Bernece - túra

2003. május - 01 -én

A bicikli és a gyalogtúra a határon innen és túl is tartott.

Az időjárás kedvezett az egész túránkon keresztül a lelkes és kitartó csapatunk számára. A reggel egy kis izgalommal kezdődött, mert volt aki hála a mobiltelefon korszaknak értesített bennünket az indulás előtt 16 perccel - "elértettem a találkozó idejét a következő vonattal csatlakozom hozzátok". E hír később jó hírré vált mivel volt aki a vonaton  vette észre - "nincs itt az útlevelem !! Kis szervezkedés után minden rendbe lett, az útlevél a lemaradó "csaptag" zsebébe került és Esztergomban átadatott jogos tulajdonosának.
Az első napunk délelőttje a város Keresztény múzeumának megtekintésével telt ahol a csapatunk némely kép láttán egy kicsit elborzadt -pl. a lefejezett vértanuk, melyen fejüket kezükben tartva néztek a szemlélőkkel /velünk/ farkasszemet. Szóval az épületen kívül sütött a nap és fújt a szél. E szél kicsit megnehezítette a bringájukon Budapestről feltekerő bátor vállalkozó szellemű sporttársaink életét mivel végig szembeszélben kellett tekerniük, de Ők is szerencsésen megérkeztek. A teljes biciklis létszám összegyűlte után hosszú sorba áttoltuk az új - régi hídon a kerékpárunkat a Magyar- Szlovák határ kuckóig, ahol rövidebb várakozás után átléptük a határt. Az ebéd előtt egy rövid fényképezés történt háttérben a Bazilikával , amely pompás látvány a határon túlról is. A roston grillezett harcsa és cigánypecsenye elfogyasztása után nekivágtunk az első emelkedőnek / 12% / amit sorra a többi követett. Az utunkat többször is megszakítottuk rövidebb pihenőkkel és gyönyörködtünk a tájban. A második határ átlépő Letkésnél történt , ahol megbeszéltük a kipróbáltabb és edzettebb tekerőkkel , hogy a következő megálló Nagybörzsönyi elágazásnál lenne és a programban eltervezett érdekességeket ott megtekintjük. Ez elmaradt mivel olyan hévvel tekert mindenki , hogy a jól látható útbaigazító tábla mellett elsuhant az élboly és csak pár kilométerrel később jutott észbe - "hoppá ez kimarat". Na majd legközelebb! A szállásig komótosan pedálozva  - egy betérő üdítő - és fagylaltozással megszakítva, délutánra elértük az aznapra kitűzött célunkat - leszálltunk a nyeregből. A szálláson szeretettel vártak már bennünket és rövid idő alatt "belaktuk" magunkat.

Reggel ketté vált a társaság : az egyik a gyalogtúrát választotta a kisvasutazással egybekötve , a másik a bringázást Lévára.
A lévai táv 125 km volt amit hősiesen teljesítettek az útra vállalkozók.
A gyalogtúra csekély 19 km-re sikeredett : Bernecebarátiból indulva, a falut körülölelő dombság megmászása és bozótos áttörése után, majdnem eltévedve értünk le Kemencére, A fatelepről, megérkezésünkkor éppen indulni akaró kis "zötykölődő" vasúttal , ami csak a strandig jár  - folytattuk utunkat. Ezután újra láb-buszra váltva jutottunk el A Feketevölgy Panzió "vilati" üdülőig, majd a régi vasútvonalat követve fel a Hamuházig. Tovább kanyarodva jutottunk el a Fekete völgyön keresztül a fordulóig, ahol a hegytetőn elfogyasztottuk a szendvicseinket a tájban gyönyörködve , majd az utunkat visszafelé véve a vár romjait megtekintve a lejtőkkel és emelkedőkkel megküzdve, állandóan szomjasan kicsit elfáradva de a megbeszélt időpontra, az erdei kisvasutat elérve vissza érkeztünk Kemencére. Itt sajnos a kisbolt be volt már zárva és a kürtös kalács sajnos már nem várt reánk. Azonban egy rövid 3 km -es táv még igen, az árvíz által elmosott - most a gát javítás miatt kiszáradt víztározó felső partján keresztül , újra az ókori földvár sáncait megmászva jutottunk vissza a szállásunkra. Az este egy kiadós focizással folytatódott, ahol a lányok remekeltek, amit néhány sajgó boka bánt, nomeg a vesztes csapat. A kárpótlás a bográcsban főzött paprikás krumpli volt, amely úgy elfogyott mint a sicc !! pedig nagybogrács volt a főző edényünk / 25 l /.

A harmadik napunk is jól kezdődött és folytatódott. Az ébredés 07:30 -kor történt mivel most nem siettünk sehová - ilyen is van néha . A becsomagolás és elköszönés után magunk mögött hagytuk Bernecebarátit. A Nagyoroszi felé kanyargó felfagyott összekötő úton haladva csak lassan jutottunk előre Drégelyvár felé, amit megtalálva felderítettünk. A sok emelkedő után - amit egyesek kimondottan szerettek - végre lefelé gurulhattunk addig míg egy sorompó egy kapu és két fegyveres őr nem állta utunkat. Mi először azt hittük továbbá nem tudunk haladni ez úton és visszafordultunk egy darabig, majd rövid vissza pedálozás után rájőve, hogy valami nem stimmel - a térképen tájékozódva, - meg is megkíséreltük az áttörést ami meglepetésünkre olyan egyszerű volt hogy csak na. A sorompóhoz érve, az   felnyílt , a kapu kitárult és mi áttekertünk. Hátralévő utunk alkalmával többször vonatra akartunk szállni de végén a váci majálison keresztül, egész Budapestig haza kerékpároztunk.

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /