Zempléni kirándulások

2005. október.28 - 31 - én.

A kirándulás jókedvvel telítve négy  napon keresztül tartott .

/ "Túra utas szemen" keresztül röviden megismerheted mi is történt e napokon.

Az Unilever Tömegsport Egyesület négy napos kirándulást szervezett. Első napon a csapatunk kijelölt úti célja a boldogkővári vár. Az utunk során azonban módosítottunk annyiban, hogy Miskolcon megtekintettük a nevezetes Deszka templomot (külső link). Szerencsénkre a debreceni iskolásokkal együtt, most teljes körű ismertetést hallottunk a templom gondnokától a templom történetéről és megtekinthettük belső zegzúgait mint a harangtornyot mind a fiú karzatot. Az orgonát is megszólaltatta egy ügyes kezű debreceni leányzó. Képeket is láthattunk a tűzvész utáni átalakítási, felújítási munkálatokról. A hosszú itt tartózkodás követően, rövid reggeli elfogyasztása után, folytattuk utunkat a vár felé. Az úton való felújítási munkák miatt az encsi leágazást eltévesztettük, Mérán visszafordulva kis kerülővel elértük a célt. Itt vagyunk a Boldogkő vár (külső link) alatt! Impozáns látvány fogadja a látogatót. Rövid séta után, ami a gépkocsi parkolójától a kapuig tartott, nem fáradt el senki. Bezzeg amikor a Szamár úton a régmúltban a vízhordó emberek a vizet hordták a faluból hát az nem lehetett egy egyszerű séta út, mivel a várban többszöri próbálkozás után sem tudtak vizet adó kutat fúrni. A vár felújítási munkálatai során egyre jobban kezdi visszanyerni a feltételezett eredeti alakját. A kilátás a környékre csoda szép, a napsütés hatására a környező erdők ragyogtak. Pincéjében ásványkiállítás található, ami számunkra pénz költési lehetőséget is jelentett egybe. A kezekre hangulat mutató gyűrűk kerültek, amit a továbbiakban sűrűn vizsgálgattunk, persze ennek nem sok köze volt az ásványokhoz. A vár megtekintése után, a naplementétől kisérve - irány Hejce! Szállásgazdánk Kormos Péter szeretettel fogadott bennünket és rövid beszélgetés után megmutatta a szállás minden csínját-bínját. A csapat találkozója végre megtörtént, kis idő eltolódással, pedig az órákat csak a hétvégén állították át. Volt akit a kórház látogatás és volt akit a gépkocsi rakoncátlankodása hátráltatott. A vacsorát viszont jóízűen befalta mindenki.

Első reggel a reggelink illata csalogatott elő mindenkit és persze a megbeszélt túra utáni vágyakozás. A terv a sárga útjelzést követve eljutni Regécre és fel a Regéci várba. E jelzés eredeti kitűzőjével beszélgetve a jelzés melletti érdekességekre is felhívta a figyelmünket és arra, hogy ha esetleg valami nem stimmelne akkor Őt kell majd szidnunk. Hejcéről a Püspöki kastély mellett indulunk. A Ligetek nevezetű nagy szabad terület következett ahol persze egyből eltűnt a sárga jel, mivel nem volt olyan hely ahol láthatóan jelölni lehetett volna. A beszélgetés tanulsága - márpedig az, hogy házigazdánk édesapja aki a regéci iskolásokat tanította Regécen, még 72 éves korában is átjárt a hegyen keresztül Hejcéről gyalogosan - irányadó volt, így mi is nekivágtunk és ki is jutottunk az említett Tanító emlékére állított kopjafához és innen egyértelmű volt az irány. A már megszokott "eltévedés" is tervezett volt. A Kőszál tetejére felkapaszkodva gyönyörű panoráma tárult elénk a hátsó hegyek mögött láthatóan kiemelkedtek a Tátra csúcsai, tehát az idő és az időzítés is tökéletes. A kaptató után többen megizzadva már már azt fontolgatták vissza kellene fordulni. De ez azonban nem történt meg és irány a Bagoly-kő majd a Szirtdélő ahol a számunkra csomagolt tízórait jóízűen elfogyasztottuk. A pihenő és ejtőzés után nekivágtunk a Pónyi-rétnek ahol őzeket ugrasztottunk meg akik szintén pihenőjüket töltötték teljes nyugalomban. Az erdő, amely a rét körül elterült színpompásan körül ölelt bennünket és újra arra jöttünk rá hogy milyen szép a természet, akkor is amikor éppen pihenőre tér. Hosszú-föld bizony hosszú volt és csak egy kis hülyülés na meg veszekedés zavarta fel csendjét. A sárga jelzést, amely bevitt volna Mogyoróskára elhagytuk és egy rövid darabon az országutat követve arra gondoltunk, hogy majd keresztül vágunk a Kereszhajkó dűlőn, de ezt nem tudtuk végrehajtani, mivel az itt csörgedező Puskás-patak által elárasztott völgy egy ingoványos területet hozott létre, amin száraz lábbal nem tudtunk átallkelni. Regéc faluba érve rövid tanácskozás eldöntötte, hogy a regéci várat (külső link) majd legközelebb nézzük meg, így a piros jelzést követve a Nyugati-kertalján átall, a Kovács-domb tövébe - ahol róka komával találkozva amely bizony nem volt veszett mivel egy pillanat alatt tova tűnt - haladva jutottunk Szár-kő oldalhoz. Megkerülve és a Nagy Szár-kőt megmászva újabb rövid szusszanás következett, majd a Bán-hegy-lápa lankáin a Fehér kúti völgybe jutottunk. Itt hosszabb pihenőt tartottunk az időt beszélgetéssel múlattuk. Az út innen már a piros négyzeten haladt tovább a műúttal karöltve. A Lacki domb zárása után megpillantottuk kiinduló állomásunkat Hejcét.(23 km) Kellemesen elfáradva érkeztünk szállásunkra, ahol a meleg vacsora várt ránk. Az estét bizony a társas játék miatt bizony kicsit meghosszabbítottuk és hajnali 3:00 körül zártuk.

Második reggeli ébredésünk után a tervezett Kassai városnézésre csak egy autónyi utas vállalkozott a többiek úgy döntöttek a jó időt kihasználjuk és most utazunk Hollóházára, a Hollóházi Porcelánmúzeum (külső link) megtekintésére. Majd a felújított Füzéri vár megmászására került sor. Pálházai kisvasúton való utazást lecsökkentettük a Kőkaputól a rostállói végállomásig, onnan rövid séta (2 km) a Páfrány tanösvényen a Kőkapuhoz jutottunk vissza. Füzérradvány Károlyi kastély (külső link) meglátogatása is belefért a napba és szerencse, hogy nem hagytuk ki ezt a programot, ezután következett az indulás hazafelé. Este a közös vacsora után folytattuk a tegnapi szórakoztató játékot szintén késői időpontig.

Harmadik reggel úgy döntöttünk rövid kirándulást teszünk a környéken a híres Pálos kolostorromhoz (külső link). A pofácsi háztól indulva a legfiatalabb túrázóink is kivették részüket a menetelésből. A sűrű bozótos erdő közepén bújó kolostorrom szintén jó alanynak bizonyult a fotósaink számára. Visszaút során volt aki szerette volna megnézni Sárospatakon a Rákóczi várat  (külső link) vagy meglátogathatni az ország egyetlen tengerszemét (külső link).

Köszönet a szervezőknek!

Legközelebb te is gyere el!

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárakból visszaköszönve / Ha nagyobb és jobb minőségben szeretnéd látni, írj.