2011. szeptember 24 - 25 -én
Az autóbusz és a gyalogtúra "nosztalgia vasutazással" az ártéren keresztül
A tervezett program szerint reggel 7 órakor
mindenki nagy várakozási izgalommal foglalta el a helyét az autóbuszon. Volt
aki már a tervezett útvonalon és helyszínen már járt, mégis Gemenc az
egyedülálló értékeivel, színes növény és állatvilágával szívesen találkozott
újra. A természetkedvelők minden alkalommal feltudnak fedezni valami újabb
természeti értéket.
A program első állomása a paksi atomerőmű megtekintése volt. Az Atomerőműben
dolgozó, igen nagy szaktudással rendelkező fiatalember várt bennünket, aki
végig vezetett a
Látogatóközponton, ami bárki számára szabadon látogatható. Itt nagyon
sok érdekesség elhangzott, amit érdeklődve figyeltünk. Beszélt az erőmű
fontosságáról, arról, hogy elsősorban tiszta olcsó, stabil áron érhető el
energia forrásokra van szükség, amely biztonságosan segít fedezni az Ország
áramigényét, ezért idővel új erőműveket kell létesíteni. Olyan a jó
telephely ahol a környezet hatása az atomerőműre és az atomerőmű hatása a
környezetre egyaránt kicsi. Elmondta, hogy két évtizede megbízhatóan üzemelő
erőmű miatt Paks már ismert. Beszélt a rádióaktív sugárzásról, (ami
természeti jelenség) mindenhol tapasztalható és az itt felállított
diffúziós ködkamra
szerkezetben szabad szemmel is megfigyelhettük. Az Atomerőmű blokkok
működésérből származó többlet sugárzás terhelés elenyésző. Tervben van újabb
blokkok építése, amely a környezeti értékeket kedvezőtlen módon nem
befolyásolja. Megtudtuk, hogy az üzemanyagot és a rádióaktív hulladékokat
hogyan kezelik, tárolják. A sok felvilágosító okosság után kérdéseket
tehettünk fel, amire megkaptuk a válaszokat, majd irány a látogatóközpont
után az üzem. Sokunkban egy természetes izgalom érzése lett úrrá amikor az
Atomerőmű szigorúan őrzött portáján átléptünk. Ami nem is volt olyan
egyszerű. Először is a már előre előzetesen leadott igazolvány ellenőrzés
egyeztetve lett a belépendő egyénekkel - ez stimmelt. Azután a csipogó kapuk
következtek. Csak a fém csattok jeleztek és tesztelték a rendszert. több
emeletnyi lépcsőzés után elérhettünk a generátor terembe ami méreteivel
lenyűgözött mindannyinkat. A működő gépek között óvatosan közlekedtünk mivel
azért mégis csak egy atomerőműben sétáltunk és 2000 MW rohangált mellettünk.
A látogató folyosóról láthattuk a felügyelő termet (amit nálunk csak
vezénylőnek hívunk). Végezetül mindenki megnyugodva távozott a paksi
atomerőműből.
Utunkat
Szekszárd felé vettük. Megérkezésünk után egyből betértünk a már
előre lefoglalt étterembe, ahol jóízű ebéd várt bennünket a felszolgáló is
először barátságos volt ám bizonyos döccenők miatt, mivel egyedül volt - emiatt
egy kicsit idegessé vált, főleg azért mert egy személlyel kevesebbre
terítettek mint a megbeszélt volt. Na és a desszert :) palacsinta kiosztás
na itt már elég türelmetlenné vált mivel 3 féle töltelék közül
választhattunk és ez kicsit összezavart, mert mire kiért vele elfelejtette
kinek milyen kellett, egyszerűbb lett volna ha simát hoz és külön hozzá a
kence ficét. Szóval azért
minden elfogyott és egy pohár szekszárdi vörössel a felnőttek leöblíthették
amit akartak. Idegenvezetőnk Wind Katalin (20/2545012) is pontosan megérkezett és pihenés képpen
a nagyon szakszerű lokálpatrióta lelkes vezetésével sétát tettünk a városban. Számos műemléket és műemlék jellegű
épületet néztünk meg és a hozzá fűzött ismertetést hallgattuk. Nagyon jó
hangulatban láthattuk Babits Mihály szülőházában berendezett
kiállítást, majd a nagytemplomot, utána a Mézeskalács múzeumot, ahol a
mézeskalács-, gyertyaöntés- és cukorkakészítés tudományával ismerkedhettünk
meg és azzal, hogyan függ össze e 3 szakma egymással. Kóstoló is volt,
mivel kis bolt is található itt. A buszunk itt csatlakozott az eddig
kutyagoló társasághoz, amivel felmentünk a Bartina hegyre a Kálvária
kilátóba egy rövid panoráma kukucsra. Végezetül szekszárdi látogatásunkat
Mészáros borpince látogatással zártuk. Itt kóstolhattuk meg a vörösborból
készített fehérbort, a 2011-es évjáratú bubizó bort és egy vörös bort talán
kadarka volt? Igazság az, hogy mindenkinek talán egy két ujjnyi jutott a
decis poharába, amit volt aki csak megkóstolt és a pultra tett vissza mert
nem ízlett. Szóval voltunk mi már borkóstoláson a Somlón, ami igazi
borkóstolás volt "minőségi borral", lehet, hogy nagyon kezdőknek
tartottak és csak a silá... "terméket" szánták nekünk, mivel p...nak jó lesz
az is (Mátyás király után). Szóval egy kocsit rossz szájízzel folytattuk
utunkat tovább Bonyhád felé. Megérkezés után elfoglaltuk szálláshelyünket,
de ezzel koránt sem ért végett az aznapi programunk. A csapat tagjai mintha
akkor kezdődött volna a napi programunk a kínálkozó lehetőségeket frissen,
jókedvvel vették birtokukba, volt aki a hatalmas sportcsarnokban elhelyezett
asztaliteniszezéssel, volt aki szaunázással, néhányan Bonyhádi városnézéssel
és néhányan fejfájással zárták az első napot.
Másnap reggel utunkat Gemenc felé folytattuk. A buszon
nagy zsivaj közepette készültünk Európa legnagyobb egybefüggő ártéri
erdejének megtekintésére. Az ismertetőben leírtak alapján a megfigyeltek
szerint mintegy 200 madárfajnak ad élőhelyet. Különlegesség itt a fekete
gólya, a kiveszőben lévő fekete sasból 10 - 15 pár él itt, a kócsag a gém,
szárcsa, kárókatona, lúd, erdei szalonka, és még sok felé madár kedveli itt
ezt a nyugodt zavartalan helyet. Na amíg meg nem érkeztünk. Megérkezésünk
után a buszt magunk mögött hagyva elindultunk az ártér felfedezésére. Sajnos annyira
éberek, hogy a beszélgetésünk, amit a
Nyéki- Holt-Duna
gyalogos
látogatása közben folytattunk megzavarta az itt tanyázókat és a kilátót
elérve már csak a felröppenő csapatokat és az Őket figyelő madarász mérges
tovatűnését láthattuk. Így csalódottan, de jókedvvel folytattuk utunkat és
ezután kicsit óvatosabbra vettük a figurát. Az ártéri séta után irány a
Pörbölyi kisvasútállomás. Itt övid technikai szünet és megbeszélés után
tisztázódott, hogy az előre kért erdei vezető nem lett a mi vezetőnk.
Felszálltunk a nyitott vonatra, mindenkinek jutott ülőhely az ablak mellett.
El is helyezkedett a társaság a fapadokon és kis füttyszóval indultunk is .
Európa legnagyobb összefüggő síkvidéki ártéri erdejében kanyarog 30 km
hosszan a
Gemenci kisvasút vonala. Mint tudtuk, hogy a terület igen kedvez a
vaddisznóknak, szarvasoknak az őzeknek. Itt élnek a legszebb gímszarvasok
hazánkban.
Erre elhaladtunk a "vadaskert" mellett, szóval mi csak egy megállót
mentünk egyenlőre a fapadossal. A halászati múzeumban a nem a mi vezetőnk
előadását meghallgatva megismertük a régmúltban itt élő emberek (halászok)
életvitelét, még a halászlé elkészítésének receptje is szóba került. A vonat
a rövid 20 perces pihenője után nélkülünk folytatta tovább útját. Mi
gyalogosan folytattuk utunkat 2 km -re lévő Malomtelelő tó felé. A séta
közben jókat beszélgettünk, és figyeltünk minden bokorrezdülést. A kétórás
gyalogtúra kipihenése után újra vonatra szálltunk. A magasban észrevettünk a
fekete sas
populációból három példányt, amint méltóságteljesen felfelé rebbentek és
körözéssel emelkedtek a nap felé. A gőzös továbbra is vidáman fütyülve
riogatta az út mentén és úton felbukkanó vadakat, amíg el nem jutott a Duna
parti végállomásáig. Itt rövid pihenőt tartottunk kicsit szanaszét
bóklásztunk és figyeltük az éppen velünk utazó ázsiai képcsináló csapatot,
miként próbál minél jobb felvételeket készíteni mindenről. Az idő rövidsége
miatt sajnos a gemenci Veránkát megnézni nem tudtuk. Ez a kis sziget 1977
óta természeti védelem alatt áll, 612 hektár fokozottan védett természeti
terület. Megközelítése sem egyszerű. Bajáról érkezőleg egy órás hajóút. A
csendet és nyugalmat kereső, és a természetkedvelőknek érdemes felkeresni
ezt a "Kincses szigetet". Reméljük eljutunk mi is egyszer oda. Visszafelé Gyöngyösoldalnál csatlakoztak hozzánk Éva, Ákos és Edit, akik a kenutárás
felfedezést választották. A
Rezéti- Holt Duna útjukról meséltek és bizony kicsit sajnáltuk, hogy most ezt
nem vállaltuk be az idő rövidsége miatt kettőt nem lehetett választani
egyszerre. Így Gemenci erdei látogatásunk véget ért a látottakat tovább adva
reméljük, hogy a turisztika, a természetjárás egyre népszerűbb lesz, többet
mozgunk, egészségesebb leszünk és új barátokat szerzünk, jókat derülünk az
átélt jeleneteken, mint például a záró akkordként a csapat együtt pizzázása
... Bajáról rendelt családi pizza méretén elszörnyülködve és megrettenve
készült egy két jó fotó felvétel.
ui.: azért az a pizza is elfogyott, kicsi a bors (a legfiatalabb túratárs)
de éhes ...
Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik! Bárminemű terjesztése a terjesztő
lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /