Mohácsi Busójáró túra

2012. február 18 -án

Maszkot öltött apraja-nagyja Pécset is

Indulásunk előtt két nappal, hatalmas pelyhekben hullt a hó és senki sem gondolta azt, hogy csodálatos napsütésben lesz részünk az utazásunk során. Reggel 7 órakor indultunk és vettük az útirányt Pécs városa felé. Mindenki kíváncsi volt arra, hogy milyen látványos fejlesztéseket hozott Pécsnek a 2010 "Európai Unió Kulturális Fővárosa" cím. AZ EU. támogatásával - mint a hírekből hallani lehetett - kiemelkedő szintű kulturális színterekkel gazdagodott Pécs városa. Városnéző kezdő sétánk során láthattuk a Dunántúl legnagyobb zsinagógáját, amely mellett elhaladva kívülről rátekintettünk, gyönyörű volt a főhomlokzata, ami három részre tagozódik, közepén a dísze, egy míves óra. Bejutni most "szombaton" nem is próbáltuk, pedig szívesen megnéztük volna az orgonáját, ami Angster József első elkészített orgonája volt, aki a híressé vált orgonagyár alapítója. Igyekeztünk tovább, mivel 11 órára szerettünk volna odaérni Pécs egyik emblémájává vált épületéhez.  Megérkezésünk után első meglepetés az volt, hogy a mindenki által látni kívánt Gázi Kaszim pasa dzsámija a hétvégén zárva volt és sajnos minden próbálkozásunk ellenére sem tudtunk (44 fő) bejutni. Így csak kívülről vehettük szemügyre, az is felejthetetlen élményt nyújtott. A túravezetőnk által elkészített és kiosztott leírás birtokában kaptunk tájékoztatást a dzsámi eredetéről, átalakításairól és jelenlegi funkciójáról. Így aztán kis tanácstalanság után kedvünket nem vesztve indultunk tovább Pécs város nevezetességeinek megtekintésére, a Széchenyi térret körülvevő épületek megmaradtak maguk szépségeiben. Láttuk a szentháromság szobrot, Hunyadi János szobrát, amit Pátzai Pál szobrászművész készített, a városi és Megyei Városházának gyönyörű épületét, a híres Nádor szállót. Sétánkat a Szerecsen patika Múzeumba folytattuk. A patika ma is üzemel, mint sok mindent egészség-megőrző intézmény. Régi és eredeti formájában láthattuk a régi gyógyászati és patikai berendezéseket a kiállító szobákban. Majd ezután következett a közvetlenül mellette székelő Marcipán Múzeum, csodálatos kiállított remekművei kápráztattak el bennünket. Kis pihenővel utunkat a Janus Pannonius utcában folytattuk. Az idő ragyogó volt, a hó olvadtan csúszott le a házak tetejéről a napsütésben. Az utcában megnéztük a pécsi barokk építészet legszebb emlékét a 4.sz. házat, 6 sz. épületet, ami 1700-as években épült (rájuk férne egy kis tatarozás). Nagy érdeklődést váltott ki a kovácsoltvas kerítés, ami a lakatok százainak nehéz súlyától roskadozott. Eredetileg a pécsi párok szerelmük szétszakíthatatlanságának jeléül rakták fel a különböző méretű és alakú lakatokat. A feliratokat olvasva láttuk, hogy más településből is származnak lakatok. Sajnos, mi most nem hoztunk lakatot. Néhányan megnézték a Csontváry kiállítást is, Mi addig a Csontváry szobor ikermását egy hó szobor kialakulását tekintettük egy kis ideig. A programunk másik kitűzött célja a Dóm-tér, ahol a Székesegyházat néztük meg. Nagyon jó szolgálatot tett a túravezetőtől kapott ismertető, ami segítségével a székesegyházat "csendesen" kívülről-belülről megismerhettük. Megnéztük az altemplomot és a kis kincstári kiállítást is. Kattogtak a fényképezőgépek, mindenki megörökítette a látnivalókat. Még közben kaptunk egy kis biztatást a Dzsámi esetleges kinyitására, mindet megpróbáltak a Székesegyház segítői, de sajnos nem vált valóra. Sétánkat ezért a Barbakán felé vettük, sajnos ott is a "Zárva" felirattal találkozhattunk. Azért a társaság tagjai hamar vigasztalódtak a közeli pince- borozóban, mások pedig a Jakováli Hasszán dzsámiját és minaretet nézte meg, ami a 16. sz. -ban épült, és a 23 m magasságban húzódó erkélyig eredeti állagú.
A találkozót 1/2 3 órára beszéltük meg az autóbusszal. A városban tett sétánk felért egy hegyi túrával. Igaz csábított bennünket a várost körülvevő erdő, vagy legalábbis a Vasarely Jelszobrának megtekintése, az odavezető úton való kapaszkodást senki nem vállalta be, mivel a szálláshely elfoglalása után ugyancsak szép programnak ígérkező Zsolnai negyed megtekintése volt betervezve. Sajnos majdnem lemaradtunk a Gyugyi gyűjtemény csodálatos látnivalójáról. Mivel a tavaszi hangulatban, téli nyitva tartás volt (a mohácsi napok sem változtatták meg ezt, pedig nagyon sok turista szeretett volna itt is élményeket szerezni) és csak túravezetőnk és egy kedves pécsi Lokálpatrióta asszonyság hosszas rábeszélésére, majd főnöki engedélyre 25 perccel meghosszabbított nyitva tartással láthattuk a kiállítást. Ebben a gyűjteményben 1870 - 1910 ig terjedő időszak látható. A különlegessége az, hogy mindkét Zsolnai kisasszony Teréz és Júlia saját festésű, szignált datált korai tárgyai közül is láthattunk néhányat. Zsolnai Vilmos új máztechnikájával a  "millenniumi technikával" később eozin néven csodált színváltó és színjátszó mázféleségekkel és drágakövekkel készített tárgyait is megcsodálhattuk. Halála után fia Miklós vette át a gyárat. Sajnos a Zsolnai Mauzóleumba nem jutottunk be, mert hát ez is zárva volt. Igen csak tartalmas időutazást nyújtott a mai program végiglátogatása. Valóban Pécs kivételes természeti, építészeti szépségeinek köszönhetően: csodálatos.
 A szállásunkon elfogyasztott vacsora után, mintha mindenki új erőre kapott volna, kezdődött az esti program. Játékos vetélkedők, gyerekek ügyességi versenyével kezdődött, majd székfoglaló egy kis csavarral, tombola, tánc és vigasság kiegészült egy farsangi kvíz totóval is. Így köszöntünk el Pécstől és idéztük fel a látnivalókat, készülve a másnapi tél búcsúztatóra, a Busójárásra Mohácson.


Másnap,....


Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /