Dorogi túra

2007.szeptember.29-én.

A Minden jó, ha a vége jó - örök igazság nem közhely.

/ "Túra utas szemen" keresztül röviden megismerheted mi is történt e napon.

Az Unilever Tömegsport Egyesület kirándulást szervezett 2007 szeptember 29 -én Dorog – Piliscsév szakaszon.
Kora reggeli gyülekezőnk az Árpád-hídi buszpályaudvaron volt, amelyre 11-en jöttünk össze. Útközben az autóbuszon megtanácskoztuk a lehetőségeket, merre menjünk, ami biztos a Kesztölcön lévő Hársfa söröző padjain, mindenféleképpen megpihenünk. A kék jelzést követve meg is érkeztünk. Előkerültek az elemózsiák, többek között az igazi háztáji napérlelte paradicsom, melyet szinte mindenki megkóstolt. Jóllakottan –jó Magyar szokás szerint - folytattuk utunkat, hamarosan hegymenet következett melyet hosszabb sík terep váltott fel, így jutottunk a zöld jelzésen Pilis–nyeregre. Rövid pihenő után útra indultunk majd észre véttetett, hogy bizony egy hátizsák elvesztette gazdáját és csendesen sírdogált utána. Persze ezt a gondos gazda nem tudta elviselni így inaszakadtából rohanvást sietett vissza érte. Egymásra találásuk mindig emlékezetes élmény lesz mindkettőjük számára. E kis időt mi addig a Pilis víznyelőnél töltöttük, amire Mi azt hittük, hogy ez a leány és legény barlang lejárata. Majdan a sárga jelzést követve megcsodáltuk a klastrom-szirteket, majd Klastrompusztán azt hittük már meg is érkeztünk végcélunkhoz és már csak a buszmegállót kell megtalálnunk. Lazán sütkéreztünk, és nem törődtünk semmi mással. Na de ez az idill elszállt, amikor a térkép is előkerült és láttuk, hogy előttünk van biza az út egynegyede, bár többünknek már ez is sok volt. Na de irány csak előre. Sétautunk meredeken lefelé váltott és a végén, egy fenyőerdő szélén le is lassult, mert jó szemű Jánosunk kiszúrta a reá mosolygó gombákat. Persze Ágota és Gábor egyből rábeszélték Attilát – ami nem volt nehéz – szedjünk belőle. Mint később a gombavizsgáló megállapította ehető fenyő pereszke, amit persze a végén csak nem ettünk meg, de cipelni azt bizony jó volt! Tehát fenyőerdő szélén gyönyörű szép napsütésben elérkeztünk egy hosszú réthez, amely végén feltűnt már a cél. A réten átvágva egy horgasba értünk majd a kutyák ugatása jelzés volt arra, hogy elértük a falut. Óránkra nézve 10 perc volt hátra a menetrendben feltüntetett buszjáratig. Közös elhatározás született a gyaloglást trappolás, majd intenzív futás követe. Néztek is a bennszülöttek, ezeknek meg mi bajuk - lehet tán a kutyák kergetik a 11 fős bolyt? Együttes befutás persze nem történt, mert a frissebbek kicsit előbb érkeztek és mindjárt értesültek a tényről a pestre tartó busz 13 perce elment, és persze nincs is több járat ma már haza felé. E tényt bőszen elhallgatták a később befutók előtt, hogy teljes legyen az összhang. Rövid tanácskozás, délfelé vagy észak felé induljunk-e el. Helybéli idegenvezető segítségére útmutatást kaptunk a megfelelő irányról – Irány arccal a vasút felé – ez plusz 3 km -ert jelentett elcsigázott társulatunknak. Végül a vonat érkezése előtt 2.5 perccel kijutottunk a vasútállomásra így a vonatot biztonsággal elértük. Jól megérdemelt pihenés várt ránk a kellemesen légkondicionált vonaton, amely visszahozott bennünket Újpestre. Összegezve, minden jól sikerült, mint mindig. Legközelebb gyere Te is velünk, bár nem mindig tudjuk biztosítani ezen izgalmakat, de igyekszünk.

 Üdvözlettel Kotán Marianna túra vezető.

 Köszönet a szervezőknek!

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárakból visszaköszönve / Ha nagyobb és jobb minőségben szeretnéd látni, írj.