Bernecei őszi - túra

2003. október 23-25 -én

Az autó és a gyalogtúra a határon innen tartott.

Az időjárás minden arcát bemutatta az egész túránkon keresztül a lelkes és kitartó csapatunk számára. A reggel újfent egy kis izgalommal kezdődött, mert volt akik taxival érkeztek meg a találkozó helyünkre és utána kissé át kellett szervezni a gépkocsikban való elhelyezkedést, mivel a csomagok megszaporodtak és egy autóba nem fértek be . A kiságy és az emberek elhelyezkedése után nagy nyugalommal eredtünk útnak figyelve az első és az utolsó autó együtt haladására. Zebegénybe érve találkoztunk a korábban elindult két társ autó utasaival és az első kitűzött cél állomásra igyekeztünk, ami a Szőnyi István festőművész egykori lakóházából kialakított múzeum volt. Itt - a magas létszám miatt - két csoportra osztódva megtekintettük az egész múzeumot. A kiállított tárgyak ismertetésével sok mindent megismertünk. /pl. a család belső egymáshoz fűződő kapcsolataira is fény derült, mint egy szappanoperában / A házból kiérve és a kis kertet megmászva láthattuk, hogy a felhők közül kibúvó nap beragyogja az egész Duna völgyét / nem volt nehéz - talán - ilyen táj mellett alkotni, az ihlet meg volt hozzá. / A múzeum után a szétszéledt csapat tagjai a zebegényi Katolikus templomot / Kós Károly és Jánszki Béla tervei alapján 1908-1910 között épült / és dísztök érés idején a töklámpa árust is meglátogatták. Ezután következett egy kis hegymászási gyakorlat a Kálvária dombra / Maróti Géza szobrászművész tervei alapján a 30-as években elkezdeték építeni / a " trianoni " emlékhelyhez ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az egész szép kis magyar honra. Itt készült csoport kép gazdagítja a gyűjteményünket. Visszafelé betértünk a Hajózási Múzeumba / Farkas hajóskapitány gyűjteménye /ami állandóan bővül a sok relikvia már lassan el sem fér. Gazdag élmény és ismertető beszámolók után alig tudtunk elszakadni innen is, de folytatni kellett utunkat mivel 10:00 órára vártak bennünket és már 12:40 volt / telefonon jeleztük azonnal, hogy késünk és 14:00 érkezünk meg /. Ez is csak cél volt, mivel a Letkési elágazásnál persze egyenesen folytattuk utunkat Márianosztra felé, ami rossz útirány volt - megfordulást is csak Márianosztrán tettük meg . Az utazást borzolta még, hogy Attila autójából Letkés előtt kifogyott a benzin és Ő egy kis átszervezés után átment tankolni Szalkára, a többiek pedig tovább mentek a szállás felé. A tankoláskor azonban kiderült, hogy a benzin visszajelző valószínűleg nem jól jelez mert csak 23 litert tudott megtankolni. Az újabb összejövetel már a táborban volt, ahol szerencsésen mindenki egymásra talált és rövid idő alatt elfoglaltuk a szobáinkat és neki láttunk a bogrács gulyás leves elkészítéséhez, amely főzését Iván vállalta be és megannyi kukta, fagyűjtögető, tűzszerész és láb alatt lévő segítségével teljesített is. Amíg a leves lassan fődögélt addig a fiatalság a focipályát kihasználva egymást szép lassan szétrugdalva hangosan focizgatott egészen addig, amíg látni lehetett a mozgó célpontokat. Az elkészült étel hamar elfogyott a tányérokból és úgy látszott mindenki jól lakott. Ezután meglátogattuk a helyi biliárd szalont ahol éppen nagyban ment a mulatozás, amit élő zene színesített  mindenki számára hallható hangerővel. Az ott tartózkodásunk egy kicsit elhúzódott /00:35/ Úgy látszik egy kicsit egész nap késésben voltunk.

 A második napunk reggel is jól kezdődött: az egész tájat fehér hó lepte el és még reggel is havazott. E napra eltervezett Honti túránktól azonban nem tudott eltéríteni bennünket és egy kis früstök után újfent neki vágtunk. Az autós konvoj pillanatok alatt megérkezett a Honti szakadék előtti parkolóba és innen gyalog folytattuk utunkat a szakadék belseje felé. Az utunkat azonban rövid idő után egy sziklafal zárta el / ős Ipoly munkája /és sok túratársunk felsóhajtására és megkönnyebbedésére nem választottuk e fal megmászását . Kis kitérő után megpróbálkoztunk a zöld jelzésen a Kő máj hegy megmászására és ez egy darabig be is jött de nagyon sáros és csúszós volt az út és az úttalan rész is, ezért a Nagy Jelenc tetőre felérve tanácskozásra gyűltünk össze amely rövidre zárta a további teendőket. Gátépítésre és vízleeresztésre szakosodtunk és vagy még félórát a tetőn elöltve fordultunk csak vissza . Ez idő éppen elég volt ahhoz, hogy a már korábban visszaforduló egyéneket szem elöl tévesszük és elkallódjunk tőlük. Ők Hontot járták keresztül-kasul és jártukban egy öreg nénikével elbeszélgetve kiderült, hogy ide is híre ment a tegnapi mulatozásunknak, - a hírek gyorsan terjednek e vidéken is, vagy kicsi ez az ország nem-de-bár. Az újbóli találkozás csak egy órával később jött csak össze. Ezután elmentünk a nem messze lévő Csitári kápolnához. A legenda szerint a kápolna melletti Csitári forrás csodatévő vizétől sokan meggyógyultak, a kápolnához közel található a Csitári alagút amely a legenda szerint össze van kötve a drégelyi várral. A nap gyorsan eltelt és egy kicsit átfázva de jókedvűen tértünk vissza a táborba, ahol egy forró zuhany visszatérítette az életbe az embereket. Az este nagy aktiviti játékkal és hatalmas küzdelmes kártyacsatával zárult. / na és egy kis sörözéssel /

Harmad nap reggel ketté vált a társaság : az egyik csapat a gyalogtúrát választotta a Drégely várhoz és volt akik útlevél tulajdonlása miatt Szlovákiát választották. A gyalogtúra csekély 3 km-re sikeredett : - kövecses P indulva, az Aranygomb hegyoldalában egyenesen a várhegy felé vettük az irányt, a lefagyott- néhol kissé felengedett terepszakaszokat leküzdve. Ám ezután következett a neheze , a farkasordító hidegben a vár bevétele. Többszöri fenyegetések  mellett / mit is fog kapni a túra vezető ezekért a kínokért amit ki kell állniuk a hős gyalogosoknak / mindannyian felértünk a csúcsra ahol épp a várfeltárás és felújítás munkálatai zajlottak, népes építő és régész sereglettel, akik a vár védőit alkották, mint később kiderült mert a vár elhagyásakor kemény hógolyó csatát kezdeményeztek velünk szemben. A kilátás viszont nagyon szép volt, az őszi havas táj napsütésben, érdekes arcát mutatta meg számunkra. Arany János állított örök emléket Drégely várát védő Szondi Györgynek aki 150 fős védősereg élén állt, az 1552.07.06 támadást indító 12 ezer fős török haddal szemben " Szondi két apródja " című balladájában. A túrát szerencsésen túlélte mindenki és az autókban felmelegedve visszatértünk a szállásra, csak egy rövid ebéd erejéig és összecsomagoltunk, majd hazafelé vettük az irányt. Megbeszéltük, hogy betérünk Szobra és megnézzük a Börzsöny Múzeumot amit el is követtünk. Kicsi, de érdekes a kiállítás ami a Börzsöny történetének régészeti leleteit, élővilágát és néprajzát mutatja be. Egy rövid pihenő a Duna parton és utunkat most már véglegesen haza felé vettük. Reméljük mindenki jó érzéssel és sok maradandó élménnyel gazdagodva gondol majd vissza e rövid három napra.

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /