Bécsi túra 2011

2011. december 10-én

Az autóbusszal határok nélkül

A reggeli 07:00 órai indulás most egy kicsit döcögős volt. Na nem a busszal voltak gubancok ... A mobil telefon jó ha van, de néha csak a gond van vele. Andrea is így gondolta, mikor nem tudta hol hagyta, a négy napja vásárolt autója ülésén talán? Inkább Budapest határánál lekéredzkedett és vissza ment megkeresni. Mi megfogyatkozva és kissé aggódva haladtunk tovább az 50% esőt ígérő meteorológiai előrejelzés tudatában. A buszon mivel volt időn rá kigondoltuk az "útitervet". Bécs kicsit bonyolult közlekedésűnek tűnt a GPS szerint mert az első megállónk a Hundertwasser-ház amit többszöri újratervezés után talált csak meg. Viszont tökéletes parkoló helyen tudtunk leszállni nem messze az épülettől. 20 perc alatt megtekintettük mindenki a maga módján és a busz indulhatott tovább. Bizony indulni is kellett, mert a rendőr nagyon türelmetlenül magyarázott valamit, mi csak azt értettük meg, hogy feljegyezte a rendszámot. Teljesen fel volt mindenki pörögve, amit később máshol is tapasztaltunk.


A további cél az Anker óra megtekintése volt, ami pont 12:00 órakor érdekes látni való. Tehát irány az egyenes, persze megint eltérítette az autóbusz kereső rendszere, hiába mondtuk a térképpel a kezünkben, hogy nem arra kell menni. Na szóval persze lecsúsztunk az óra zenei élményéről. Azt gondoltuk most már a legjobb lesz ha magunk vágunk neki gyalogosan és a busz meg menjen amerre tervezi magát. Levente nagyon jó 3 D -és térképe után, amin felismertük a házakat haladtunk. Először a Dominikánus templomot néztük meg, itt váltak le Robiék, a Backer str. végigihaladva eljutottunk a Hoher Marktre, ahol a megmozduló órafigura kelttette fel a figyelmet magára na és persze a remekmű ami zenejáték nélkül is érdekes volt. A mellette lévő épület is megragadta kíváncsi tekintetünket, főleg hogy átépítés zajlott benne. A terem közepén álló markológép éppen pihent a lógó vasgerendák alatt. Tovább menve eljutottunk a Juden Platzra. A sarokban álló őrbódé mellett egy szuper bringa volt leláncolva. Röviddel ezután kiértünk az Am Hofra, sok híres épületek közül a Mozart által is lakott mellett. Itt már tapasztalható volt a karácsonyi vásári hangulat, mivel a teret elfoglalták a különböző portékákat rejtegető bódék. Ez is és a Kilenc angyalok temploma is érdekelt bennünket. A „kilenc angyali kórus” titulusú templomot és kolostort 1400 körül építették gótikus stílusban. A régi karmelita rendházat 1554-ben a jezsuiták vették át (Jesuitenkirche »Zu dem neun Engelschören« am Hof). 1607-től oldalkápolnákat alakítottak ki benne, a belső teret barokkizálták. A homlokzat barokk kialakítására 1657-ben került sor Filiberto Lucchese császári építész tervei alapján. Az építkezéshez szükséges összeget III. Ferdinánd császár özvegye, Gonzaga Eleonóra alapítványából finanszírozták. A templom homlokzatát az utcafront elé ugró kolostorszárnyak keretezik. Közöttük egy teraszt alakítottak ki, ami a templomépület lábazataként is szolgál és hajdan misztériumjátékoknak, vallási előadásoknak adott helyet. A homlokzat a római barokk templomépítészetet idézi. Dór óriás pilaszterek tagolják, valamint a középső tengelyt hangsúlyos keretezés emeli ki. Középen, az osztópárkány felett törtvonalú szegmensíves timpanon látható, az oromzatot pedig hasonló, háromszögű timpanon koronázza. Mellette a jellegzetes óriás voluták is megjelennek. A középrészt az osztópárkányba bemetsző címer és az oromzati szoborfülke is kiemeli. A reprezentatív homlokzat az ausztriai kora barokk egyik kiemelkedő alkotása. Szóval még egy templom és lesz belőle még gondoltuk. Rákanyarodva a Grabenre jutottunk el a Stephansdomhoz. Mivel itt a tömeg oly sűrű volt az arany emberszobor mellett megbeszéltünk egy találkozási időpontot ha népes csapatunk netalán elkeveredne, csak arra nem gondoltunk, hogy a szobor ember esetleg tovább áll. Szerencsére nem is állt tovább és talán ő nem is volt akkora mutatvány mint az aki a levegőben a föld felett üldögélt a semmiben egy előtte tartott botot tartva. A templom úgymond kősivárságával nagyszerű volt, szinte kötelező megtekinteni. A linkre kattintva, aki nem látta képekben megteheti, mint ahogy a többi érdekességet is. A csillogó Wien délután még csak tompa volt és a rengeteg ember csak hömpölygött és csak hömpölygött velünk együtt. Felüdülést jelentett egy koncert a Szent Péter templomban (Peterskirche), ami gyönyörű volt. Japán énekkar és kis zenekar adott csodálatosan tiszta hangzást. Köszönet az élményér nekik. Kicsit fáradtunk a városnézésben és volt aki az Albertinát választotta, mert ott is rengeteg a látnivaló, úgymint a Kunsthistorischen Museums-ban és volt aki a Természeti Múzeum felé kanyarodott. A maradék csapat eljutott az Operáig majd előadás hiányában továbbmentünk a Musikvereinenben egy kicsit megmelegedtünk akinek volt jegye az beljebb is tudott menni. A Musikverein név kettős jelentéssel bír; egyrészt ez a koncertterem neve, másrészt pedig ez egyet jelent a Gesellschaft der Musikfreunde zeneegylettel is. Ők építtették egykor a koncertépületet és nem mellesleg a mai napig az ő tulajdonukban van. Kis pihenő után folytattuk a Karlskirche előtti, talán a gyerekes családok részére kialakított kirakodó vásár mellett templom megtekintésével. Itt az osztrák gyerekek bebizonyították, hogy ugyanolyan bolondosak, mint más gyerekek, tucatnyian egymásra dobálták a tér közepén elhelyezett szalmát és ez a játék jobban érdekelte Őket, mint a felnőtteknek érdekességnek tűnő láma pár amit meg is lehetett volna talán "lámogolni". Amikor átmentünk a napfény is kisütött és a naplementében ragyogva tűnt fel a Vienna Secession arany labdája mintha csak megrendelésre történne. Az idő hiányában most nem néztük meg Csörgő Attila munkáit. Barangolásunk közben lassan szürkülni és az utcai díszek és az épületek megvilágítása előbújt varázsütésre. Az Albertinánál a Pillangók házát kívülről szemléltük meg egy rövid időre. Az Albertinát megkerülve a lépcső oldalára felfestett kép, megjegyzendő mint nagyszerű ötlet. A sivár lépcső egybefüggő látványa díszesen kirajzolódó mozaik képet alkotott. A gyönyörűen kivilágított Hofburgon keresztül vágva kijutottunk a Rathaushoz, ahol bizony már szinte mozdulni sem lehetett az ember tumultusban, persze itt mindenki elveszett már és csak abban reménykedtünk, hogy a forró puncsok után mindenki visszataláljon a megbeszélt találkozó helyre időben, ami Naturhistor Museum előtti platz volt. Mint mindig most is dicséret a csapatnak mert hajszál pontosan tudtunk hazafelé indulni 18:00 órakor. Az autóbuszról még búcsúképpen megtekintettük az Óriáskereket és a Duna parton lévő fényjátékban úszó irodaházakat, majd a szemerkélő esőben irány Budapest.

 A következő bécsi utunkra egy kis ajánló: program tavasszal.

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /