2012. február 19 -én
Maszkot öltött apraja-nagyja
Másnap, reggel ismét útnak indultunk Pécsről. A reggeli elfogyasztása után mindenki útra készen volt a megbeszélt időre, csomagokkal (az előző napon nyert tombolákkal) megpakolva. A felszállóhelyünkön kissé izgatottan vártuk az autóbuszunkra, amely csak nem akart megérkezni. A sietség oka volt, hogy a tegnapi erőfeszítéseket ma siker koronázza, - a mindenki által látni kívánt Gázi Kaszim pasa dzsámiját megtekintsük, ami a látogatók előtt a hétvégén zárva volt - reggeli mise előtt fél órára látogathatóvá válna számunkra. Az autóbusz viszont 20 perc múlva érkezett, mivel a busz parkolója mellett egy férfi rosszul lett és csak a sofőrünk mentő hívásos segítségével előzhette meg talán a nagyobb bajt. Így az idő előrehaladtával véglegesen lecsúsztunk a dzsámi megtekintéséről, de ezért vagy másért majd visszatérünk Pécsre. Az út lassan ereszkedett le a Duna síkjára. Mivel a bejelentkezett 10:00 órás fafaragó mester időpontjáig volt még vagy fél óránk ezért megmentő ötletként úgy gondoltuk, hogy egy megállót iktatunk közbe. Az úttól délre húzódik a szomorú emlékezetű mohácsi mező. Buszunkkal leparkoltunk a Mohácsi Történelmi Emlékmű mellett teljesen egyedül az egész parkolóban. Mint tudjuk a történelmünkből 1526. augusztus 29 -én ütköztek meg a magyar csapatok és zsoldosok II. Szülejman szultán nagy túlerőben levő hadseregével. A magyar sereg nagy része elpusztult, menekülés közben érte a halál magát a királyt, a 20 éves II. Lajost is. Az emlékhelyen vagy egy órát töltöttünk, majd magunk mögé hagyva folytattuk utunkat Mohács felé, hogy részesei lehessünk az egyedülálló érdekes népszokásnak a farsangi busójárásnak. Első utunk Élő József Iparművész busó maszk faragó bemutató műhelyébe vezetett. Itt kérdések özönével elárasztva és azokra választ kapva, ki-ki kipróbálhatta a maszk készítés módját is. A sor érdekes látnivaló, a busóálarc készítésének módja mindenkinek nagyon tetszett. Volt aki fel is próbált belőle, megállapítva, hogy nem is olyan könnyű annak viselése. Majd ezt követte mókázás, bemutatkozás Mohács utcáin, terein és a Duna parton. Társaságunkból volt olyan, akit táncra is perdítettek, mert a közönséget is bevonták a mókázásba. Megnéztük a Busók gyülekezését, felvonulását a telet szimbolizáló koporsó vízrebocsátását, az ifjú busó avatást, néptáncbemutatókat, kézműves vásárt és a gyomornak is kedves étkek és itókák tárházát. Még hosszan sorolhatnánk tovább a bő gazdag választékos téltemető rendezvényeket, amely a fergeteges busó felvonulással zárult a mondottak szerint 1500 Busó álarcot öltő résztvevővel. Mindannyian hagyományőrzők, különböző csoportokba gyűlve (Poklade, Bödönhajós, Vidák-csoport,Törökök, stb) Sajnos az idő gyorsan elszállt. Besötétedéssel a tél búcsúztatására hatalmas máglyát gyújtottak szalmabábbal a közepén, közben táncoltak és bolondoztak. Ezt az eseményt még megvárva búcsúztunk Mohácstól. Mi is részvételünkkel elbúcsúztattuk a telet. A buszra felszállva indultunk haza. Mindenki elcsendesedett nem is csoda, hiszen nagyon sok élménnyel gazdagodva értük meg az eltöltött második napot is.
Az utunkról többet a képek
beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő
lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /