Szigetközi - vízitúra

2009. augusztus - 12-16 -án

A Vadvíz kempingből kiinduló csillagtúrák sorozata.

 

Első nap:
A megbeszélt időpontban folyamatosan érkeztek túratársaink a Vadvíz kempingben és a találkozó gördülékenyen lebonyolódott. A szokásos bejelentkezéssel, sátorveréssel, felszerelés felvétellel szinte repült az idő. Mivel minél előbb szerettünk volna vízre, illetve hajóra szállni ezért mindenki tette a dolgát. A szokásos ismerkedés és a hajóbeosztás után megbeszéltük az első napi túraútvonalat, persze a vízen. A kikötő csendes vízfelületét kihasználva kis gyakorlás következett a kezdő túrázók részére és csendben a tapasztaltabbaknak is jót tett a bemelegítés. A kiindulópont a Vadvíz kempingi kikötő (1) csendes vízfolyását elhagyva gyors folyású részhez érkeztünk, ahol a kenukat libasorban állítva haladtunk. Jegenyés bukó előtti hirtelen balkanyar megtréfálta a csapatot, mivel a csatorna szűk, kanyargós és gyorsfolyását nem vettük komolyan és egyből leckét kaptunk a folyótól. A folyóvíz felé hajló és benyúló kidől jegenyefa ágait megcéloztuk (2) pedig nem volt szándékunkban, a kormányos lepottyant a vízbe, vagy is inkább ugrott, hogy a kenu végét visszatartsa a keresztbe fordulástól. Egy pillanat műve volt és a negyedik kenu befutott, mégpedig pontosan mellénk jobbról. A váratlan helyzetben megijedt hajózók kidőltek jobbra és a megbillent hajót az áramló sodrás már tele is töltötte vízzel. Az emberek pedig kipotyogtak az örvénylő vízbe, de senki nem vesztette el a lélekjelenlétét, aminek megőrzésére ilyenkor nagy szükség van. Mégpedig annyira nyugodtan tűntek fel mind a négyen, hogy az első és a második kenu hajózói látták itt minden rendben van csak egy kis csobbanásra vágytak a vízben úszók. A felszerelés is minden meglett hiány nélkül - szóval megvolt a "beavatás". E hideg vizes esemény után óvatosabban vágtunk neki a kalandoknak. A Csökös zárásnál (3) bizony átemeltük a hajót biztos ami biztos alapon, majd árral szemben eveztünk egészen a Doborgazszigeti (4) sátorozó helyig. Itt egy rövid szárazföldi pihenőt tartottunk a, a helyi kisvendéglőben, ki-ki amit szeretett azt fogyasztott. Tovább folytatva a folyással szembeni evezést egészen a Jegenyés bukóig (5), de itt már elég nagy volt a szembe vízfolyás és megfordultunk egy kis pihenőre ami egészen az Alsó sebesig tartott. Az elcsendesedett vízfelületen lecsurogtunk a Ferde gátig, (6) ahol a sziklás áthúzás és a parti átemelés közül választottak a csapattagok. Mindkettő jó buli volt mert az áthúzásnál combig kellett a hűvösebb vízben trappolni míg az emelésnél néha néha egy kis csalán serkentés hatott ránk. A várva várt Görgetegi bukó (7) jó emlékeket ébresztett bennünk, egy korábbi túránkon több órát is eltöltöttünk itt az átbukó vízben masszíroztatva a hátunkat. Most a kis vízhozam miatt éppen, hogy átbukott a víz. Az átemelés után már lassú evezgetéssel küzdöttük le a hátralévő távot. A táborba visszaérve nagyon vártuk már főt étket. Nagyon ízletes vacsora után dumáltunk, söröztünk és tanakodtunk a következő napról.
Túra megnevezése: Tejfalusi mellékágrendszer Túra táv: 11 folyamkilométer Túra nehézsége: 4/10 Túra időtartama: 7 óra / pihenőkkel

 

Második nap:
A kiindulópont a Vadvíz kempingi kikötő (1) még csendesebb vízfolyását elhagyva a szembe vízfolyás is nyugodt volt mivel széles és lapályos e rész. Több hajóval is találkozhat itt az ember, mert a megszokott könnyű túrák itt zajlanak. A tervünk kivitelezéséhez túravezető segítségét vettük igénybe. Az Ő hathatós utasításait betartva gyorsan haladtunk a nem rázós szakaszon. A tájban is ráértünk gyönyörködni és a társaság vidáman szelte a habokat. Vidámságunkat a kissé borús idő sem tudta elűzni. Az Ördög-tó talán még fürdéssel is kecsegtet, ha kisüt a napsugár, így megcéloztuk (2). A fürdés bizony nem alulról tóvíz állapotában, hanem felülről csepergő, majdan szakadó eső formájában érkezett. Szerencsére a tó partján sűrű lombkoronájú fák állnak és alájuk evezve kicsit védve voltunk az égi áldástól. Azonban nem időzhettünk sokáig, mivel haladnunk kellett, mert az idő sem áll meg és még csöpögő esőben elindultunk.
Túra megnevezése: Dunakiliti térsége és  Dunacsúny térsége

Szigetparti kapun (3) keresztül jutottunk ki a nagy Dunára, ahol újabb megpróbáltatás fogadott. Szembeszél és "18" cm -es hullámzás. Minden erőnket összeszedve vágtunk át a vége nem érő nyílt vízen. Szerencsére úgy 20 percnyi szakadó eső abba hagyta és már csak a szél borzolta kedélyünket. Ügyesen manőverezett mindenki, pedig életünkben szerintem most történ ilyen hosszantartó nyílt evezés meg mindenkivel először. Volt, hogy egyhelyben álltunk mert a szél és a szembesodrás nem eresztette a kenukat előbbre, mintha még mindig határ lenne a két ország között, amelyet most a szál alkotott. Rajtunk kívül nem is volt más a nyílt vízen. De ha mi egyszer nekivágunk, hát megcsináljuk ésszerű keretek között. A kikötés után felnéztünk az égre hálálkodva és láttuk, hogy a beborult égbolt kezd tisztulni. szerencsénk nem hagyott el újfent, mert a hétvégén versenyt rendeztek a rafting (4) pályán és éppen szabad edzés indult. Nagyon ügyesek voltak a fiatal és idősebb versenyzők egyaránt. Az edzők irányítását megfogadva rengetegszer gyakoroltak egy-egy fordulót. Itt sokáig elidőztünk, majd az újfent gyülekező felhők elöl ismét vízre szálltunk és meg sem álltunk a Benda bukóig (5), ahol végre surranhattunk egyet. Jól jött a segítő irányítás Enditől a Helena bejáratánál (6) mivel itt elég nagy volt a sodrás, Minden hajónk kisebb nagyobb ívben betalált az átjárón. A szinte tükörsima vízfelület meglepetésként hatott ránk, megspékelve a gyönyörű látvánnyal. Mintha megrendezték volna a nap is kisütött oly erősen, hogy persze mindenkinek egyből kedve lett egyet fürödni. A pihenő után már csak a folyóval vitettük magunkat összekapaszkodva egy kis ideig eldumcsizva és persze várva a meleg ételt nagyon éhesen. Vacsora után az éjszakába nyúló sakk parti a csendes örültek kedvence és sok jelentkező volt a csapatban.

Túra táv:

Túra nehézsége: Túra időtartama:
21 folyamkilométer  7/10 8,5 óra / pihenőkkel

 

Harmadik nap:

Reggel esett az eső. Minden csurom egy víz. A száradni kitett törölközők is. Rövid és hosszú tanakodás után a terv a következő lett. Irány Mosonmagyaróvári dagonya. Na ez sem volt semmi. De mi evezni jöttünk, ezért délután csak kirimánkodtuk az égiektől a jó időt. Olybá, hogy a naplementében gyönyörködve csak eveztünk, csak eveztünk, csak eve... .

A táborba visszaérve  nagyon éhesek voltunk a vacsorára, pedig ma nem is volt nagy zsírégetés. Ezen felbuzdulva és jóllakottan hirtelen felindulásból, tele energiával focimeccsbe kezdtünk, egészen besötétedésig. Után dumáltunk, söröztünk és tanakodtunk a következő napról.

Túra megnevezése: Szivárgó csatorna
Túra táv: 6 folyamkilométer
Túra nehézsége: 1/10
Túra időtartama: 2 óra / pihenők nem voltak

 

Negyedik nap:

A kiindulópontot, a Vadvíz kempingi kikötőt (1) elhagyva az árral csorogva nyugodt volt minden körülöttünk. Vikivel a túravezetőnkkel megbeszéltük, hogy a mai napon a Denkpáli zsilip és hallépcsőhöz szeretnénk eljutni. Nagyon örült, mert már kicsit unta a rövid evezéssel eltöltött túra vezetéseket. A megszokott könnyű túrák helyett egy kiskacskaringós nap. A tervünk kivitelezéséhez egyből a felső sebesre kanyarodtunk és mint a villám úgy gyűrtük le az első napon oly megpróbáltatást (2) okozott kanyarokat. Néha még meg is lódultunk nagyobb sebességre kapcsolva.  A fürdés, bizony a jó időre való tekintettel ma már nem maradhat ki, ezért a Schissler átereszen keresztül közelítettük meg Dunaszigetet, ahol a már ismerős belső tó tiszta vizéhez egy rövid szakaszon gyalogosan bandukoltunk át. (3)

Az ugráló fánk sajnos a tavalyi évben kidőlt és így csak úszkálás és napozás maradt, majd a tavirózsák és vízitökök közötti pihentető hosszantartó lubickolás után vissza baktattunk a kenukhoz és újfent Schissler átereszen keresztül (3) jutottunk ki a folyóágban, a Kisvesszősi sátorozó helyet (4) kikerülve irányítottuk hajóinkat a hallépcső felé. Itt a morajló vízparton (5), megebédeltünk.  A vissza úton történt egy kis zűr, mivel előttünk egy borulás zajlott és a fiatal túrázó csapatnál nagy volt a kalamajka - mással is megesik - könyveltük el, aki hajóra száll annak ezzel mindig számolnia kell.  Ezen felbuzdulva és persze a rétes utáni vágyakozásunk hatására minél előbb szerettünk volna elérni Dunaszigetre (4). Újra szárazföldre lépve siettünk a sarki házhoz , de most nem volt szerencsénk mert az elkészült eledel nem számunkra illatozott. Vigasz képen az édes helyett, langallót vehettünk. Nem bántuk meg, mert nagyon finom volt. A kikötő öbölben hosszú sorban állással türelmesen várták az ugra-bugrálni szerető túratársak míg sorra  kerülnek a partmentén álló fára felfüggesztett lendítő kötélre, ahol különböző figurákat mutattak be, legtöbbször csobbanóst. Vissza utunk már ismerős szakaszon tartott, előbb a Ferde gát (6) majd a Görgetegi bukó (7). Persze most egy közös fényképeszkedés után igyekeztünk, mert várva várt a kemencében sütött malac pecsenye. Vacsora után az éjszakába nyúló táncparti következett fergeteges hangulatban ( a lányok az asztalon táncoltak, addig amíg az össze nem dőlt). Hajnaltájt ért végett a nap.

Túra táv:

Túra nehézsége: Túra időtartama:
27 folyamkilométer  5/10 9 óra / pihenőkkel

 

Ötödik nap:

Az utolsó nap levezetés képen az Öregréti bukó és kavicspad majd a Helena volt a cél. Nem mindenki jött el mert kicsit fáradt volt a csapat, de aki felevezett nem csalódott. A bukón a sodrás megakadályozott bennünket és így nem tudtunk átevezni rajta. A megszokott jégmadár, szürke gém, kócsag, sirály, gólya, hattyú, tőkés récék, bakcsó után ritkán látot halász sas került elénk rövid időre, ami a teljesen háborítatlan terület felett uralkodott. Visszafordulva a Helena bejáratánál (6) újra elég nagy volt a sodrás, de gyakorlottan lazán vettük a kanyart. A tükörsima vízfelület újra meglepetésként hatott ránk, ismét gyönyörű látvánnyal. A nap is erősen sütött, hogy persze mindenkinek egyből kedve lett egyet fürödni, de nem akartuk most megzavarni és felkavarni a kristálytiszta vizet. Érdeklődve figyeltük a hal bölcsőkben a különböző nagyságú és fajtájú halak csoportos úszkálását. A csendes pihenő után a folyóval segíttetve vitettük magunkat kiindulópontunk felé (1). Igyekeznünk kellett, mert várt ránk még egy focibajnokság Súron a Bakonyban.

Túra táv:

Túra nehézsége: Túra időtartama:
12 folyamkilométer  2/10 3 óra / pihenőkkel

A programunk úgy alakult , hogy mindenki jól érezte magát.

A végkövetkeztetés minden jó ha .....,  most is így történt , mert a segítőkész emberek csodákra képesek és ez most is beigazolódott.

Összegezve egyáltalán nem volt unalmas e kirándulásunk sem.

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /