1. Nap: Megérkeztünk a Vadvíz kempingbe a megjelölt időpontban, ahol egyik csapattársunk (Jonny) jött velünk szembe egy meleg szendviccsel a kezében. Ő már előző nap érkezett pár busz vonat és egy motoros segítségével. Miután illedelmesen megkértünk pár külföldi egyént, hogy had települjünk mi is melléjük, illetve mivel előre láthatóan a csapat többi része is oda szeretne települni, így átadták a helyet a kis csapatunknak, így lett mindenkinek elég hely. Sátorállítás közben megérkeztek szép lassan a többiek is, és egyre több sátor állt készen. Közben, akik már készen voltak, elmehettek egy-egy jól megérdemelt hideg sörért a büfébe, és így nézhették, illetve segíthettek a többieknek. Miután mindenki befutott és felállította a sátrát, elkezdtük megbeszélni az aznapi programot. A sportosabb kedvűek elmehettek egy rövid kis ismerkedő körútra a vízzel. Mi mivel úgy belemelegedtünk a beszélgetésbe a hideg sör mellett, hogy úgy döntöttünk, inkább a parton maradunk és jókat beszélgetünk, eszünk, iszunk. A többiek viszont egy kellemeset eveztek a (IDE SZÚRD BE AZ ELSŐ NAPI EVEZÉST). Este a büfében „Kortalan Diszkó” volt, mindenféle régebbi slágerekkel, és újabb számokkal is, hogy minden korosztálynak a kedvében járjanak. Lehetett jókat táncolni, és ismerkedni a többi csapattal, akik velünk együtt voltak a kempingben.

2. Nap: Kellemes alvás és az elfogyasztott reggeli után találkoztunk a túravezetőnkkel, aki elmondta, hogy merre érdemes elmenni. Ezen a napon már mindenki vízre szállt miután felvette az evezőjét. Első utunk az Ördög-tavakhoz vezetett, java részt az eddigieknél erősebb szembe sodrásban, de így is mindenki szépen vette az akadályokat. Az Ördög-tavaknál a túl nagy ruhátlan ember sűrűség miatt csak az iszapos részen tudtunk fürdeni, de így is jó volt, a víz kellemesen meleg, bár picit süppedős. A rövid megállás után folytattuk utunkat egyenesen az Öreg Duna felé. Itt is tapasztaltuk az erősebb sodrást, így nehezebben tudtunk előre haladni, bár az idő legalább jó volt, nem úgy, mint legutóbb. Utunk Dunacsúny felé vezetett. Útközben megálltunk egy rövid pihenőre, hosszú nem is lehetett, hiszen pár nagyon elmés Jet-Skis neki állt avval szórakozni, hogy a partra húzott hajóink mellett rodeóznak, az így csinált hullámokkal pedig meg tudják tölteni a hajóinkat vízzel. Hiába kértük őket, hogy 10 percet bírjanak ki, de nem hatott. Gondoltunk rá, hogy a hajóba küldött vizet mi meg az ő BMW-jükbe küldjük, de aztán az okos enged, szamár szenved alapon, és egy rövid megbeszélés után, hogy inkább visszafordulunk, elindultunk visszafelé. Lefelé szépen csorogva egész hamar lent voltunk, és egy kis bukó után, ahol a túravezetőnk Viktor mondta, hogy akinek van, vegye fel a mentőmellényt, eljutottunk a csodálatos Helenákhoz. A hihetetlen látvány mellett, még abban a szerencsés kivételben is részünk volt, hogy láthattuk a tízforintos nagyságú édesvízi medúzákat is. Viktor nagyon örült nekik, hiszen még ő sem látta őket ez idáig. A nap lemenő melegében még fürödtünk egyet, és indultunk vissza a tábor felé. A táborban üdvözöltük az újonnan jövőket, illetve mindenki vacsorázott (ki-ki rendelt pizzát) és sokáig beszélgettünk.

3. Nap: A mai célunk a Kisvesszősi sátorozó hely és az ott található hinta, és réteses néni volt. Reggeli után elindultunk szépen a sodrással csorogva. Szerettünk lefelé csorogni, hiszen közben sokat lehetett beszélgetni, viccelődni, és nem kellett annyira húzni és odafigyelni. Természetesen az erősebb sodrásban nagyon oda kellett figyelni, hogy ne dobjon partra minket a víz, illetve hogy még véletlenül se legyünk vizesek. Szerencsére a mai napot is mindenki megúszta borulás nélkül. Igaz az egyik hajó nem mindig állt stabilan, de később ez a probléma is orvosolva lett. Útközben szerettünk volna betérni az egyik megszokott fürdős helyünkre, de mivel a sok eső miatt magasabb volt a víz, így a csövön ami oda vezetett nem fértünk át, így sajnos kénytelenek voltunk kihagyni ezt a megállót. Helyette tovább folytattuk utunkat a lengő hinta, és a rétes felé. Szerencsés megérkezés után mindenki elment megnézni a réteses nénit, kisboltot, hintát, aki amit szeretett volna. Viszont kiderült, hogy a néni már csak rendelésre dolgozik, és minimum egy nappal előre kell szólni neki. Így rétes most nem jutott nekünk, viszont leadtunk neki egy tekintélyes listát. Viszont a hinta az meg volt, igaz egy röpke szerelés ráfért, de utána felhőtlenül lehetett róla ugrálni. Az előző elmaradt fürdés idejét ehhez a megállóhoz csaptuk hozzá, így nagyjából 2 órát lehetett itt pihenni, hintázni, ki-ki mit választott. Késő délután indultunk visszafelé. Igaz szembe sodrásban, de nem volt vészes. Egy rövid átemelés-áthúzás után jutottunk egy nehezebb szakaszra. Itt erős szembe sodrásban kellett feleveznünk egy rövid szakaszon, ki a fő ágra. Két hajónak elsőre sikerült, egy hajónak másodjára, viszont az egyik hajónk az első próbálkozás alatt úgy elfáradt, hogy nem ment többszöri próbálkozásra sem. Így kénytelenek voltunk más megoldáshoz folyamodni. Ami történetesen pókoson, csalánoson keresztül vezetett. Kikötöttek a parton, és a megfáradt evezők helyet cseréltek a tettre kész, erős, markos fiatalemberekkel, akik sikeresen felhozták ezt a hajót is. Fent a békésebb helyen mindenki visszaült a maga hajójába, és folytattuk utunkat hazafelé. A Ferde gátnál kiélveztük a magas víz adta előnyöket, és jókat csúszkáltunk a sikamlós köveken. Kellemes elfáradás után indultunk hazafelé. Este megbeszéltük a hozzáértő szakemberekkel, hogy másnap irány Csallóköz, Szlovákia. Felkészítettek minket, hogy szép látványban lesz részünk, ugyanakkor el fogunk fáradni, hiszen nyolcszor kell emelnünk. Megbeszéltük, hogy korán fogunk kelni, és átszállítani a hajóinak a nagy Dunára.

4. Nap: Igen ám. Mi fel is keltünk időben, készen is voltunk, hogy átszállítsuk a hajókat, és elinduljunk. A találkozó 7-re volt megbeszélve, hogy akkor pakoljuk a hajókat, és úgy 8 körül el is tudunk majd indulni. Viszont aki a hajóinkat vitte volna át autóval fél 9-kor mondta nekünk, amikor megjött, hogy mi ugyan nem fogunk 8-kor indulni… Ekkor mondta, hogy neki van még egy órás munkája, de utána átviszi a hajókat. Így mi inkább úgy gondoltuk, hogy kézbe vesszük magunk a dolgokat, illetve a hajóinkat, és kézben átvisszük. Egy laza kar gyakorlat után, amit a negyed kilométer hajócipelés okozott, el is tudtunk indulni a túránkra. Felkészítettek minket ugyan az emelésekre, de arra azért pontosan nem, hogy macsétát is kellett volna hoznunk, hogy utat vágjunk magunknak az újabb hajócipeléseknél. Út kitaposás, szarvas nézés, és újabb izommunkák után viszont gyönyörű látvány tárult elénk. Hihetetlen sok állatot és növényt láttunk, amit idén Szigetközben nem. Volt sok nehéz szakasz, bukók, emelések, árvíz miatt bedőlt fák, de mindenki lelkesen evezett és nézte a környéket. Minden bedőlt fa, bukó megadta a maga szépségét az útnak. Mivel lefele kellett evezni, így húzni sem kellett annyira, volt idő nézelődni. A csallóközi első emelésünket igaz picit túlbonyolítottuk, de így is megvolt a hangulata, és egy segítőkész horgásztól megtudhattuk a még ránk váró feladatokat. Utunk folyamán végig segítőkész emberekkel találkoztunk. A táborhelyünkön hiába mondták, hogy el fogunk párszor úgy is tévedni, mi ennek ellenére már majdnem vér profikként egyszer sem tévedtünk el. Az egyik emelési helynél egy ott lakó bácsitól megtudhattuk pár szerencsétlenül járt evezősnek a sorsát, akit beszippantott a duzzasztó, és összetört a hajójuk, de nekik, hála istennek nem lett bajuk. Utunk csúcspontja a bodaki étterem volt, ahol ugyan elég nehezen szolgáltak ki minket, de mi jól éreztük magunkat, és jókat ettünk. Itt felhívtuk az emberünket, aki a végállomásunknál fog várni minket autóval, hogy elvigye a hajóinkat és csomagjainkat, és pár embert, akik majd visszajönnek a többiekért, és közben csak reménykedtünk, hogy nem csinálja megint úgy, mint reggel. Elindultunk az étteremtől, és egy gyors átemelés után folytattuk utunkat Dunaremete felé, ahol vártak minket. Az utolsó megpróbáltatás egy újabb nagyobb emelés után a nagy Duna erős szembe sodrása volt, ahol erősen kellett húzni, hogy átérjünk a túlpartra, de ezt is mindenki sikeresen vette. Így nem maradt más, mint kiszállni, és felpakolni a hajókat az autóra. Miután a sofőrjeink java az étteremben, és útközben is elfogyasztott pár sört, így csak egy sofőr tudott visszamenni, de szerencsére olyan, akinek nagy autója volt. Mi, akik ottmaradtunk, addig tudtuk tanulmányozni Dunaremete történetét, állatvilágát, és a halász mesterségről szóló rövid történetet. Viszont a sok várakozásban, inkább felmentünk a gát tetejére, ahonnan néztük, hogy mikor jönnek értünk. Viccesen néztünk ki, hulla fáradtan, lestrapálva, helyenként vérezve a bozótok, és a rengeteg szúnyognak köszönhetően, szóval nem csodáltuk, mikor valaki arra tévedt és inkább gyorsan padlógázt nyomott. Eleredt közben az eső is, de szerencsére addigra már megérkeztek értünk. Így kilencen bepréselődve egy hét személyes autóba indultunk vissza, útközben mesét hallgatva, ki örült neki, ki nagyon nem, a táborhelyünkre. Ma este viszonylag korán lefeküdtünk, hiszen mindenki nagyon elfáradt.

5. Nap: A mai napot pihenéssel töltöttük, még evezni sem mentünk, pedig gondoltunk rá, hogy egy rövid 1-2 órás körre elmegyünk, de végül nem lett belőle semmi. Helyette inkább ki-ki aludt, napozott, illetve horgászott a parton. Illetve a horgászót zavarta. J Kellemes beszélgetések, sörözések közben tel el ez a nap. Azért mindenki elmondhatja szerintem, hogy jó néha egy kis semmit tevés. A mai nap azért is telt pihenéssel, mert két csapattársunk is rosszul volt, valamiféle vírus, nem jöttünk rá, hogy mi okozta pontosan. De azért kellemesen eltelt ez a nap is.

6. Nap: Mai napra megbeszéltük, hogy megnézzük vezetéssel Dunakiliti duzzasztóművét. Belül az erőmű nagyon érdekes volt, rengeteg mindent megtudtunk a működéséről, a Dunáról, és az ott lakó emberekről. Illetve rengeteget beszélgettünk a vezetőnkkel, hogy mi mért, hogy történik Szigetközben, hogyan szabályozzák a dolgokat, illetve elmesélte, hogyan is történt a tervezett erőmű építése, szerződés bontása, lebontása. Rengeted sok érdekes információt tudtunk meg tőle. Bevezetett minket a Duna alatti folyosóba is, ahova a tűzoltók gyakorlatozni járnak. Megmutogatta, hogy hogyan volt az erőmű tervezve, a turbinákat, a helyüket. Átsétálhattunk a Duna és a zsilipek felett, ahol beláthattunk a talpunk alatt a fecskék életébe, és fészkébe is. Minden állapotú fecskét lehetett látni. Tojást, újszülött fecskét, kisfecskét, nagyobb fecskét, felnőtt fecskét, és még döglött fecskét is. Az erőműben tett érdekes kirándulás után, így utolsó napra, terveztünk egy rövid pár órás evezést fel a Helenákhoz, hogy újra megcsodáljuk, illetve azok is láthassák, akik előzőleg nem látták. Most a belső részen kötöttünk ki, és ott fürödtünk, illetve néztük az állatvilágot. A víz alatti kis Atlantiszt. Különböző halak, medúzák, szitakötők, csigák, a nádasban fészekrakó nádi poszáták, hattyúk, és igaz nem láttuk, de hallottuk és éreztük, hogy a nádasban még egy róka is megbújt. Visszatérve a táborba, sietősen pakoltunk össze, mivel elkezdett esni az eső. De ez az eső addig tartott csak, amíg mindenki le nem izzadt a nagy kapkodásban, így utána "dögmelegben", és napsütésben tudtuk folytatni a sátorbontást. Az egyetlen probléma csak a „legpraktikusabb” sátorral volt, ugyanis 8 ember, és körülbelül 1 óra szükségeltetett mire rájöttünk, hogy hogyan kell összerakni azaz szétszedni. Legközelebb elolvasom előbb neten a használati utasítást… Miután mindenki összepakolt, és elköszöntünk, elindult ki-ki a maga útjára haza.

Gazdag élményekkel és látható izomzat fejlesztéssel tértünk haza.

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /