Visegrád - túra

2002.03.16. - án

A gyalogtúra útvonala kétszer annyi volt, mint amennyire terveztük.

Egy kis irói vénával rendelkező túrázó beszámolóját olvashatjátok itt.

Hová mennek ezek az emberek?
– nézik értetlenül 5002-ben a Föld lakói földalatti rezidenciájukban egy kivetítőn annak a kis embercsoportnak a tagjait, akik komótosan, vidáman elindulnak egy kis pilisi faluból, Pilisszentlászlóbol, mennek, mendegélnek, betérnek fák közé, ráfordulnak a hegyi ösvényre, aztán csak mennek fölfelé, kapaszkodnak a lejtős, avarral és görgő kövekkel borított úton, körülöttük fák és fák, az égerfák füstszürke oszlopai kéken vakító misztikus háttérből magasodnak, a fák alatt rozsdabarna avarszőnyeg, ami alól egyre sűrűbben, egyre nagyobb mennyiségben, vidáman kandikál rengeteg színpompás valami, amit ezek az emberek kék ibolyának, fehér ibolyának, erdei kankalinnak, hóvirágnak, téltemetőnek, illatos hunyornak neveznek.

Mi a céljuk?
– kérdezik újra a lepusztított, jó levegőjét veszített Föld lakói újra egymástól. Az eső elered, előbb csak szemetel kicsit, aztán sűrűbben rákezd, a menetelők fejükre húzzák rövidkabátjuk csuklyáját, némelyik megpróbálja kinyitni rakoncátlan esernyőjét, és csak mennek tovább, néha leülnek egy-egy kivágott fatörzsre, előszednek valami ennivalót, vidám beszélgetés közben kortyintanak rá, egyikük lefényképez eldugott helyeken erdei pajzsikát, medvefüvet, s több más, „érdektelen”, semmitmondó kis zöld növénykét.

Miért mennek felfelé? biztosan van fönt valami érdekes – latolgatják tovább a kis csoport úti célját, na, most meg újra elindulnak ugyanazon az úton! Halló, ott már voltatok! – kiabál a fotelból izgatott utódunk, de a filmen a gyalogló csoport csak tovább poroszkál lefelé a görgős kavicsokon el-elcsúszva, aztán lemásznak egy patakmederbe – (inni vagy fürödni akarnak? figyel a földalatti lakó) – nem, nem isznak, avarral, ágacskákkal, sziklatörmelékekkel tele gyengén és piszkosan szivárog csak a patakvíz, mindenki saját kulacsból iddogál – hacsak el nem tört neki, mint egyiküknek esés közben, aki dühösen veszi ezt tudomásul és szilánkokkal veszélyeztetett boros teáját a patak vizébe önti.

A csapatvezető egy útelágazásnál elmondja, két út van itt, aki úgy gondolja, elég volt, menjen le Dunabogdányba, onnan hazamehet, alternatívaként föl lehet menni egy hegyre, aztán le, aztán egy másik hegyre, a csoport kis tanakodás után egyértelműen elindul felfelé.

Miért mennek felfelé? mégiscsak kell ott valami nagy dolognak lennie! – a földalatti lakók izgalommal nézik tovább a filmet, egyre feszültebben várva valami érdekes kifejletre, a csapat elindul felfelé, aztán meg lefelé, néha fenékre esik valaki, aztán föláll és megy tovább, egy-két ember mindig lemarad, de a többiek a pihenőben mindig bevárják, persze a lemaradók így sose pihennek, de hát ilyen az élet, menni kell tovább, egyszer kiugrik a bozótból egy őz, kicsit meg is riad a szemébe ugró piros-feketén rikító mintás kabáttól, zavarodottan elszökell mellette, aztán másodpercek alatt eltűnik fölfelé a hegyoldal fái közt.

Talán itt csinálnak majd valamit - kanyarodik a csoport egy farakás elé, de nem állnak meg, átmennek a nyitott kerítéskapun, és újabb menetelés következik, aztán átvágnak egy újabb mezőn, azt elhagyva egy bob pálya tárul eléjük, de nem mennek föl, hanem elindulnak lefelé az országúton, majd kisvártatva megérkeznek egy ősi vár romjaihoz (Visegrádi királyi vár – olvasható egy táblán), betérnek az alatta levő bódék elé, kávét teát isznak, kiflibe dugott virslit esznek mustárral vagy anélkül, nézelődnek érdektelen, csicsás tárgyakkal telezsúfolt bódék előtt, aztán elindulnak jobbra föl, azután pedig már csak lefelé mennek, vagy inkább rohannak, mert nagyon lejt az út, megállni szinte lehetetlen, vigyázni viszont nem árt, mert rengeteg apró kavics görög a lábuk alatt, aztán elérkeznek mesterségesen kikövezett utakhoz, kétoldalt házak, a csoport megáll egy sárga busz első ajtaja előtt, a buszra fölszállnak, mindenki leül valahová, a busz elindul, de az emberek csak üldögélnek, van, aki zsebsakkot vesz elő, később még többen szállnak föl, megtelik a busz, lassan besötétedik, az utakon rengeteg jármű tolong, araszolnak egy nagyváros felé, átmennek egy hídon, azután a busz beérkezik egy pályaudvarra, ahol mindenki leszáll, búcsút vesznek egymástól és mindenki másfelé indul el.

De mi volt ennek az egész napos menetelésnek a célja? kapcsolják ki a kivetítőt kedves utódaink. Be is veszik magukat egy helyiségbe, ahol ebből a korból előhívnak minden archivált anyagot, hátha majd abból választ kapnak a kérdésükre.

Isabella

A túra útvonal:

Pilisszentlászló - Rózsa hegy - Szt.László hegy - Pady rét - Pap rét - Rákóczi tető - Zánkói rét - Vértes mező - Teknős hát - Édeslyuk kunyhó - Vízverés-Urak asztala - Vízverés nyerge - Hajlékos bérc - Visegrád kapu - Király út - Fekete hegy - Nagy villám - Visegrád.

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /foto : Viola Zsolt

viseg04.jpg (15027 bytes) Sakk a HÉV -en, utazás közben

viseg06.JPG (22686 bytes) Pap réti ló tanya

viseg07.JPG (16323 bytes) Pap réti etetés

viseg09.JPG (25185 bytes) Pap réti étkezés

viseg21.JPG (24596 bytes) Végig a fasoron...

viseg23.JPG (16828 bytes) Egy kis lejtő

viseg25.JPG (24337 bytes) A híd

viseg24.jpg (19756 bytes) és a völgy folyam

viseg26.JPG (22332 bytes) nyiladék

viseg28.JPG (30234 bytes) nadrág fék..     :-)

viseg31.JPG (25379 bytes) Kerek hegy

viseg32.JPG (18411 bytes) sziklamászás közelről

viseg33.JPG (25263 bytes) Ibolyka

viseg34.JPG (24322 bytes) ?

viseg35.JPG (26853 bytes) fehér ibolya

viseg36.JPG (22520 bytes) barkás táj

viseg37.JPG (22522 bytes) A tó

viseg38.JPG (24476 bytes) Elmaradt hóvirágos kép

viseg39.JPG (25994 bytes) Vizverés nyerge

viseg44.JPG (8398 bytes) Nagy villám

viseg45.JPG (17966 bytes) Fekete hegy

viseg46.JPG (22108 bytes) Visegrádi vár alatti virágszőnyeg

viseg47.JPG (19218 bytes) Sötétedés