Húsvéti  - túra

2004. április 11-12 -én

Húsvéti Ünnepi túra hegyen völgyön keresztül tartott .

A három napos túrázással, szórakozással, bográcsozással, hegymászással, múzeumozással tarkított programra kerekedett - fiatalos látásmódban.

  Borongós reggel indultunk el Bernecebarátiba. A szállásunk az ifjúsági tábor. Faházainkat elfoglaltuk. mindenki átöltözött és az útra készített elemózsiát, innivalót a hátizsákokba csomagoltuk. Ki kisebbe , ki nagyobba. Kora délután elindultunk azon a bizonyos zöld jelzéssel kijelölt turista úton, amely jelzéstelen volt ( átvágva a legszebb részen az erdőt Hont felé ). Hegynek felfelé nehéz volt a kapaszkodás, egyes helyeken négykézláb másztunk. Az első pihenőnél megebédeltünk ( Kis-Kalakocs-orom ), ezáltal könnyebbek lettek a hátizsákok. Utunk során málna bokrokat kerülgettünk, majd a tövises aljnövényzetet és kisebb nagyobb tócsákat is amelyek tovább nehezítették menetelésünket. A honti szakadékig jutottunk. A szakadék mélypontján őz csorda vonult át. Az erdő mélyén Hóvirág együtt az Ibolyával virágzott. Az Odvas Keltike fehér és lila színű virága mint szőnyeg összefolyt a lábunk alatt. Visszafelé szemerkélt az eső, de megúsztuk elázás nélkül. Hazafelé már rövidebbnek tűnt az út. Otthon finom bogrács vacsora készült közös erővel, mely mindenkinek nagyon ízlett. Hajnalig tartó ( 03:40 ) társasjátékba torkolt az este, melyben kicsik és nagyok is kivették részüket.
  Másnap kicsit késve indultunk el Zebegénybe. A hajómúzeumban szájtátva hallgatták a gyermekek és felnőttek a Múzeum kincseiről szóló történeteket. Megcsodáltuk a hajózás történetét ábrázoló fából készült, kézzel faragott tutajokat csónakokat, hajókat, preparált tenger állatait és az indián totemeket amelyeket Farkas Vince saját kezűleg készített gazdag fiatalkori emlékei után. Egyéb emlékeivel is megismerkedtünk az itt eltöltött idő alatt, amit a leánya mesélt el nekünk. Vince bácsi most még nem volt kint a múzeumban, otthon rendezgeti és írja visszatekintését kalandos életútjára.
A múzeum látogatás érdekessége után, a Zebegényi hegyeknek vettük utunkat. A madár csicsergéstől hangos erdőt, a dongók zümmögése fűszerezte. Vadárvácskák, Kankalin, Tavaszi-hérics, "Gábor-virág" védett növények, melyek szemünket gyönyörködtették, és az illat amit ontottak. / Ezt látni kell! /  Muflon csapat futott át előttünk. Felértünk a Dobozi-oromhoz majd a Szt. Mihály hegytetőre. Csodálatos volt a kilátás a Duna-kanyarra. Visszafele kidőlt fák, letört gallyak nehezítették utunkat, mivel újfent letértünk a sárga jelzéssel kijelölt turista útról a Kút-völgyön át . Őznyújtón Rókavárra bukkantunk, friss nyomokkal. Vadász les környékén rengeteg patanyom, a kivágott fák üregeibe só, téli etetőhelyül szolgálhatott e hely. Örömmel és fáradtan vettük, hogy nem tévedtünk el. Ezek utána táborba visszatérve a fiúknak volt energiájuk egy kis focizáshoz. Éhségünket Szlovákiában csillapítottuk újfent. Az autóúton haladva reflektor fényénél vadnyúl, őzike, róka osont át előttünk. Ezek után hamar, kimerülten kerültünk ágyba.
  Harmadnap elpakoltunk, bepakoltunk, hazafele vettük az irányt. A Nógrádi várrom falai közt időztünk. Egy kis leányzó a csapatunkból cigánykerekezéssel szórakoztatta a csapatot, melyet megtapsoltunk. Következő állomásunk a váci Bazilika volt. Elidőztünk a falai közt. A Duna-parti sétával, fagyizással, pizzázással fejeztük be a városnézést.
Jól éreztük magunkat.

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /