen jobbkanyarral egy kis hegyi patakon átkelve Mátraháza felé fordult. Innen még 500 métert sem kellett gyalogolni és megérkeztünk a mátraházai Volán buszállomásra. A csapat gyorsabbik része még éppen idejében érkezett a pénztárhoz (mert az 16 órakor bezárt) és így a bélyegzést is sikerült megoldani. 16.40-kor indult Budapestre a busz, a várakozás alatt elfogyasztottuk a megmaradt szendvicseket és a büfében pedig szomjunkat oltottuk. A hazafelé vezető úton még sokat beszéltünk az előző napok alatt szerzett élményekről egészen a Népstadion busz végállomásig, ahol a túránk véget ért.

Azt hiszem, egy nagyon jól eltöltött hétvégét tudhattunk magunk mögött és remélem mindenkiben mély nyomot hagyott Magyarország nem túl nagy (csak magas), de annál gyönyörűbb szeglete. Legközelebb újra találkozunk, remélem akkor is sokakkal találkozunk.

A túra pontértéke: 65 pont.