2012. július 29 - augusztus 03 -án
Táborozás a Száron
Az ifjúságnak illetve gyermekeknek minden hónapban megrendezésre kerülő ismeretterjesztő és készségfejlesztő természetjáró programokat szerveztünk és szervezünk. Ilyen volt a XV. kerületi pályázat által támogatott nyári 2012. 07. 29 és 08. 03 -ig tartó Vértes-hegységben Száron megrendezésre kerülő „Természetjáró és hagyományőrző sporttábor” is.
Az 1724 fő lakosú Szár község a Budapest-Hegyeshalom vasútvonal mentén, Tatabánya és Bicske között félúton a Vértes lábánál elterülő ősi település. A területet már az őskorban is szerették, de kelták, hunok, és régi magyarok is éltek itt. A falu nevét az árpád-házi Szár Lászlóról kapta, aki Szent István királyunk unokatestvére volt, és birtoka volt a közeli Vitányi-vár. Az Árpád-korban a Megyer törzs szállásterületéhez tartozott, később a Csákoké lett. Történetírásokban először 1326-ban találkozunk nevével. Az első, Szár létezését bizonyító dokumentum 1337-ből származik, ahol Savol név alatt említik a települést. A falut a török uralom idején magyar reformátusok lakták, amíg a törökök a falut fel nem égették, Szár teljesen megsemmisült. Az 1700-as évek első felében Mária Terézia hívására Pilisvörösvárról katolikus svábok települtek a községbe. Két család, majd még tíz. Szorgos, dolgos fajta, és mélyen vallásos. A föld jó volt, a falu fekvése földművelésre ideális. Maradtak nem csoda, a betelepítéskor a szári németek négy év adómentességet kaptak, és hat évre felmentették őket a robotkötelezettség alól. Ennyi idő alatt kellett felépíteniük házaikat. Csak azok maradhattak, akik vállalták legalább két hold erdő kiirtását, akik erdőirtásokkal szereztek szántóföldet, és hamarosan virágzó falut teremtettek. Szár a második világháború idején már nagyközség volt, 2216 lakossal, iskolával, óvodával, sőt egy száz férőhelyes kultúrházzal, amely keskenyfilmes mozinak is otthont adott. Mozi, bálok, táncmulatságok! Szár a béke szigete lankás völgyeivel, friss forrásával, széles nyugodt ligeteivel. Azonban hamarosan mindennek vége lett, 1944 decemberében ideért a front. A németek fejvesztett menekülésbe kezdtek, a szovjetek, - több századnyi katonaság - egyszer csak megjelentek Száron, s kezdetét vette a felszabadító hadsereg védelmi vonalainak kiépítése. A szovjet katonai parancsnokság 1945 február közepén elrendelte Szár kiürítését. A lakosságot március 18-ig Vértesbogláron, Bodméron, Alcsúton, Tabajdon és Etyeken helyezték el. A háború pusztításának köszönhetően teljesen lakhatatlanná vált 96 ház, további 32 pedig megrongálódott, de nagyobb javítással lakhatóvá lehetett alakítani őket. A község állatállománya szinte teljesen kipusztult. Nemsokára újabb csapás érte a falut, 1946-ban 170 családot kitelepítettek Németországba, helyükre magyarok jöttek. Az 1950-es évekig minden bál, összejövetel verekedéssel végződött. Nagy volt az ellentét a svábok és a telepesek között. De még nincs vége. 1948-ban újabb 30 sváb családot telepítettek át Vérteskozmára, onnan pedig magyar családot költöztettek Szárra. Ezek nagy része eladta házait az áttelepített sváboknak, akik így visszaköltözhettek Szárra.
A völgyekkel tagolt, lösz borította táj vizei a Váli-vízben egyesülnek. Határában a felszín nagy részét erdők borítják: cseres-tölgyek, mészkedvelő tölgyesek és karsztbokorerdők. Közelében emelkedik a Vértes egyik legmagasabb csúcsa a 480 m magas Körtvélyesi-hegy.
A táborra jelentkező gyermekek (27 fő) megismerkedhettek mindezzel és persze egymással is, ami talán könnyebben ment, mivel mindenre nyitottak voltak és érdeklődőek. Már az első napon nagyon jó hangulat alakult ki mind a gyerekek, és a tábort igazgató „oktató” felnőttek között is, ami végig megmaradt. Volt olyan szerényebb anyagiakkal rendelkező családtól érkezett táborlakó, aki a tábor végén „ügye Anyu jövőre is eljöhetek ?” kéréssel fordult a tábor végén szüleihez. E gondolat azt fogalmazta meg, hogy e táborunk hagyományteremtő módon jövőre is megrendezésre kerül. A kézműves foglalkozásokat és oktatásokat tartó és segítő helybeliek közül (7 fő), - akik nagy szeretettel űzik régi mesterségeiket - is támogatták e gondolatot.
A tábor négy fő célt tűzött ki maga elé:
1./ A tudományos ismertető túranap célja: Megismertetni a gyerekeket az őket körülvevő természet szépségeivel, sok apró érdekességével, csodáival. A túra során a gyerekek játékos feladatok segítségével interaktív módon tanulhatták meg az őket körülvevő természet összefüggéseit, ökológiai rendszerek működését. Megismerkedhettek a területre jellemző domborzati viszonyokkal, megfigyelhették az idei év csapadékhiányosságának eredményeit és jeleit túránk során, illetve testközelből találkozhattak a Szárról kiinduló turistautat követve a hegytetőig minden útjukba akadó növény és állatvilág képviselőivel. Találkoztunk többek között a gyógynövényként használható pettyegetett levelű tüdőfűvel, kakukkfűvel, szelídítettünk csalánt, s megtudhattuk mi is az a gubacs, és ki lakik benne, milyen madarak vannak a nyári erdőben és hol laknak s mi az az odúzás. Találkoztunk lábatlan gyíkkal, gyepi békával, stb. S közben jóleső fáradságot érezve játszva, mozogva, észrevétlenül sportolva kalandozhattunk a természet megannyi ösvényén. Nagyon szép nap volt, mindannyian nagyon jól éreztük magunkat és kiérdemeltük a finom vacsorát és a jóleső pihenést visszaérve szállásunkra!
2./ A sport nap célja: Egy igazán sokszínű, népi játékokkal tarkított, mai és hagyományos sportjátékokkal tarkított időtöltésre csábítani a gyerekeket, amit nagy örömmel vettek és élveztek. Megjelentek régi népi csapat - és ügyességi sportjátékok, mint például a csülközés vagy a métázás! De nem hiányozhatott a foci, röplabda, kidobós, "kismedencés ügyességi búvárverseny" és egyéb ügyességi akadályversenyek sem. Nagyon pompás, sok nevetéssel és játékkal tarkított napot tudhattunk magunk mögött.
3./ A hagyományőrző napok célja: Számtalan népi hagyományőrző tevékenységgel, régi kismesterséggel találkozhattak táborlakóink ezeken a napokon. Gondolunk itt mind a hagyományőrző és igen nagy lelkesedést kiváltó íjászkodásra illetve a lovaglásra, hűen a régmúltban kiérdemelt "lovas nemzet a magyar" titulushoz. De nem hiányozhattak azok a népi kismesterségek sem, melyeket hasonló lelkesedés fogadott, mint például a szövés -szövőszéken és szövőkereten- hímzés, gyöngyszövés, textilfestés - batikolás és kötözött batikkészítési technikákkal - és az elmaradhatatlan fazekasság. A fazekasság során a gyermekek megismerkedhettek az agyagszobrászattal, felrakásos edénykészítési technikákkal illetve kipróbálhatták a korongozást is! Nagyon jó hangulatban eltelt nap volt, szellemiségében tisztelegve méltán híres és szép értékeket őrző magyar hagyományaink előtt.
4./ élet a múltban és a jelenben - tésztasütés fortélyok:
Az „élet” ahogy itt illették, a kelt tészta elkészítését és elkészítésének fortélyait egyszerűen megtanulták, hogy az élesztőt langyos cukros vízben is fel lehet futtatni, ha nem akarunk tejet használni a tésztához. A szárított élesztőhöz melegebb cukros folyadékot használjunk, a felfuttatás több időt igényel. Az élesztővel só semmiképpen ne érintkezzen, lehetőleg kristályos cukor sem. A lisztet mindig szitáljuk át, hogy fellazuljon és telítődjék oxigénnel, ekkor a tészta sokkal finomabb, lazább lesz. A sót, cukrot érdemes vízben feloldani. Ha a zsiradékot (vajat, margarin, sertészsírt) csak akkor adjuk a tésztához, ha már összeállt, foszlósabb lesz a sütemény. Ha a tészta langyos, hamarabb megkel. Kelesztéskor fedjük le a tésztát, és a helyiség legyen meleg és huzatmentes. A kelt tészta sütése előtt a sütőbe érdemes egy kis tálkában vizet tenni, hogy a sütéskör a környezet gőzzel telített legyen. Ezt a módszert tojással lekent tésztánál ne alkalmazzuk, mert akkor a felülete nem lesz fényes.
A gyerkőcök mindenközbe láthatták a folyamatot az elejétől a végéig, egészen az alapanyagok összekeverésétől kezdve a dagasztáson át („Akkor jó már a kenyértészta, ha izzad a padlás!” ☺) a sütésig s mindeközben megtanulhatták maguk elkészítni saját ételüket és a hétköznapi munka értékét megbecsülni.
Táborozás közben a védett növényekről, állatokról, kultúrtörténeti emlékekről, szép helyekről túráink során készítettünk fényképeket. Oktatási anyagunkat kiegészítettük azzal, hogy az otthonukba hazatérve rendszerezhetik természetbúvár módon, azért, hogy a fotókon összegyűjtött természet kincseit, jelenségeit, az épített környezet emlékeit, a képekbe zárt csodát megoszthassák másokkal, és megőrizzük az utókornak.
Érdeklődő túrázóink túráink és foglalkozásaink közül a honlapunkról (www.unileversport.hu) választva válogathattak és válogathatnak.
A 2012 év folyamán is rengeteg sport programunk van az érdeklődők számára, ami a fentebb említett Web címen elérhető.
Szeretettel várunk minden kedves természetet és sportolást, szerető embert.
(Melinda)
Az utunkról többet a képek
beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő
lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /
