Prágai - túra

2003. szeptember 26-28 -án

Az autós túra határokon keresztül tartott.

Az indulás egy kicsit zakatolt mivel különböző irányból érkeztünk az előre megbeszélt találkozó helyre ami az m7-esen lévő Mc D kajálda és benzinkút, ebben az összeállításban ugyanis két variáció van és persze mindenki másiknál volt.. A telefonos kapcsolat megteremtése után eldöntött tény volt, hogy a határ átkelőnél találkozunk mindannyian mivel mindenki mozgásban volt. A határátkelőnél újfent nem volt meg egy autó, mivel neki tankolnia kellett és ezt a szlovák oldalon szerette volna elintézni, így hát a következő tank állomás volt a találka velük. Ám ez sem jött össze mivel a benzinkutat elnézték és a végső és egyben utolsó összejövetel a cseh határ átkelőnél fixálódott, ahol bizony utol értük a szökevényeket és itt mindenkinek ki lett osztva a szállás címe, arra az estre, ha netalán újfent szétszóródnánk . A következő állomás Brno Tesco parkolója volt mert a város központba innen gyorsan el lehet jutni. A szökevény csapatag ám most lemaradt, mivel a kerék ellenőrzés kicsit tovább tartott és a csapat viszont elindult. Mivel két Tesco van e városba , így természetesen a másik helyen kötöttek ki és vártak addig amíg meg nem kapták az sms-t, hogy az indulás Brno -ból mikor történik. Mi viszont a nagy csapattal bejártuk a város központot és megnéztük az érdekességeket /igaz ,hogy először a külváros felé indultunk el és pár perc után a házak nem műemlék jellegénél fogva rájöttünk ez nem jó útirány/. A gépkocsikhoz visszatérve nagy megkönnyebbülésünkre megláttuk az elveszet bajtársakat, akik most már megfogadták nem fognak mellőlünk lemaradni és e fogadalmukat be is tartották mert az eljövendő találkozók alkalmával mindig elsőként voltak a megbeszélt helyen. A sok kalamajka után útirányunk a szállásunk volt amit mindannyiunk csodálkozására egyből megtaláltunk. A szokásos bejelentkezés szobafoglalás után nekivágtunk a város felfedezgetéséhez. A városközponthoz közel találtunk parkolót ami nagy csoda, igaz kissé tartva a kerékbilincses hely marasztalástól - ám ez nem következett be. A csapat először együtt mozgott mint a kis kacsák ezt a fénykép felvételek is tanúsítják, később azonban rájöttünk ki ki érdeklődésének megfelelően alakította ki az útvonal tervét. E tervben persze szerepelt a Vencel tértől indulva az Óváros. Első élmények közé tartozik Smetana zeneiskolája mellett kibukkanva az Orlojt meglátni ahol persze most is sokan várták a kerek óra eljöttét amikor a harangjátékra kinyílik a bábjáték két kis ablaka, s előtte elsétálnak a különböző alakokat megszemélyesítő bábok. A menetet a csontváz, az élet múlandóságának jelképe indítja el. Egyik kezébe egy kis harang kötele, másik kezében homokóra. Csengetésére az Apostolok jönnek elő, majd az ablakok felett álló kakas kukorékolni kezd / és ez a kutatások szerint 1410- óta működik kicsit átalakítva, felújítva igaz /. A Perchez-ház mellett utunkat a tömeggel együtt hömpölyögve folytattuk az Arany-kút ház felé, ahol az első szállásunk lett volna, de most értettük meg mi az a csendes pihenési lehetőség, hát itt bizony mindig nagy a jövés-menés igaz a központ központjában van annyi szent. A naplemente a Károly-híd tövében ért bennünket amelyet látni kel, az Óvárosi víztorony és Szent Ferenc templom közé érkező emberek jobbra balra bámulgatnak ki a Moldvában gyönyörködve ki az Óvárosi vízimalmok hangulatos éttermeiben. Az étterembe invitáló szerecsen matrózokat kikerülgetve, a hídtorony alatt átsétálva szemünk elé tárul a túlsó oldal a várbegyeddel. Na volt elég látnivaló akár több napra is.
Megjegyzendő: nagyon oda kell figyelni az éttermekben a számlákra mivel a borravalót előre felszámítják ami nem lenne baj, de a számla összeállításánál feltűnnek olyan tételek is ami elfogyasztásra nem kerültek /szerencsénkre velünk volt egy oly ember aki mindenre figyel így bennünket nem , de a csoportunk másik felét más étterembe bizony sikerült átvágniuk pár száz koronával.
Az este érdekessége a Károly hídon elhelyezkedő és egymás különböző zenéjét nem zavaró sok-sok zenekar és zenész muzsikálása, akik teljesen átveszik a délután itt árusító képző és fotó művészek helyét. Nagyon hangulatos és egyedi életteret teremtenek művészetükkel.

A második nap teljes egészében ott kezdődött, ahol a tegnap abbamaradt. A teljes napot a vár negyed bejárásával töltöttük. A Kampa tényleg Velencére hasonlító látvány megcsodálva a Kisoldali kettős hídtorony alatt áthaladva jutottunk a Kisoldali Kávéházhoz ahol a csapatok újfent széttagozódtak a megszokott csoportokba. Egy kisebb csapat a különböző építésű paloták között haladva egy kisebb atrocitásra lett figyelmes valószínű egy zsebtolvajt fülelt le egy turista és bizony "leverte ahogy kellett" nem volt az illető szégyenlős. A balhé nem tartott sokáig és honnan honnan nem már ott is volt három rendőr, úgy hogy eléggé vigyáznak a rendre és szinte észrevétlenül helyezkednek el. Mi folytattuk tovább utunkat a régiségek utáni vágyunkat kielégítve. A Hradzsin elé érve persze néhányan gyorsan lefényképeztették magukat az őrt álló várőrökkel a főbejáratnál, majd az első várudvarra mentünk a Mátyás kapun keresztül. A második várudvaron álló dísz kutak mellett a csapat rövid ideig várakozott amíg a múzeumi belépők megvásárlása megtörtént /gyerekjegy 110 korona/ ezután sorra jártuk az útmutató szerinti látnivalókat. A következő átjárón keresztül haladva jutottunk el a Szent Vitus-székesegyház tövébe, amely helyén 930 körül már Vencel fejedelem egy kis szentélyt építetett. A templom építése Szent Vencel halálának ezredik évfordulójára 1929-re fejeződött be véglegesen. Jellegzetességét fokozza, hogy végeredményben egy szűk várudvarra van beszorítva, a homlokzat felöl áttekinteni nem is lehet csak az emberek előtt feltornyosuló látvány. Kívül és belül is gyönyörű. A székesegyházban lévő oldalkápolnák /21 db/  közül a legszebb Szent Vencel kápolnája amelyet a szent sírja fölé emeltek 1362-ben. A dóm nagy tornyába való feljutás volt a nap megerőltető feladata, mivel láttuk a csigalépcsőről visszafordult ázsiai turista hölgyek kifulladt ábrázatát. A toronyba feljutás a szűk feljáróban tényleg nem volt kis feladat annak a pár ezer embernek akik itt fel és le haladtak, de a kilátás kárpótolt biztosan mindenkit aki felért és szétnézett Prágára látva. A körbe-körbe való gyönyörködés után a várudvarra visszaérkezve megpihentünk a Szent György szobornál amely a jeles  magyar művészek a Kolozsvári testvérek György és Miklós alkotásának másolata /az eredeti a György téri művészeti galériában található. A művészek nagyváradi szobraiból a törökök később ágyút öntöttek, végeredményben ez az egy alkotásuk maradt meg./ A téren  keresztül menve a Régi Királyi palotába érkeztünk és érdekessége az  Ulászló teremben az este megrendezésre kerülő koncert főpróbája, amire besétáltunk és jó ideig hallgattuk a cseh zenekart és énekeseket. A karmestert először nem zavarta a látogatók jövés menése de később egészen bepöccent, amikor egy egész népes csapat érkezett a terembe igaz nem azért, hogy Őket hallgassa hanem a terem valójáért. Ez után hosszas vita kezdődött, először kordonozás majd teljes terem zárlat valósult meg. Akik bent voltak maradhattak, akik kint maradtak egy élménnyel szegényebbek lettek. A következő látnivaló a Szent György-bazilika. Az egyszerű három hajós román bazilikát 920-ban alapította Vraitslav fejedelem és sírja is itt található. Mivel Prágára jellemző volt a más-más templomban előadásra kerülő rengeteg koncert, itt sem volt meglepő, hogy az esti koncertre itt is árulták a jegyeket. Az arany utcácskát olyannak találtuk mint elképzeltük, igaz a kis házak egyikében felfedeztünk egy régi képet amikor még nem volt ilyen ápolt és skanzenszerű. Az emlékárú kereskedők is érdekes portékákkal szolgáltak. A felső várfalban és az új Fehér toronyban lévő kiállítás is nagyszerű volt a megvásárolható páncélokkal és vértekkel együtt. A kis házakba való bemerészkedéskor elgondolkozhatunk azon vajon ,hogy éltek itt az emberek / az udvari cselédek, várlövészek és közöttük néhány aranyverő mester is./ A bámészkodás következménye az lett, hogy Daliborka toronyban még szét tudtunk nézni, de az öntőházba már nem tudtunk bejutni mivel a nyitva tartása lejárt. Viszont visszafelé a bástyakertből egy pillantás erejéig  be tudtunk jutni a Spanyol terembe , de észre vették a hívatlan vendégeket és kitessékeltek bennünket, mivel egy nagyszabású esti fogadás előkészületei folytak, hosszan terített asztallal. Mi is megéheztünk és a Vencel-téri találkozó után vacsorázni mentünk a Medve étterembe, nekünk nagyon bejött, jó volt a kaja és a sör is. A vacsora után valahogy az Operához jutottunk, ahol éppen véget ért az előadás. Senki sem figyelt az erre járó turistákra és egyszer csak bent voltunk először az elő csarnokban majd a nézőtéren. Ami még az Operában történt csak azok tudják aki ott voltak. Miután észre vettek bennünket nagyon türelmesen megkértek, hogy ha mindent megnéztünk menjünk, gondoljuk Ők is szerettek volna haza menni, mivel kidolgozták magukat, hát mi is távoztunk egészen hazáig, ahol jól esett az ágy.

Az utolsó nap az ajándék vásárlás megtörténtével telt és egy kis körséta a Tyn templom környékén majd a Szent Ferenc templom megtekintése - igaz voltak akik felmentek a Petrin-hegyi kilátótoronyhoz, ahonnan gyönyörű képeket készítettek a városról. Az utolsó találkozó után Magyar hon vettük az irány ki egyenesen ki egy kis kitérővel. A kitérő a Pozsonyi vár megtekintése és egy jóízű estebéd elfogyasztásába merült ki.
Szerencsésen, élményekkel telve érkezet meg mindenki és egyöntetű vélemény az volt legközelebb kicsit hosszabbra toljuk a túrát, mivel sok minden kimaradt, ami még pótolandó. Addig is ......

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /