Gőzfelhős séta

2004. szeptember 2 -án.

A kirándulás kicsit lazított tempóban tartott . / "Túravezető szemen" keresztül megismerheted mi is történt e napon.

Ijesztgetett az időjárás minket, többen betegség miatt mondták le a kirándulást, mégis szép számmal összejöttünk és egy hamisítatlan családi-baráti kirándulás részesei lehettünk. Ehhez főként az a négy különböző korú gyermek járult hozzá, akiket szüleik, barátaink magukkal hoztak. Ezt pedig nagyon jól tették, mert legjobb már gyermekként megszerettetni velük a természetet és a mozgás örömét (bár ezzel a kisgyermekeknél általában nincsen gond, csak később szoktunk eltunyulni).

A kicsik többnyire imádják a gőzmozdonyokat, így esett a választásunk a szombatonként közlekedő Nosztalgia gőzösre. A két lehetséges útvonal közül a szobi vonalon utaztunk Zebegényig. Derék gőzösünk kapaszkodott, ahogy tudott, mégis úgy tunt, hogy tán sosem érünk el a célig. (Természetesen a Nyugatiban nagy ováció köszöntötte a begördülő szerelvényt, de a hosszú vonatozás már kissé unalmas volt a gyerekeknek.) Zebegény, leszállás. Búcsút intettünk a füstösnek és még gyorsan készült néhány fotó. Irány a hegyoldal. Első célunk a közelben lévő kilátó a félbemaradt trianoni emlékművel. Csodaszép a látkép fentről: Zebegény és mögötte a kanyargó Duna. A két ovis társ, Bence és Barnus jól egymásra találtak. Már itt elkezdték az „őrült” szaladgálást, hangoskodást, csínyeket és a hazaérkezésig nem is lehetett őket leállítani. Krisztián korához méltóan fegyelmezettebben, de hasonló lelkesedéssel kapcsolódott be időnként a játékba. Nórika kislányhoz illő szolídsággal, de felnőtteket megszégyenítő kitartással követte a többieket apuka oldalán.

A viszonylag könnyű, majdnem sík terep nem rejtett túl sok változatosságot (persze ettől még szép volt), viszont mindenki számára könnyen teljesíthető volt, így családos túrának kitűnően megfelelt. A rövid távot számos pihenő szakította meg, na nem azért, mert nem bírtuk, hanem hol ettünk, hol ittunk és a gyerek csapat mindjárt játékba kezdett. Így aztán nem csoda, hogy az időtartamra a legrosszabb számítások teljesültek. A hazaúton nehezebb volt már helyet találni a vonaton. A változékony, de enyhe időben sokan követték példánkat és most rendesen feltöltötték a vonatot. A ki nem fáradó gyermekek jól elszórakoztatták egymást a vonaton is, bár a szülői idegeket ez már kissé próbára tette.

A búcsú alkalmával látott derűs tekintetek azt mutatták, hogy mindenki jól érezte magát és valószínűleg nemsokára megint találkozunk.

 (az)

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárakból visszaköszönve /