Inóci - túra

/amiről az ÁSZGÁRD sportklub oszlopos túravezetője irt, alias " Almási Zoltán túravezető úr"

2002. október - 26 -án

Sokan összejöttünk ezen a hétvégén, azt hiszem negyvenhárman. Némelyikünk kicsit furcsán is érezhette magát, hiszen nem csak az általában megszokott, jól ismert arcok néztek vissza ránk. A rendszeresen túrázó, összeszokott kis csapatunk mellett sok új érdeklődő volt és felbukkant több régi, szinte elfeledett ismerős is, akik még az Ászgárd hőskorában jártak el velünk az autóskirándulásokra.
Mint hajdanában, ezúttal is kocsival utaztunk le Kóspallagra és ott aludtunk a Kisinóci Turistaházban. Megpillantván az impozánsan magasodó emeletes épületet, jó volt az első benyomásunk. Lássuk, mi van az ajtón belül! Tipikus régi fajta turistaház, a berendezések bizony már nem mai darabok. Az étterem nehéz fabútorzata, belső kialakítása harmonikus, illik a funkcióhoz. Az első szinten hat és nyolcágyas szobák találhatók, emeletes vaságyakkal. Ez nem is gond egy vérbeli turistának, szokva vagyunk az ilyesmihez. A tetőtérben levő kis kétágyas szobákba egy meredek vas csigalépcsőn lehet feljutni. Romantikus szállás lehetne, kár, hogy a tisztaságra és a karbantartásra nem fordítanak elég figyelmet a házigazdák.
A gyors lepakolás után máris nekivágott kis csapatunk a hegyeknek. Az első célpont Nagyirtáspuszta volt. Az innen induló kisvasút Nagybörzsönyig tartó szakaszát nemrég újították fel és hosszú évek óta újra közlekedik naponta háromszor. Mivel éppen hogy lemaradtunk az indulásról, gyalog indultunk tovább Kisirtáspuszta felé. Rövid pihenőket tartva Nagy János-tető felé haladtunk tovább, majd rövidesen visszaértünk kiindulópontunkhoz.
A megfáradt társaság elfoglalta helyét az emeleti szobákban és ott hamarosan vidám beszélgetés alakult ki. Szinte észre sem vettük, hogyan elröppent az idő, már vacsorához is szólított egyik vendéglátó házigazdánk messze hangzó kurjantása. Vacsorára gulyásleves volt (meg kell hagyni egész finom) és ezen felül 3 db kissé kozmás palacsinta. (Mindez a reggelivel együtt benne foglaltatott a 2300 Ft-os szállásdíjban.) Bár egy-két adag repetát is kiosztottak, azért volt olyan, aki még az étlapról is rendelt némi „kiegészítést”.
Vacsora után egy kis vetélkedőt szervezett Kati és Sanya. A gyakorlati feladatok nem voltak bonyolultak, ám annál szórakoztatóbbak. Minden csapat fennhangon buzdította az éppen „porondon” levő versenytársakat és a végén mindenki jókat kacagott. A kvíz-kérdések némelyike beugrató, némelyike igazi tudáspróba volt. Bár a fődíjat csak egyik csapat kaphatta meg, ebben a játékban mindenki nyert, aki részt vett.
Másnap reggel újabb túra következett. A célpont nem kis próbatétel: akik a többséggel tartottak, a Nagy-Hideg-hegyet mászták meg. A fáradtságot és a nehézségeket azonban elfeledtette a csodálatos késő őszi időjárás. Volt egy kisebb túra is azoknak, akik fáradtabbak voltak, vagy kisgyerekekkel jöttek. Ők a Királyrétet szemelték ki úti célul.
Összességében azt hiszem, hogy mindenki elégedetten térhetett haza erről a sportos, vidám hétvégéről és – különösen a szakosztályi tagok részére – drágának sem volt mondható a kiruccanás. Az idén benyújtott pályázatunknak köszönhetően 1000 Ft-al járultunk hozzá tagjaink szállásdíj költségeihez. Reméljük, hogy a jövő évtől is számíthatunk erre a támogatásra és hogy még több sporttársunk veszi majd igénybe ezt a lehetőséget. (A szakosztályi tagsággal és a tervezett túrákkal kapcsolatban érdeklődni lehet túráinkon, illetve az almasi67@freemail.hu e-mail címen.)

Köszi a beszámolót - Atti.

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /