Terveztük - Megtettük !!!

/ "Túra utas szemen" keresztül röviden megismerheted mi is történt e napokon.

08.16. Találkozó hajnali 6-kor Újpest-városkapunál. Szélben és esőben pakolás a buszba. Reggelre érkezett Pestre a hidegfront. A csapat tagjai kissé álmosan vackolódott be a buszba. Mintha gyerekeknek tervezték volna, olyan szűknek bizonyultak a helyek. Útvonal: M3, M35, Debrecen, Biharkeresztes. Határátkelés helye Ártánd-Bors. Lélegzetvételnyi pihenő szikrázó napsütésben a Királyhágónál (582 m). Bánffyhunyadon érdeklődve nézegettük a buszból a cigány palotákat. Egy hosszabb megállás Kolozsváron. Megnéztük a gyönyörű, gótikus stílusban épült Szent Mihály templomot, Mátyás király szülőházát és a Bábesbolyai Egyetemet. Továbbutazás Torda, Szováta, Bucsin-hágó (1287 m), Ditró. A Leopold család már nagyon várt bennünket. Pálinkájuk életmentő, töltött káposztájuk finomra sikerült. Akárhogy próbáltuk, a tálat sehogy sem tudtuk kienni.

08.17. Gyergyószentmiklóson, és a Pongrác-hágón (1245 m) át ereszkedtünk le a Gyilkos-tóhoz. Tényleg lenyűgöző látvány a sok csonk a vízben. Vajon meddig maradnak még meg a vízben? Gyönyörűen tükröződtek a hegyek a víztükörben. Innen sétálva indultunk tovább a Békás-szorosba. Egyre magasodtak fölöttünk a sziklafalak és egyre szűkebbé vált a hágó. Az igazi Békás akkor kezdődött, amikor egy katlanszerű mélyedésbe szerpentinezett le az út. A csapat egy része előresietve a Kis-Békás szorosba is bepillanthatott. Az út egy keskeny hídkorláton, máskor egy száraz lábbal áthatolhatatlan gázlón át vezetett. De a látvány megérte. Valahogy eltörpült gondolatban a mi Rám-szakadékunk. A hatalmas autóforgalom rontotta csak ezt a nagyszerű tájat. Este még felmentünk az esztenára, ami egy kis pásztorkunyhó és állattartó hely a hegyen. Úttalan utakon vergődött fel a busz. Végén már gyalog mentünk, leselkedő kutyák csapata fogadott, de az ízletes sajt kárpótolt a megpróbáltatásokért.

08.18. Reggeli után a szárhegyi Lázár-kastély megtekintésével kezdtük a napot. Volt itt mindenféle néznivaló: magában a többé-kevésbé az eredetinek megfelelően helyreállított reneszánsz kastélyépület, tojásmúzeum, kiállítás az itteni alkotótáborokból, népművészeti bútorok, varrottasok, szőttesek, csipkék, tarsolylemezek. Következő megállónk a parajdi sóbánya volt. Ide busszal vittek le egy lejtős aknán át. A sórétegek közötti koszoknak is köszönhetően gyönyörű márványmintás rajzolata volt a padlónak, falaknak, mennyezetnek. Egy ottani idegenvezető mesélte el a sóbánya történetét, a bányászás módját. A csapat egy része még tornázni is beállt a beteg gyerekeknek tartott foglalkozásra. Szovátára mentünk ezután, ahol fürödtünk a Mogyorósi-tóban. Fantasztikus élmény, ahogy lebegtünk a sós vízben. Néhányan közölünk is folytatták a sárból arc készítést a partot szegélyező vesszőkerítésen. A csapat egy része elment a Rigó tóhoz is, aztán vissza a buszba, és Ditrón még megnéztük a neogót stílusú katolikus templomot. A harangozó segítségével felmehettünk a toronyba, láthattuk a még mechanikus óraművet, a harangokat, a csodaszép kilátást a Gyergyói- medencére. Bepillanthattunk a templom padlására is, ahol felülről is megnéztük a csúcsíves keresztboltozatot és az érdekes tetőszerkezetet. Szerintem ez a templombejárás mindenkinek nem egy hétköznapi élmény volt.

08.19. Reggeli után elbúcsúztunk eddigi szállásadóinktól, majd útnak indultunk Sepsibükszád felé. Megálltunk Csíkkarcfalván, egy erődített templomnál. A templomot lőrésekkel, gyilokjáróval épített fal vette körül. Érdekessége, hogy a tornyot a falhoz építették, nem a templomhoz. Következő állomás Csíksomlyó volt, a híres búcsújáró hely. Itt a hatalmas barokk kegytemplomot tekintettük meg. Tusnádfürdőn a csapat egy része körbenézett és sétálgatott a városban, fürdött a borvizes strandon, a sportosabbik fele megmászta a Sólyomkövet, ahonnan csodálatos panoráma nyílt a városra. Estére elegáns és virágos panzióban kaptunk szállást.

08.20. Ezen a napon is két részre vált a csapat. Egyik fele a társaságnak gyalog indult neki a Szent Anna tónak Bükszádról, míg a többiek busszal mentek a tóig. A gyalogút nagyobb része mezőkön, legelőkön keresztül vezetett, majd utána vágott neki az igazi erdős hegynek. A kráter peremről már nagyobb lelkesedéssel ereszkedtünk le a tóhoz, amit csak az utolsó pillanatban lehetett észre venni a sűrű fenyőerdő miatt. Meglepetésünkre nem volt hideg a vize, így kellemesen tudtuk lemosni magunkról az út porát. Délután felmentünk a tőzegláphoz, ahol nagyhangú, őrmester viselkedésű vezetőnőnk bemutatta a mocsár élővilágát. Volt itt mindenféle „kedves” növény: a mérgező tőzegáfonya és tőzegrozmaring, a mámorka, a rovarölő kerek -és hosszúlevelű harmatfű, valamint kétféle viperafaj, aminek nincsen ellenszéruma. Megnyugtatásképp az út pallókon vezetett, amiről nem volt szabad lelépni, illetve vezetőnőnknél volt kígyófogó bot is. Hazafelé menet még bementünk Sepsiszentgyörgyre, ahol Kós Károly tervezte épületeket néztünk, valamint bementünk egy görögkeleti -ortodox templomba is.

08.21. Szép emlékekkel teli indultunk haza Budapest felé. Megálltunk még egy borvízforrásnál, Farkaslakán megnéztük a Tamási Áron sírját, Korondon megvettük a szuvenírt és ajándékokat. Szovátán felvettük a ditrói vendéglátónk által küldött csomagot, amiben a mi ottfelejtett apróságaink voltak (fülbevaló, személyi igazolvány, kispárna). Az útvonal Tusnád, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Parajd, onnan az út megegyezett az ide jövetelével. Egész napon át tartó buszozással fáradtan, de élményekben gazdagon érkeztünk Budapestre. Gyönyörű, jól sikerült út volt, köszönjük a szervezőknek!

 Üdvözlettel Ákos.

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárakból visszaköszönve / Ha nagyobb és jobb minőségben szeretnéd látni, írj.