Bodrog - túra

2003. június - 14 -én

A kenu és a gyalogtúra a vízen és szárazföldön egyaránt tartott.

Az időjárás kedvezett az egész túránkon keresztül a lelkes és kitartó csapatunk számára. A reggeli gyülekezőn pontosan megjelent mindenki, ami azért is fontos volt, mert a vonat dugig volt utassal, akik a különböző iskolák ballagására igyekeztek. A vonatozás nem volt egyhangú, mert a csapatunk tagjai - igaz különböző fülkékben  helyezkedtek el, ebből kifolyólag - mivel voltak akik most voltak először velünk és nem ismertek mindenkit - egy kedves fiatal utas családra azt hitték Ők is hozzánk tartoznak így pillanatok alatt letegezve bemutatkoztak egymásnak és egész végig megvoltak győződve arról , hogy együtt fognak túrázni velünk. Mindent megtudtunk róluk és Ők is rólunk csak az nem derült ki hogy nem egy csónakban evezünk. A tévedés csak az átszállás után derült ki - igaz Ők is nyaralni mennek , de más úti céllal. Az átszállás sem zajlott bonyodalom nélkül mert a miskolci állomáson - igaz a vonat a beérkező vonatunk mellett állt , és csak át kellett volna szállnunk a vonat elejére - de Mi , a vonat ablakán keresztül kihajoló " kedves utas felvilágosítására " a vonat hátsó vagonja felé vettük az irányt és oda is szálltunk fel , ahol csak a folyosón jutott Szerencsig állóhely. - Biztos megijedt a nagy létszám láttán !!  A baj csak az volt , hogy amikor Szerencsre értünk majd leszálltunk a vonatról és kerestük a Tokaj felé menő vonatot a kalauz felvilágosított bennünket , - Éppen most szálltunk le róla, csak a vonat első fele megy tovább Tokajba, a hátsó kocsikat lekapcsolják és másfelé veszi irányát - tehát irány a csomagokkal az első kocsik felé itt persze rengeteg üres ülőhely volt ahová letottyanhattunk.
Tokaj állomásán azért egy kis szerencsénk is volt mivel egy erre szakosodó szállító "Barkas" a  csomagjaikat és egypár leányzót - akik még a csomagokkal együtt befértek - elszállította a 4 km-re levő szálláshelyre. A többiek átsétáltak a városon.

Az első napunk délelőttje - a kipakolás és a berendezkedés után - egyből evezéssel folytatódott. A víz nagyon alacsony volt amit a zsilipnél lehetett legjobban érzékelni , ott ahol az előző évben még a csónakban fekve kellett áthaladnunk, most csak le kellett hajolnunk. Az úti célunk a tó volt, ahol nagy nyugalom fogadott a sok kavalkád után. Mintha egy más világba léptünk volna.
A tó közepén a nagy hőség miatt többen a vízben kerestek hűsülést ami után a csónakba vissza mászva, mint szerecsen emberek néztek ki a rájuk rakodó finom iszapréteg miatt . A látnivaló rendkívül megkapó volt - a madarak , halak, növények együttese nagyszerű élményt jelentett az első pillanattól kezdve, kivéve a szúnyogoktól , akik az egyik csatornába való beevezés után szinte meglepetek bennünket. A csatorna felett összeboruló fák lombkoronája alatt lesben álltak és össztüzes támadást intéztek a hat hajó legénysége ellen. Az este folyamán sűrű kapargatás közben főzögettük bográcsban a "paprikás krumpli" estebédünket . A főzés mellett jutott idő persze egy kis focira is be sötétesedés ahol a lányok is nagyszerűen szerepeltek. Az éjszaka nyugodalmasan telt.

Második napunk alkalmával a Zsaró-vízitelep - Deák-ér - Zalkod útvonalat bejárva szerettünk volna eljutni Zalkodra. A terv jó volt - egy kis szemerkélő eső ellenére ami frissítőlég hatott számunkra -  többszöri útakadályt fa bedőlések, átemelések, piócás területek ellenére amit hősiesen leküzdöttünk , még sem sikerült, mivel a vízszint oly alacsony volt hogy egy ingoványos szakaszon nem tudtunk áthaladni. Haza felé egy hatalmas spricceléses vízi csata zajlott le össznépi fröcsköléssel. A csata elültével mindenki kezdte rendbe szedni magát és a hajóját is víztelenítette - szivacs használatával.
A Bodrog elérése előtt újabb akció történt egy kis csel bevetésével - a Zsarló gátnál elbújva az átcsurgó hajót együttes kemény vízfüggöny fogadta és eláztatta aminek az lett a következménye hogy az áztató hajót összefogva beborították . A cél előtt visszaforduló társulatot a bodrogi fürdőzés kárpótolta és az esti éttermi vacsorázás   -  ami volt akinek ízlett, bár volt akinek nem .

Harmadik napunk még korábban kezdődött 1/2 4 kor , mivel szerettünk volna hajnali madár seregletet a napfelkelte előtt tanulmányozni. A szürkületben egy vidra pár hancúrozására figyeltünk fel , először azt hittük valami halat kapott el, de közelebb evezve láthattuk - amikor a közelükbe értünk -, hogy egymással vannak elfoglalva.
A tóra kiérve éppen feljött a nap és ebben gyönyörködhettünk, míg a táborban javában húzták a lóbőrt az otthon maradottak.
A madarak valahogy nem voltak nagy számban. A tóban lerakott varsákat kerülgetve csendesen cserkésztük be Őket . Halász sast, kócsagokat , jégmadarat, bakcsót, kárókatonát, nádirigót, erdei pintyeket, gólyát, vércsét is láttunk de tücsök madarat csak hallottunk.
A táborba vissza érkezve úgy döntöttünk a Kopasz hegy megmászása lesz a következő célunk. Ebben egy kicsit akadályozott a szemerkélő eső. A Hegymászás megmozgatta az eddig pihengető lábainkat , de a hegyről való kilátás kárpótol mindenkit. Az elázott pólókat láncolatban állva szárítgattuk a feltámadt szélben. A szieszta után a fiatalság szavára hallgatva elindultunk a műúton lefelé a hegyről, ami először nagyon gyanús volt később még gyanúsabb lett. Félúton az egyik felfelé tartó autós tudtunkra hozta , nem biztos , hogy jó felé megyünk mert ez az út Tarcalba visz ami Tokajtól 11 km-re van. E hírre egy darabig visszafelé indultunk és egy erdei úton irányba állva, az erdőn keresztül átvágva - vissza érkeztünk a kiinduló tokaji  Fő térre ami most is nagyon szép volt.
Hazaérkezve éppen találkoztunk a tábort elhagyó a pincesor felé borozgatni induló öt fős társulattal ahol Nórika volt a TISZTELETBELI rangidős 16 hónapos korával.
Mi pedig nekiláttunk a vacsora elkészítéséhez. Volt aki rőzsét gyűjtött, volt aki húst kockázott , volt aki hagymát aprított, volt aki krumplit pucolt, volt aki répát szeletelt és volt aki sörözött , de este 09:15 percre elkészült a "gulyás leves bográcsban" ami pillanatok alatt elfogyott. Az est hátralevő része kártyázással és Activitizéssel folytatódott és éjfél után záródott.

Negyedik napunk a Tisza felderítésével,  na és az egyik faház kulcsának keresésével telt el.
A kulcs keresés története:
- az egyik homokpadon kikötöttünk.
- a homokpadon összeszedtük az ott elszórt műanyag flakonokat és szemetet
- a talált hordalék fából kapukat tűztünk le a vízben a Tisza közepén
- a fiúk egy talált lukas labdával elkezdtünk vízi focizni a változó vízállásban - boka és térd mélységű vízben.
- hoppá hol a kulcsunk ? - ami a gatya madzagomra volt felfűzve ??
- kulcs keresése - nincs !!
- a felderítő csapat másik fele napfürdőzött
- napfürdőző emberkék homokkal való eltemetése
- homokban fürdő emberkék kiásása és a Tiszába úsztatása
- út lefelé a Tiszán
Haza úton újbóli fröcskölődés következtében hatalmas borulás a vezérhajónál , a halak etetése megtörtént az elázott szendvicsekkel , de szerencsére más nem veszett kárba.

Hazafelé is minden rendben volt !!!!

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai fali naptárakból visszaköszönve /