Bécsi - túra

2003. december 13-14 -én

Az autó és a városnéző túra a még meglévő határon innen és túlról tartott .

Az időjárás minden arcát bemutatta az egész túránkon keresztül a fiatalos és semmitől meg nem rettenő csapatunk számára.
 A reggel újfent egy kis izgalommal kezdődött, először, mert az egyik autó nem rendelkezett téli gumival, csak hólánc felszerelése volt és az elterjedt hír amely szerint nem engedik át a kocsit a határon téli gumi nélkül / egyes megkérdezett rendőrök szerint kell, mások szerint csak ajánlott / - egy kis izgalomba tartott egyeseket / a választott sofőr igaz nem izgult, ami jó jel volt /.
 Bár az első félóra után - amely még Budapesten ért bennünket - egyszer csak azt látjuk, hogy egy budai mellék utcából való kifordulás után a " nyugodt " sofőr rendes jobb kanyart ír le ahelyett , hogy minket követne és szép csavaros balkanyart írna le autójával, mivel figyeltünk rá mi észre vettük, amit ő nem, hát bizony már itt elvesztettük a kapcsolatot a három kocsi között / ez később többször előfordult az utunk folyamán és csak a gondviselő tudja, hogy mégis hogyan sikerült később a bécsi szállásra együttesen oda érkezni /.
 A határon aránylag nem volt nagy forgalom, egy fél óra alatt mind a hat áteresztőt kihasználva áthömpölyögött az Adventi turista társaság, nyugtatólak hatott a csapatra nem kell szétszakadnunk a téli gumi miatt - " rá se tojtak " .
 Az autópálya egyhangúságát a kocsikban helyet foglaló társaságok oldották és az a hatalmas köd fal ami, mint egy torlasz egyszer csak előttünk termett , bár a többi autóst ez nem zavarta, szinte a sebességüket sem csökkentve robogtak előre a céljuk felé, szerencsére biztos el is érték mivel a pályán baleset nem volt .
 Amitől tartottunk - persze - az autópálya letérőnél elvétettük a lehajtás irányát és egy kis külvárosi város nézés után, ahol lehetett megfordultunk helyes irányba állva és most már nagyon figyelve a kijáratokra a megfelelőnél rutinosan kihajtottunk. A következő baki akkor következett be amikor a nagyon udvariasan az első két kocsinkat kiengedték - mi ki is soroltunk azonban a harmadik autó időközben sárgát majd pirosat kapott mi erre figyeltünk is azonban a mi forduló sávunk szabadjelzéséből kifolyólag nekünk át kellett haladnunk egy kis kereszteződésen utána mi le is álltunk, de a lemaradt kocsi nem figyelhetett ránk mivel ők tovább hajtottak, ahogy kell igyekezve , hogy bennünket minél előbb utolérjenek az egyenesben és mindezt a mi szemünk láttára. Szinte hasították az űrt. Na elő a telefonnal és azonnali cél beintést, mivel a hír még a száguldó cirkusznál is gyorsabb, azonban újabb meglepetés "a készüléket csak segélyhívásra használhatja" volt a kijelző számlapján az érthető üzenet. Más lehetőség nem lévén az egyik kocsi utána eredt az eddig bennünket üldöző csapatnak akik persze még mindig abban a hitben léteztek hogy ők az üldözők . Ez nagyon sokáig így volt, jó húsz perces egyenes haladás után az út amely eddig nyílegyenesen haladt előre, ravaszul " y " elágazásba torkolt és mi úgy döntöttünk válasszuk a bal ágat. Itt is autóztunk vagy tíz percet, de az elveszett autó sehol. A döbbenet, hogy itt voltak Bécsben és cím nélkül ők csak vannak a nagy semmiben, mivel a pontos szálláscím náluk nem volt megtalálható. A tanácstalanságunk miatt visszafordultunk abban bízva, hogy Ők is ezt teszik és ahogy a mesében egyszer csak - velünk szemben vidáman autóznak  - mindketten egy pillanatban nézünk a szembe lévő autóáradatra és ez a pillanat elég, hogy mindketten észre vegyük egymást. Ezután együtt tértünk vissza a várakozó harmadik autóhoz akik nyugodtan vártak ránk az elkallódás helyén és cseppet sem izgultak, úgyis tudják mindig mindent megoldunk. Nos az elveszett hely ahogyan e helyet azután elneveztük 1.5 percre volt a szállodától. A megérkezés így jól sikerült
 Tanulságok : 1./ Legyen pontos cím mindenkinél , 2./ Figyelj a karaván minden tagjára és egymásra , 3./ Legyen feltöltve a telefon kártyád , 4./ A papagáj is megmondta  a macska szájában  : - nem kell beszarni ez a hülye a végén még elejt.
 A szállodában nagyon rugalmasan és kedvesen fogadtak - 14:00 -re vártak és még csak 11:30 volt - rövid időn belül négy szobát kitakarítottak és ezeket elfoglalhattuk. Mivel elég volt az autózás rejtelmeiből úgy döntöttünk tömegközlekedést veszünk igénybe, ami utólag rájőve szerintünk jó választás volt, ám ezzel is volt egy kis kalamajka . A rejtelmes turista jegy megvétele után ( 5 euró /24 óra ) igénybe vettük az U 1 -es és az U 3 -as földalattikat , amellyel eljutottunk a Schönbrunn palota elé.
 Itt már jelentkezett az adventi hangulat, a Főkapun belépve a hatalmas Díszudvarra jutottunk a pár száz hasonlóan érdeklődő embertársainkkal egyetemben. A kastély előtt a tér végén hatalmas fenyőfa és előtte egy kis színpad ( amelyen éppen egy kis kórus énekelgetett karácsonyt idéző dalocskákat ) volt felállítva, amit a körülötte elhelyezett vásáros házikók foglaltak körbe, amelyekben különböző étkeket, süteményeket, édességeket, ajándékokat és itókákat árusítottak. A kavalkádban előszörre alig találtuk meg a bejáratot, de aki keres az ... . A jól kitalált jegy ár kifizetése ( 10.50 / euró - Grand Tour ) után rövid beléptető rendszeren túljutva és egy idegenvezető telefon boldog tulajdonosaként már indulhattunk is a 40 termet bemutató kb. 50 perces tárlat vezetésre. Mivel a látogatók nagy számban tekintik meg e látványosságot ezért akárhogyan próbáltunk kicsit lemaradni az áramlattól az bizony csak egymás után jött és csak jött. Így nem sokat időzve a Külső várószobában - pedig a használata során bizony volt aki napokat is várakozhatott itt - a Biliárd terembe mentünk kis csoportunkkal, igaz most játékról szó sem lehetett, minden be van riasztózva. A következő termek I Ferenc József lakosztálya volt , nagyon spártai jelleggel . Az audiencia-terem , dolgozó szobája , és egykori háló szobája ( - itt is halt meg 1916-ban - itt található halotti festménye ) egymást követik . Erzsébet királyné szobái és Maria Antoinette szobája következik.
 Az ezt következő szobák : a család nappalija, volt majd a gyerek szobát láthattuk ( 16 gyermek közül mindig a két legkisebb lakta ) A szobákat megtöri a Tükör terem ahol Mária Terézia teljes udvari pompában fogadhatta a követeket. A Nagyterem a barokk remekmű mesteri megjelenítése több mint 40 méter hosszú és tíz méter széles, az itt elhelyezett gyertya lángot imitáló lámpák ragyogásában ( a kis égők a hő hatására imitálják a láng mozgását, csak ide tervezték ). A kör alakú Kínai szoba lakkfestésű falborításával és az étellift-szerű szerkezettel, amelynek segítségével a konyhából terítve-megrakva érkezett egy asztalka a padlórésen át, hogy a császárnő a bizalmas barátaival négyszemközt háborítatlanul lehessen - illetve ehessen.
 Az olasz az amerikai és egy ázsiai csoport előre tessékelése a Millionenzimmer nevezetű, a nevében is szereplő milliós értéket képviselő rózsafából faragott rokokó falborítású szobában megtörtént.
 Közben teljesen besötétedett és az ablakokon kitekintve láthattuk, hogy az egész park csak úgy csillog a kastély körül. A sok nézelődés után teljesen elkábulva a kijárat látványa térített vissza bennünket a valóságba, azonban volt akit nem és szépen vitte magával a már hozzánk szokott idegenvezető telefont a kijárati szenzorok persze egyből jeleztek, itt azután valami osztrák tájszólással valamit magyaráztak egymásnak a biztonsági emberekkel, persze mi nem értettünk belőle semmit - tájszólás nélkül sem.
 Az idő gyorsan szaladt és mint kiderült az ablakbeli csillogásnak megvolt a magyarázata szemerkélt az eső. Azután esett. Mi bizton állítgattuk ez nem eső csak úgy látszik EZ HÓ ! és így már mindjárt más volt.
 Az U 3 és az U 2 földalattiak igénybevétele után ahol nem ázott a társaság ( az esernyők a szálloda parkolójában lévő autók csomagterében szárazan viselték a megpróbáltatásokat kivéve egyet amely teljesen elázott ) újra kibújtunk bár előtte az aluljáróban lévő pizza sütöde egy barátságos pizza árusának invitálás többen elfogadták  és bizony be is lakmároztak. Csodálatosak voltak a fények csak a csillogást kiváltó dolog nem kellett volna. A gyalogos séta a Rathaus-ig tartott, a Városháza előtti parkban szintén egy kis adventi vásárváros volt kialakítva a környező fák különböző színes lampionokkal voltak feldíszítve ( törpék, lámpások és sok minden féleség színes kavalkádja ). A Városháza tornyán lévő páncélos lovag ( a  " vasember " - amely egyébként bronzból készült ) bátran tartotta a zászlós kopjáját vásári forgatag felett. A nézelődés következménye, hogy szétzilálódtunk és a vége az lett megint hárman háromfelé kerestük a többieket. Amikor mindenki meg lett úgy döntöttünk vissza megyünk a szállodába és holnap talán több szerencsével tovább folytatjuk. Igen ám csakhogy a társulat egyharmada a múzeum után haza ment és úgy volt 20:00 órakor találkozunk velük a Stephanplatzon. Egy hirtelen sms-t követően irány haza. A szállásra érkezve összegyűlt a társaság és a szálló italos helyén elfogyasztottuk az érkezésünkkor " kihagyott " vendégváró italunkat, amely valaki szerint fröccs és van aki szerint pezsgő volt. A barátságos beszélgetés után felmentünk még az egyik szobába dumcsizni, de egy észveszejtő Tv csatorna, amelyen persze először csak zene ment hát valami borzasztó észbontogató feladatok elvégzésére sarkalt vállalkozó  embereket pénz jutalmazás ellenébe. Ez csak szörnyülködést és persze figyelmet is kiváltott ( csoda hogy egyre agresszívabbak a reklámok ? )  Már csak ez hiányzott nekünk az egész napi kalandok után.
 Na szóval lefeküdtünk. Volt aki kicsit korábban ki később .

A második napunk reggel is jól kezdődött. Korán szerettünk volna felkelni és gyorsan megreggelizni azután irány a látnivalók. Nem így történt. Mindennek a bőséges reggeli volt az oka.
 Mindenki jóllakottan , mint a kis iskolások, lassan vánszorogva a verőfényes napsütésben, újfent a villamos - akarom mondani mivel épp jött a busz ezért örülten rohanva a megállóig, megtettük a csoportos síkfutást, rövidtávi rekorddal megdöntve.  A busz persze megvárt volna  - talán . Mindenki jókedvűen szaladt a napnak. Első állomás a belvárosi terület. A Stephansdom teljes körüljárását az Isten tisztelet miatt későbbre kellett halasztanunk. Addig is Ágota útikönyvét felhasználva lépésről lépésre a kis utcák zeg-zúgát bejártuk és a könyv által érdekesnek tartott érdekességeket megkuksiztuk, olyan volt bár, mindegy idegenvezetés sorra jöttek : Mozart ház ( amíg mi lemaradt felfedezők a ház belsejével voltunk elfoglalva a többiek lazán elsétáltak a kézi könyvet követve hiába ígérték menjünk nyugodtan majd megvárnak addig - így bízzunk a kíváncsi lányokban - , mivel ketten voltunk egyikünk ott maradt és a másikunk bősz keresgélésbe kezdett a kis utcákon honfitársaink után , persze térkép és kalauz nélkül . A sikertelen többszöri próbálkozás vége az lett (25perc után) , hogy vissza a várakozó társhoz és ekkor az egyik keresztutcából feltűnt a kallódó társaság akik csak most ébredtek rá, hogy megvagyunk somolyogva és tök véletlen kanyarodtak vissza erre ), Jezsuita-templom, a hatalmas  kéttornyú barokk templom az ellenreformáció bécsi diadalának eleven emlékműve, belső terem lenyűgöző, talán nincs olyan oszlopfajta például amelyet fel ne használtak volna díszítésére. A templom külseje alapján nem számítunk rá , egyszer csak óriási kupola alatt haladunk el: ez azonban csak festett ál-kupola a perspektíva kiváló ismeretében megfestett elemekkel Pozzónak aki tervezte arra is volt gondja , hogy a padlóba egy feltűnő fehér kőlapot helyezzen - ezen állva látható a kupola festmény a legjobb perspektívából .
Shwedenplatzi földalattira átszállva visszatértünk a Stephanplatzhoz és innen elmentünk először a Szt. Péter-templomot majd a Bécs Város Óra múzeumát ( belépés ingyenes volt ) néztük meg az 1921-ben nyitott múzeum az idő mérésének több éves történetét , közel 3200 óra bemutatásával ( toronyőr ébresztő -, zseb-nap -, nürnbergi " tojás " -, kép -, miniatűrökkel díszített -, zseb - és a legmodernebb órák ).
  A kiállítás után , amely lányoknak is tetszet az ő javaslatukra átmentünk szomszéd házban lévő a Baba múzeumba az az átmentünk volna, de a borsos belépőt látva ( a fiúk nagy "bánatára" ) a látogatás, - mivel valószínű magán múzeum - az ajtó előtt egy gyors fényképezkedés megtörténtéig tartott . A József kút és a Szentháromságoszlop érintésével vissza kanyarodtunk a  Stephansdomhoz amelyet most meg tudtunk tekinteni belülről is . A Székesegyház megnézése után háromfelé váltunk, volt aki vásárolni szeretett volna , volt aki pedig még szerette volna megtekinteni a Belvedere-t.
 Aki ezt választotta bizony nem járt rosszul , mivel a " Szép látványt" jelentő olasz kifejezés találó reá , kívül-belül egyaránt . Maga a Felső Belvedere  épülete a képzőművészet mestereinek munkáit őrzi . A márványterem nagy erkélyéről nemcsak az egész várost hanem a Wienerwald dombsorát is látni . A XIX. és XX. század Osztrák Képtára néven múzeummá vált ( 7,5 / euró ) , amelyet az idő rövidsége miatt 1,5 óra alatt néztünk meg ( talán egy egész nap elég lenne rá ). A képtár utolsó emeletén szinte már csak átszáguldó csapatunkat megirigyelve az orkán erejű szél is feltámadt annyira, hogy a múzeumból kijőve a sapkánkat elkapta és mivel helye volt - az egész hatalmas kert - egy jó darabig pörgette mígnem el nem kaptam. Na ezen is lehetett vidulni, jaaa és a sötétben elhelyezett kivilágítatlan derék magasságú oszlopba ütközésnek - hátra felé tekintgetve, de ez is egy külön történet .
Mivel a szállást reggel elrendeztük semmi sem tartott fel bennünket az esti hazafelé útnak elkezdéséhez ... , hacsak az nem , hogy a kocsiban ülők beosztása változott a lakhely elérések miatt. A sztrádára való feljutáshoz annyit még hozzátennék, hogy most sem volt egyszerűbb a dolgunk - bizonyította három próbálkozásból kétszer a szállóhoz jutottunk vissza, mintha csak azt akarta volna valami még maradjunk egy kicsit.
Mindenki nagyon jól érezte magát és eldöntöttük jövőre 2004-ben visszajövünk, azokkal is akik valamilyen okból most nem tudtak eljönni velünk.
u.i.: A sofőröknek is meg voltam elégedve a munkájával.

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /