Herendi  - túra

2004. március 20 -án.

A kirándulás kicsit feszített tempóban tartott . / "Túragyerek"   beszámolóján keresztül megismerheted mi is történt e napon.

Sziasztok, Maia vagyok és szeretném megosztani veletek egy kellemes hétvégi kalandomat !
Ez egy vállalati kirándulás volt, amit az apukám munkahelyén működő sportkör szervezett. 2004. 03. 20-án kora reggel indultunk kb. hét órakor.
Első megállónk Tésen volt, ahol kívülről és belülről is tüzetesen megszemléltük a a szélmalmot és a kovácsműhelyt is. Második megállónk Öskün volt, ahol egy Árpád –kori , Román stílusban épült kerek templomot látogattunk meg. Miután körbejártuk és megnéztük a belsejét, elkezdtünk énekelni, hogy kipróbáljuk a templom akusztikáját. A dallamok nagyon szépen szóltak, és betöltötték a csöppnyi kerek helyiséget. Ezután elindultunk Herendre, a híres porcelánvárosba. Megnéztük a manufaktúrát, ahol bevezettek minket a porcelánkészítés rejtelmeibe. Mindent pontosan úgy csináltak, ahogy a gyárban kell. Előtte persze megtekintettünk egy kb. 7-8 perces filmet, és csak ezután vezettek végig. Az öntéstől kezdve a festésig mindent alaposan megtanulmányoztam, és rájöttem, hogy milyen nehéz munka lehet egész nap egy tál fölé görnyedni. Miután kigyönyörködtük magunkat, átmentünk a szemközt lévő múzeumba, hogy ott is körülnézhessünk. Elképesztően szép volt! Persze voltak olyan tárgyak, amik nem tetszettek annyira, de a többségük nagyon elvarázsolt. Már tavaly óta szerettem volna eljutni Herendre, és most teljesült a kívánságom. A múzeum után betértünk egy helyes kis kávézóba, ahol herendi porceláncsészékben szolgáltak fel italokat. Természetesen ez csak a kávéra és a cappuccinora vonatkozik, a szénsavas italokat nem érhette ilyen „megtisztelés”! Amikor már mindenki kihörpintette az utolsó csepp italát, elindultunk Veszprémbe, a meglepetés színhelyére. A sportkör ugyanis kitervelte, hogy meglátogatjuk a jégkrém gyárat! Két csoportra osztottak minket. Amíg az első turnus megnézte a gyárat, mi helyet foglaltunk egy irodaszobában, és „parancsra” kiürítettük a jégkrémmel teli hűtőládát. Legalább 8-10 fagyit megettem, de persze azok olyan kicsik voltak, hogy két falásra be lehetett kapni. A jeges édeskedés után váltottunk, és a mi csoportunknak is bemutatták a gyárat. Előtte a biztonság kedvéért fel kellett öltöznünk egy speciális védőruhába, ami 1 köpenyből, 1 hajvédőből, és 1 pár zacskószerű papucsból állt. Belépünk: körös-körül a fagylaltgépeknél emberek dolgoztak 8 óra hosszat naponta. Ráadásul tiszta robotolás az életük, hiszen ugyanazt a munkát végzik állandóan. A fagylaltok végül hosszú futószalagokon sorakoztak fel a szállításra várva. Miután mindent alaposan megfigyeltünk, visszatértünk az irodába. Szerencsére még maradt elég jégkrém, így ismét nekiláttunk a csemegézéshez. Az alapos torokfagyasztás után elköszöntünk, és buszra szálltunk. Következő megállóhely az Ízlelő nevezetű étterem volt. Egy biztos: nem hittem volna, hogy a kiadós „előétel” után belém fog férni valami, ennek ellenére mégis belapátoltam 2 rántott sajtot, meg egy rakás főtt krumplit. A végén úgy éreztem, hogy lefordulok a székről. Ebéd után a Bory-vár felé vettük az irányt. Ez a vár azért volt különleges, mert Bory Jenő 40 éves korától teljesen egymaga építette az egészet. Csak nyáron dolgozott vele, és nyolcvan éves volt, amikor elkészült a kastély. Az egész olyan mesebeli volt: mindent szobrok és festmények díszítettek, a várkertben tornyok magasodtak, hátul pedig a Százoszlopos udvar helyezkedik el. A nevét természetesen a sok csodás műremekről kapta. Innen lehet feljutni a kilátóbástyákba. A vár belsejében Bory Jenő alkotásai vannak kiállítva. Olyan, mint egy vármúzeum, sőt! Nyugodtan mondhatjuk, hogy az is. Körös- körül képek és bronzszobrok foglalnak helyet. A nagyteremmel szemben egy másik torony áll, amit a Sóhajok hídja köt össze vele. Az egész helyiség olyan barátságos volt, szívesen eltöltenék ott egy nyarat a rokonaimmal. Az idegenvezetők pedig Bory ükunokái voltak, ők tartják fenn a várat idegenforgalmi célra. Aki Székesfehérváron jár, mindenképp látogassa meg ezt a csodás helyet! Sajnos azonban mindennek vége szakad egyszer, vagyis el kellett indulni hazafelé. Azonban emlékeimben végig megőrzöm majd e csodás nap élményeit.

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /