Szarvaskő - túra  

2002. május -  26 -án

A gyalogtúra a fagyizóig tartott és ime egy részletes beszámoló.

Útvonal: Szarvaskő - Tardos-hegy - Köles-hegy - Telekessy-eh. - Bélháromkút Cisztercita Apátság Bélapátfalva - Kőbánya - Katonasírok - Nagy-Peresznye - Vincze-rét - Bélapátfalva cementgyár (vasútállomás).

Korán reggel az ideiglenesen létesített Volán buszállomáson találkoztunk a Népstadionnál. Szerencsére Mindenki megérkezett az indulásig, így teljes létszámban indultunk útnak. Néhány perccel 9 után már Szarvaskőn voltunk, ahonnan a bélyegzés és fényképezés után az Eger-patak hídján át, hirtelen emelkedő után értük el a szarvaskői vár romjait.

Keletkezésének pontos idejét nem ismerjük, de annyi bizonyos, hogy 1261-1295 között, az egri püspökök építették. Amíg ugyanis IV. Béla király 1261-ben kelt adománylevelében - melyben az egri püspökségnek birtokait sorolták fel - sem a helység, sem a vár nem szerepel, addig a várat az 1295. évi egri káptalan határjáró levele említi, a helység pedig az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben "Sub castri Episcopi" alakban, majd később 1438-ban "Zarvaskwalya" néven fordul elő, mint az egri püspök birtoka.
Szapolyai János 1527-ben Erdődi Simon Egri püspöknek adományozta, aki ide Péter nevű testvérét nevezete ki várnagynak. Az Erdődi Péter és Érdy Ferenc által védett várat 1528-ban Ferdinánd király Horváth Ferenc vezérével ostromoltatta, és azt kiéheztetéssel sikerült is elfoglalnia. Horváthot aztán a király Szarvaskő várnagyává nevezte ki. Az országgyűlés 1545-ben a vár lerombolását és jövedelmének az egri vár fenntartására való felhasználását rendelte el. A határozat végrehajtására azonban nem került sor, mert a várat 1549-ben Horváth Dobó Istvánnak adta át, a várnagya Szalkay Balázs lett. 1558-ban Verducz Antal egri püspök vette birtokába és Gadóczy Gábort bízta meg a várnagyi teendők ellátásával, majd amikor 1564-ben Mágócsy Gáspár lett Eger várkapitánya, Szarvaskő várát is őrizetésre bízták. Az időközben rongált állapotba került erősséget 1583-ban Christoforo delle Stella irányításával megerősítették.
1596-ban Eger eleste és a mezőkeresztesi csata után Gáll János várnagy az őrséggel együtt elmenekült, az üresen hagyott várat a török megszállta. 1687-ben Doria János hadainak közeledtére a török a várat elhagyta és az ismét az egri püspök birtokába került. A még teljesen ép vár 1699-ben annak a Telekessy István egri püspöknek került a birtokába, akinek kezébe II. Rákóczi Ferenc 1705-ben a fejedelmi esküt letette. Telekessy végig kitartott a Fejedelem mellett, ami miatt a szabadságharc bukása után üldöztetéseknek volt kitéve. Ezek elől ide vonult vissza és itt írta meg védőiratát is, melynek eredményeként pápai közbenjárásra méltóságát visszakapta. A vár ezután is az egri püspökök birtoka maradt. Hadi szerepe megszűnt, kijavításával, karbantartásával nem törődtek, így az teljesen elpusztult.

Időközben a nap is kisütött, így innen már rövid nadrágban folytattuk az utat. Folyamatos emelkedőn értük el a Tüzes-követ, ahonnan csodás kilátás tárult fel az alattunk húzódó szurdokra, a hegyek között kanyargó műútra. Visszatekintve még látni lehetett a szarvaskői-vár sziklaszirtjét is.
A Tardos-bérc vonulatát jobbról, majd balról kikerülve értünk fel a Tardos-hegy tetejére. Bal kéz felöl a mátrai hegyek, jobb kéz felől a Bükk vonulatai rajzolódtak ki a környező fák lombjai között, felett. A szerencsével nem álltunk hadilábon, a Mátra felől érkező sötét fellegek szerencsére a völgyben ragadtak és úgy haladtak észak felé - nagy mennydörgések közepette. A Köves-bércen haladtunk tovább, majd a Köles-hegy alatt hirtelen jobb kanyar után hamar elértük a Gilitka (Szent Anna) - kápolnát. A Bükk belső része felől érkező felhők pont akkor kezdték el ontani ránk az égi áldást, mikor a kis kápolnába léptünk. Sajnos az idő vasfoga nem kegyelmezett a kis templomnak, a karbantartásra pedig a látottak alapján nem sok figyelmet fordítanak az illetékesek. A gyors - kb. 5-6 perces zápor után ismét kiderült, fényképezést és tízórait követően folytattuk az utat. Szép bükkösben haladva tovább értünk a Kis-Szoros-tető alá, majd onnan a Nagy-Szoros árokszélén végig a műútra értünk. Balra egy lépcsősoron felfelé találtuk meg a Telekessy Üdülő alatt elhelyezett bélyegzőket. A bélyegzés után gyűjtöttünk még egy kis bodza virágot, és kicsit visszafelé indulva értük el a Kolacsovszky-forrást. Mellette egy hirtelen jobbra kanyarodva, a János-hegy megkerülésével jutottunk el a Bél-kő és Bélapátfalva közé eső hegyoldalra. Innen folyamatosan figyelnünk kellett, mert aznap rendeztek a Bükkben egy 100 km-es kerékpáros teljesítménytúrát, melynek egy része itt, a kék jelzésen vezetett. Az Alsó-erdőn áthaladva jutottunk a Bél-kő alá.

1908-ban kezdődött itt a mészkőbányászat, a cementiparban hasznosították az innen kinyesett követ. A báró Wessely Károly alapította bélapátfalvai cementgyár ez évben kezdte meg működését. Ekkor építették ki az Egerbe vezető vasútvonalat is. 1982-ben új gyár váltotta fel a régit, majd a rendszerváltás után, a magánosítását követően folyamatos huza-vona után bezárták. Azóta sem történik vele semmi, az utóbbi időben lehet hallani a lebontásáról. Sajnos mindez a Bél-követ már nem tudja megmenteni, az elmúlt évszázad rombolása örökre itt marad tanúbizonyságként.

Hirtelen bal kanyar után értük el a volt cisztercita apátság épületét. Itt tartottuk az ebédszünetet is, vártuk, hogy a gondnok beengedjen minket. Sajnos hiába kellett várnunk, mert az illető igen kemény szóváltásba keveredett a teljesítménytúra szervezőivel, így minket és a rajtunk kívül ott várakozó kb. 15 embert nem engedte be az apátságba.

Az bélháromkúti apátságot a Bél nemzetségből való II. Kilit egri püspök alapította 1232-ben. A nevében található három forrás a mai napig is megtalálható a közelben. A rend tagjai tudásukat nem tartották kiváltságnak. Nem őrizték féltékenyen, mint a hatalom bűvöletében élő egyházfejedelmek és a földi javakban dúskáló kanonokok, apátok. Tapasztalataikat, ismereteiket tovább adták azoknak is, akiket akkoriban igen kevesen vettek emberszámba: az egri püspökség kisemmizett, adókkal sanyargatott parasztjainak. Meghonosították a szőlőművelést, s a völgyben halastavat létesítetek. Nem dolgoztattak, maguk végeztek minden munkát: a fiatalabbak a földeken szorgoskodtak, az idősebbek az egyházi iratokat másolták. Oklevelek tanúsítják, hogy kezdettől fogva csak néhány felszentelt pap és páter élt itt. Egyébként ezt bizonyítják - ha közvetve is - a templom és a monostor szerény méretei is. A gondok az első években jelentkeztek: az ország és a nép létét fenyegető tatár hordák ide is felvágtattak, a megriadt építők valószínűleg elmenekülhettek, s csak IV. Béla visszatérése után folytathatták a munkát. Érdekes, hogy a két periódus közti időben megváltoztak a stílusjegyek: más-más anyagot használtak fel, másképp falaztak. Fortuna később sem kedvezett a cisztereknek. A monostort 1285 előtt barbár módon kirabolták és felégették az egymással viszálykodó főúri frakciók csapatai. Kun László kárpótlásul a poroszlói só vámot adományozta az apátságnak. A szerzetesek azonban nem adták fel, kitartottak, s rezignáltan tűrték az egymást váltó kegyurak szeszélyeit. Nemzedékeik évszázadokon át serénykedtek itt: Mohács után azonban már nem hallani róluk, a török veszélytől tartva valószínűleg szétszéledtek, elhagyták a Bélkő lábánál megbúvó menedéket. Tettük mégis nagy horderejű, kulturális missziójukat tisztelettel említi az utókor minden krónikása.
Csanádi egri püspök idejében, 1330-ban újra megkezdik az építkezést, helyreállítást. A zárda is megnőtt a kis kápolnával. Így mondja a monda:

"Sziklacsúcson áll a nemes sasnak fészke,
A csipegő veréb félve néz feléje.
Templom is kőfal közt van a nagy zárdával,
Úgy áll, mint mikor szív szívet ölel álta.
Két oldalon messze, két őrtorony nézett,
Ha jött az ellenség, ez inté a népet.
Lent a templomaljban szép apátlak álla,
Véges végig nézett a nagy tó hosszában."

A szerzetesek 1534-ig laktak a monostorban. Ekkor Perényi Péter a püspökség birtokaként elfoglalta, az apátságból a szerzetesek elmenekültek, a monostort felgyújtották és kirabolták. A lakóitól elhagyatott monostor omladozni kezdett, de romjai megmaradtak, mely a faluval együtt a szarvaskői vár tartozéka lett 1562-ig. Perényi bukása után 1562-1678-ig a török hódoltság alatt élt a falu népe, a monostort más célra használta a török. 1700-ban Telekessy egri érsek kérésére a király az apátság összes birtokát az egri papnevelde fenntartására adományozta. A monostor falai leomlottak, a templomot is pusztította az idő. Egészen addig, amíg a XVII-XIX. század során helyre nem állították a megrongálódott boltozatrendszert. Ekkor kerültek ide a barokk oltárok. Egyikük - a Szent Imre nevét viselő - 1748-ban készült el. Faépítményét és szobrait minden valamire való magyar művészettörténeti szakkönyv megemlíti, s a barakk építészet legszebb alkotásai közé sorolja. A látogató számára sajátos élmény a különböző stílusjegyek harmóniája. A bazilikás szerkezet, a megvilágítás, a nyugati homlokzat hatszirmú, mestermunkára valló, a díszítéseiben térhatást keltő kapuzat, az egyszerűségében puritán voltában is lenyűgöző templombelső, a faragványok, zárt mértani rendje XIII. századi francia hatást idéz, s a hajdani építőkre, a szorgos ciszter szerzetesekre emlékeztet, akiket a hivalkodás helyett a célszerűség vezényelt. Ehhez az Árpád-kori atmoszférához alkalmazkodnak a túlzásokra egyébként hajlamos barokk díszítményei. Szerényen meghúzódva, s kiemelve a lényegest, a meghatározót.

Az egykori monostor romjait 1964-65-ben tárták fel, s gondoskodtak az alapfalak maradványainak konzerválásáról, így aztán az érdeklődő - némi fantáziával - teljes képet kaphat az épületről, a földszinti traktusról, a mai sekrestyéhez simuló káptalanteremről, ahol valaha a fel- olvasásokat és a közös meditációkat tartották az unalmat nem ismerő, a folytonos tevékenységben tartalmat találó papok. A belső udvaron levő kút vize ma is iható, akárcsak évszázadokkal ezelőtt és a monda szerint: fiatalít ... Napvilágra került a monostor belső díszítésének néhány faragványtöredéke. Előkerültek az egy kari vízvezetékek - a kényelemre azért adtak az egyébként puritán szerzetesek - darabjai, tanúskodva a több mint 700 év előtti építőmesterek igényességéről, hozzáértéséről.

A pihenő után kissé csalódottan indultunk el. Még nem közvetlenül a város felé mentünk, hanem egy kis kitérőt tettünk. A következő látványosság a bezárt bánya volt: megpróbáltunk mindent megnézni itt is, de innen a kutyás őr zavart minket el, vissza az erdészútra. A rövid idő azért arra elég volt, hogy a nagy "hangárba" benézzünk: érdekes módon frissen fejtett zúzott kőhalmokat találtunk bent.

Az erdész úton haladva, a Spartacus-forrás és az Őztörő megkerülésével jutottunk ki a Lak-völgybe. Itt megint találkoztunk a kerékpárosokkal, akiket folyamatosan - hangos hopp-hopp-hopp-pal - bíztattunk a továbbhaladásra. Innen újra a kéken egy hihetetlen, szerpentines kaptatón át értünk fel a II. világháborús katonasírokhoz.

Egy rövid kis pihenőt tartottunk a síroknál, majd a piros keresztet követve felmásztunk a Nagy-Peresznyére, onnan pedig a Sáros-lápa mellett jutottunk vissza a Vincze-rétre. Ideérve elkezdett erősen beborulni az ég, majd mikor a Gyári-tó melletti büféhez értünk hihetetlen felhőszakadás vette kezdetét: újból szerencsénk volt. Az uzsonnánkat elfogyasztva itt vártuk meg a vihar elvonultát, részvéttel néztük a zuhogó esőben is kerekező teljesítménytúrásokat. A nap újból kisütött, mi pedig Bélapátfalva felé vettük az irányt. A megszűnt cementgyári vmh. kerítésén elhelyezett bélyegzővel pecsételtünk a füzeteinkbe, majd a IV. Béla úton található cukrászdába "tévedtünk". Az új "energia készlet" segítségével sétáltunk el a vasútállomásra, ahonnan 18:07-kor indult a vonatunk hazafelé.

A túra pontértéke: 42,1 pont. (A pontozás a Természetjáró Minősítési Szabályzat alapján készült www.fsz.bme.hu/mtsz/szakmai/minszab.htm.)

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /foto : Viola Zsolt

bukk1.jpg (31300 bytes) Patak parti fellátó
bukk2.jpg (26785 bytes) Indulásnál még mindenki meg volt
bukk3.jpg (38810 bytes) " Az utolsó sose pihen !"
bükk4.jpg (13721 bytes) A falu a lábunk alatt
bukk11.jpg (26828 bytes) Kitekintés az esős VILÁGRA, nyitott ajtón keresztül.
bukk12.jpg (29549 bytes) A menedékünk.
bukk14.jpg (29315 bytes) Bükk
bukk15.jpg (25889 bytes) Áll még a .....
bükk16.jpg (13283 bytes) A bezárt " banya "
bükk17.jpg (13645 bytes) Ahová nem tudtunk bejutni, ....
bükk18.jpg (14236 bytes) .... mert a gondnok ígérete .....
bukk19.jpg (29718 bytes) .... nem ért semmit !
( - mindjárt vissza jövök! - mondá és Mi vártunk, csak vártunk és még egy picikét vártunk ... )
bükk20.jpg (24116 bytes) Katona sírok, ahol éppen a bicikli verseny kanyargott.