2002 június 22-én

A gyalogtúra most is a főbejáratig tartott

A nap rekkenő hőséggel kezdődött, ami így is maradt - megfagyásra nem kellett számítani. IC- vonattal tettük meg a Budapest Veszprém közötti távolságot, légkondicionálás tökéletes működése mellett. Nem bántuk meg, hogy az utazás e formáját választottuk és nem a buszos utazást az átépítés alatt lévő M 7 - esen. A vasútállomáson várt a fogadó bizottság, külön busszal amibe mindannyian betuszkoltuk magunkat és kettő perces rövid út után megérkeztünk a honvédségtől igényelt területre, ahová egy forgó kapun sikerült beslisszanni és mivel már nagy   volt a sürgés-forgás , az öltözők elfoglalása után nem volt nehéz megtalálni az alap hangulatot. A lehetséges veszélyekre felhívtam a kedves sporttársak figyelmét (hideg jégkrémek túlzott fogyasztása torokgyulladást okoz!!). A parkban mivel eltévedni nem lehetet, szabadon gyakorolhattak, melegítettek a csapatok a sorsolásig (persze nagyon melegíteni nem kellett mert árnyékban délelőtt is 36 oC volt). A meleg hatására nagy volt a frissítők utáni kereslet. A társulat szerencsére jó meleg ruhában, megfelelően volt felöltözve és a pályabeosztás után elkezdődhettek az összecsapások a csapatok között.
A vak szerencse újra a volt Diversey Huligánokkal hozta össze a Palotai Ultrákat és nagyban hozzájárultunk ahhoz , hogy a torna legjobb kapusa Szabó Pali lett. Az ellenfelünk egy talált góllal jutott vezetéshez a harmadik percbe (egy bedobást füleltek le amit hogy-hogy nem, betudtak gurítani) Ezután már egyetlen egyszer sem lőttek kapura, csak védekeztek. Nekünk rengeteg helyzetünk volt, na és két hatalmas csattanó kapufánk, ami pechünkre nem vezetett gólhoz. A továbbiakban sem volt most szerencsénk, a következő meccsen ellenünk ítélt (az ellenfelünk által is elismerten "bírói tévedés" ) tizenegyessel döntetlent játszottunk. Na de a VB-én ha az olaszok is kiestek hát mi sem szégyenkezhetünk " a Bírók is emberek" Röszkei válogatott ellen sikerült egy nehéz döntetlent hoznunk, igaz közülük többen is megőszültek a fizikai és szellemi nyomás alatt. Na most nekünk volt szerencsénk mert ennyi helyzetet amit az új kapusunk Kiss Sanya KIFOGOTT, nem látott még Veszprém az biztos. Utána jött egy sima vereség Veszprémtől 4:0. Ami a mentség,- volt aki többet kapott tőlük, persze ők profik ( 149 csapatos házi bajnokságban játszó összeszokott csapatuk van, akik leigazolt játékosokkal versenyszerűen minden héten hajtanak a bajnokságban ) mi pedig csak amatőrök vagyunk, de fejlődőek. A csapat a következő meccsre "felszívta" magát és gyönyörű első félidős játékkal 1:0 fordulóval majd 2:1 későbbi vezetéssel már a biztos vezetés tudatába kicsit elbizakodva játszott, ami balul ütött ki és mint a magyar válogatott az utolsó percbe döntetlenre végződött meccs lett a vége. A következő mérkőzés mintha az előző mérkőzés lett volna lekopírozva, csak azzal a különbséggel , hogy az utolsó három és fél perc előbb döntetlent majd vereséget hozott, ami számunkra demoralizáló volt. Hát ez van!Összegezve a csapat az itthon maradt sztárok nélkül is becsülettel helyt ált !! A kiszolgálásért és a vendégszeretetért külön köszönet a házigazdáknak és a 4 : 0 így már nem is fájt annyira.
Megtörve nem, csak sajgó foltokkal térhettünk haza, a számunkra biztosított leány kollégiumba, ahol a szállás elfoglalásakor szükséges papírmunkákat elvégezve gyorsan megtelepedtünk és az ajándék söröket elhelyeztük a  nyírbátori fiúkkal közösen használt hűtőszekrénybe és elindultunk a városba felfedező útra. A séta   közben beesteledett a társaság megéhezett  és egy nagyon hangulatos Gösser nevű Pizza bárba belakmároztunk úgy, hogy amit már nem tudtunk megenni azt becsomagoltattuk és irány a buszmegálló, hogy az utolsó 4 -es buszt elérjük (21:40) ami a Stadionig,  a szállásunkig fuvarozott bennünket. A nap zárása:  - volt akinek az ágy, - volt akinek a TV szoba jutott a soros VB mérkőzés megtekintésével
Másnap reggel egy rövid utazással Almádiba érkeztünk, a meteorológiában bízva napsütéses strandfürdőt választottunk a Veszprémi állatkert helyett. Jó választás volt, mivel mindenki kellemesen "leégve" ért vissza Budapestre a délutáni vonattal. Kánikula, valóságos strandidőt fogtunk ki mindkét napon és a társaság jókedvében sem volt hiány, mindenki jól érezte magát valószínű.
Az utunkról többet a képek beszéljenek ha elkészülnek.