Diósjenői és Márianosztrai túra

2011. április 02 - 03 -án

Az autó és a gyalogtúra hegyen völgyön keresztűl

Az megrendelt tavaszi jó idő az egész túránkon keresztül kitartott a lelkes és kitartó csapatunk számára. A reggeli találkozó - társaink kérésére -, szinte délelőtti találkozóvá vált, mivel a túra 10:40 perckor kezdődött. Mindenki kipihenve érkezett amire szükség is volt, mert a dugóhúzónak nevezett enyhe emelkedő után bizony kaptatóvá vált az 523 m magasságot verő Csehvárhoz vezető utunk. Az egykori várnál itt eltöltött pihenő idő alatt a felnőttek beszélgettek a gyermekek lázas igyekezettel oldották meg Zsolt által összeszerkesztett feladatlapokat. A feladatok megoldása azok számára nem jelentett akadályt akik az idevezető úton figyelemmel kisérték a körülöttünk megbúvó természetet. Aki bizony kicsit szeleburdi volt annak elkelt a segítség, ami persze megadatott, ezáltal is tanultak a gyermekek és felnőttek is. A hosszabb tücskérezés után a Gál réten keresztül Cigányvár felé indult a csapat eleje, oly lendülettel, hogy a patakon való átkelést is bevállalta a fő sereg, pedig nem kellett volna. A túravezetőnk visszacsalogatta az előőrsöt akik közül az egyik segítő már túl volt a megáradt patakban való megmártózáson egy véletlen rossz lépést követően. A keréknyomban talált szalamandra utolsó útjára segítségét is túlélték a fiatalok majd a következő pihenő és szárítkozás a volt Mázsaháznál következett, ahol a gyerekhadról jól sikerült bohóckodós fénykép készült. Rövid országúti kaptató után a Závoz pihenőben két csapatra vált a társaság. A fáradhatatlanok, akik elindultak a kő-szirt megmászására bizony jól tették, mert minden adottság meg volt az élmények fokozására. Adott volt a meredeken felfelé tartó ösvény és a napsütés is, amely végig kísérte a kapaszkodókat. Kicsit zihálva, de pillanatok alatt már gyönyörködhettek a sziklák között az eléjük táruló tájban. A pihenőt követően visszatértünk a parkolóba, ahol csatlakoztak a kipihent turistatársainkhoz, majd Bernecebaráti lett a végcélunk. Bernecebarátiban az előre megbeszélt módon vártak bennünket. A programban meghirdetett és meghallgatott ismertető és megbeszélést követően a helyi civil fociválogatott elleni mérkőzés következett, mivel számukra a szombati időpont volt jó. Népes lánycsapat biztatatta versenyzőinket, aminek meg lett a következménye 12:11 arányban megnyertük a mérkőzést. A megbeszéltek szerint ősszel újra jövünk, ami egyben a visszavágóra is belépő. Rövid ismerkedés és beszélgetés után az éhes társaság úgy döntött, hogy a szalonna sütögetés helyett, elindul vacsorázni. A tervezett szlovákiai Bieta étterem nagy sajnálatunkra zártkörű rendezvényt tartott, valakinek bekötötték a fejét és az esküvői dínom-dánom itt tartatott meg. Farkaséhesen a Kemencei útszéli pizzázóba tértünk be, bárcsak ne tettük volna ...
Az ételek elkészülte több mint 2 órát vett igénybe és volt olyan amelyet elfelejtettek elkészíteni. Az este a szállásunkon a kötetlen esti beszélgetésen tovább beszélgetve eldöntöttük, hogy ide többet nem megyünk.


Másnap, a program változás annyival módosult, hogy a meghívott vendégünk javaslatára gyakorlatban kicsit kötetlenebbül tudjuk átértékelni meghirdetett vitaindítókat. A családi összetartozást mint a tegnapi nap is bizonyította egységesen könnyebbé teszi amikor hasonló korú családok gyermekeikkel együtt, egy olyan közös élményben részesülnek, ami segít a családi összetartozás érzésének erősítésében. A természet jótékony hatása az egész családra pozitív hatással van. A gyerekeknek meghatározó az egészséges fejlődés szempontjából, felnőtteknek a vitalitásuk  fokozása érdekében. A családi összetartozást, az élmények láncolata szorosra fűzi.

Gondolataink és az ahhoz tartozó megbeszélésünk a családi összetartozás mikéntjének erősítésére az alábbiak voltak:

Az egyik megoldás az élmények bővítésére a rövid hétvégi kirándulás piknikezéssel egybekötve. A gyerekek meséken nőnek fel, sok dologgal kapcsolatban innen szerzik első ismereteiket, élményeiket. Ezek közé tartozik a piknikezés is - a legtöbb gyerek előbb találkozik kedvenc mesekönyvében azzal, hogy Micimackó és barátai vidám nyári pikniket rendeznek a Százholdas Pagonyban, mintsem, hogy maga is megtapasztalná, milyen érzés a fűben heverészve lakmározni a terítőre kirakott finomságokból.

A megtervezése: mikor, kivel, mivel?
-
Az első feladat az időpont megválasztása. És sajnos mindjárt itt is az első komoly dilemma: honnan tudhatjuk, hogy milyen lesz az idő? Mert, bár egy piknik csak akkor élvezetes, ha az időjárás is kegyes hozzánk, és nem arra fogunk később emlékezni, hogy a földről mindent összekapkodva menekültünk a közelgő eső elől. Igyekezzünk tehát előre tájékozódni a várható időjárásról.
- A következő fontos döntéshelyzet, hogy a kirándulást szűk családi keretek között tartsuk-e, vagy csatlakozzunk más családokhoz? Mindkettőnek megvan az előnye. Az "anya-apa-gyerekek" kirándulás bensőséges esemény lehet, egy olyan közös élmény, ami segít a családi összetartozás érzésének erősítésében. Ha viszont másokkal összefogva megyünk ki a természetbe, az azzal az előnnyel jár, hogy nagyobb lesz a zsongás, több a lehetőség kiegészítő programokra is amellett nem csorbul az összetartozás sem. Új barátok megismerése, a felnőttek és a gyermekek is biztosan jól érzik magukat. A szülőknek, jó ha megtalálják a közös hangot, a témát, ellenkező esetben ugyanis gyermekük jól fog szórakozni, Ők viszont csak szenvednek és alig várják már, mikor indulhatnak haza a megszokott foteljükhöz, gyermekük pedig a személytelen a számítógéphez...
Ezekre a kérdésekre tehát mindenkinek magának kell megadnia a választ, de érdemes mindent előre végiggondolni, mert egy rossz döntés elronthatja az egész gondosan megtervezett programot.
- Ugyancsak jó előre el kell dönteni, hogy mivel kelünk útra. Autóval menni nyilván jó választás, hiszen kényelmes és sok mindent magunkkal tudunk vinni anélkül, hogy cipekednénk. A piknik ugyanakkor elsősorban arról szól, hogy kimegyünk a természetbe - márpedig ennek némileg ellentmond az automobilizmus... Erre sincs tehát recept: gondoljuk végig, hogy hányan vagyunk, mekkorák a gyerekek, ki mennyit bír cipelni, mi az úti cél, s mindezek fényében válasszuk meg a megfelelő közlekedési módot, eszközt.

A helyszín kiválasztása:
Ha a piknik egy túrázó, természetjáró program része, akkor csak annyi a feladatunk, hogy megnézzük, az adott helyen hol van piknikezésre alkalmas hely. De ezt még csak el sem kell döntenünk előre: az is jó, ha jártunkban-keltünkben ráakadunk egy megfelelőnek látszó helyre, letelepedünk, és ott fogyasztjuk el a magunkkal hozott finomságokat.
Amennyiben viszont a piknikezést szánjuk a nap fő programjának, nem árt, ha előre tájékozódunk! Itt is tudunk segíteni. Az alapkérdés, hogy tudunk-e ajánlani olyan helyet, ami alkalmas lehet egy kiránduláson belül a "családi piknikre". Kereshetünk megfelelő helyszínt az Interneten, s végső soron az is járható út, hogy nekiindulunk a nagyvilágnak, aztán majd lesz valami... Azt azonban nem árt látni, hogy ebben az esetben annak tesszük ki magunkat, hogy csomagokkal a kezünkben reménytelenül kutyagolunk ideális helyszínt keresve, miközben a család apróbb tagjai egyre fáradtabbak, éhesebbek és elégedetlenebbek lesznek.

Jó tanácsaink az ideális piknikező hely megválasztására: Ezerféle lehet. Piknikezésre alkalmas egy rét, egy erdei tisztás, egy folyó- vagy tóparti rész, egy park. Amire azonban a hely kiválasztásánál mindenképpen érdemes tekintettel lenni:
- Simán a legjobb: Mivel asztalként ilyenkor a földet használjuk, nem árt, ha a választott helyszín legalább hasonlóan sima, mint otthon az étkezőasztalunk, különben dől-borul majd minden.
- Szél nélkül kellemesebb: Remélhetőleg szerencsénk lesz az időjárással és szélcsendes napot fogunk ki, de ha mégsem, akkor igyekezzünk minél inkább szélvédett helyet találni, máskülönben a tányérok, poharak felborulnak, a szalvétákat meg elviszi a szél.
-  ...laknak-e állatok? : Noha éppen mi vagyunk a hívatlan vendégek az erdő vagy a mező állatainak természetes otthonában, ha nem akarjuk, hogy egy hangyaboly vagy egy darázsraj megzavarja étkezésünket, akkor olyan helyet keressünk, ahol minél kevesebb apró állat él.
- Csak az ég legyen felettünk: Ez nem csak fennkölt gondolat, hanem nagyon is valós szempont: ha fa alatt piknikezünk, akkor annak tesszük ki magunkat, hogy levelek, bogarak, kullancsok hullnak az ételünkbe, elrontva ezzel az egész élményt.

Ezen ötleteken kívül még sok-sok ötlet merült fel, hogy az idősebb és az ifjúsági természetjárást hogyan tudnánk fejleszteni, jobbá tenni.

A program után a kiírt túratervhez igazodva, bár kicsit módosítva jártuk be közösen, vendégeinkkel Márianosztrai körtúránkat. A buszfordulónál leparkoltunk az autókkal és északnyugat felé, a lejtős utcán (P Z jelzés) indultunk a Nagy-Galla már messziről látható jellegzetes "süvege" felé. Rövidesen elmaradnak a házak, átkeltünk a Bezina-patakon. A szántók, legelők közt akácfasorban futó utunk kissé balra tört ott, ahol a P jelzés északkelet (Nagybörzsöny) felé elágazik. A kicsiny Zuvári-völgy fője után a jelzett út balra (!) kanyarodik és ligetes-füves domboldalban nyugatnak tartva levezet a Misa-réti-patak völgyébe. Hamarosan a felhagyott Brjéska-kőbánya aljába futott ki utunk, ahol egy-egy talpfa az egykor idáig futó Misa-réti-völgyi bányakisvasút emlékét őrzi. Itt tartottuk hosszabb pihenőnket, játékkal egybekötve. A Z jelzés élesen jobbra - szinte vissza - fordul, majd tölgyerdőbe vezet, ahol a ZO jelzéseken (jobbra) a László-forráshoz tértünk ki. A következő útelágazásban balra felfelé elhagytuk a kis völgyet követő utat, és erősen emelkedve - földutat keresztezve - középkorú tölgyesben X alakban metszük a Nagybörzsöny - Szob (börzsönyi kék) turistaút vonalát. A menedékessé váló Z jelzésű szekérút a Hosszú-völgy zárlata felett vezet át a Varjú-hegy és a Nagy-Galla közötti nyeregben fekvő Galla-tisztás letelepedésre csábító nagy rétjére.
A nyereg-az élesen visszaforduló ösvény idősebb tölgyek között, rendkívül meredeken vezetett fel a Nagy-Galla 479m-es, megkapó kilátást nyújtó csúcsára, de megérte.
Az Ipolyon túli Burda (Helembai)-hegység, az Esztergom feletti Vaskapu-hegy, a Pilis hosszan elnyúló hegyláncai, a Dunakanyar Szob - Zebegény (- Dömös) közötti szakasza, a Hegyes-tető tömbje, a Magas-Börzsöny felé tekintve a Kopasz-)y és a Só-hegy kúpjai jól felismerhetőek.
A parányi - valamikor háromszögelési gúlának is helyt adó - hegytetőről cserjék közt vezet a most már K A -gel jelzett ösvény egy benőtt nyiladéka, melyen erősen lejtve jutottunk le a már keresztezett K jelzés szekérútjába. Ezen jobbra fordulva elhaladunk a Z+ Galla-tisztásra tartó elágazása mellett, majd szálerdőben, követve lefutó gerincet áthaladtunk a már ismert Z jelzés keresztezésén. A folyamatosan lejtő szekérút az ún. Lábas-erdőben egy körülkerített csemetés mellé ér, mely balról kíséri utunkat. A Misa-réti-patakhoz lejutva balra felfelé (!) kell forduljunk. A földút kissé oldalazva vezetett fel a már említett egykori bányakisvasút hegyoldali (mesterséges) terepteraszára. Balra - jelzés nélkül - a Brjéska bányához juthatnánk vissza, a K jelzés viszont jobbra, a patak folyásával azonos irányban fordul enyhén lefelé. A turistaút - a kisvasút nyomvonalát követő futásának köszönhetően - sétányszerűen kényelmes, annak köszönhetően, hogy a völgy aljából 1988-ban Horváth József, a délnyugati Börzsöny jelzéseinek (sajnos 1990-ben elhunyt) egyik fő karbantartója áthelyezte. A Zuvári-hegy oldalában, a Misa-réti-völgy felett vezető kisvasútnyom utunk egy híddal a patak túloldalára vezet át, majd rövidesen a Misa-rétre érkeztünk. Földútra térve jutottunk ki a Szob - Márianosztra közútra. A műút túloldala felett Szob - Nagybörzsöny kisvasút újra használt vágányai húzódnak. A megállóban megvártuk a teljesen felújított zárt kiskocsival érkező kisvonatot, majd vígan zakatolva visszatértünk vele a márianosztrai végállomásra. A buszfordulóban rövid zárszót követően elbúcsúztunk egymástól és élményeken és gondolati tapasztalattal felvértezve haza felé vettük az irányt.

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /