Jó túrázást!

A koronavírus miatti kijárási korlátozásokat május 4-től vidéken, majd május 18-tól Budapesten és Pest megyében is enyhítették.

Ezt kihasználva célszerű is minél több időt a szabad levegőn tölteni, de mindannyiunk biztonsága érdekében továbbra is be kell, illetve be érdemes tartani bizonyos rendszabályokat.

Kerüld a zsúfolt helyeket, lehetőleg ne tömegközlekedéssel, hanem autóval vagy kerékpárral menj, a természetben is tartsd mindenkitől a 1,5 méteres távolságot, és ne feledd, hogy a 65 évesnél idősebbeknek a saját biztonságuk érdekében még jobb otthon maradniuk.

Mi addig is igyekszünk minél több tippet adni a kevésbé felkapott kirándulóhelyekről, amíg teljesen helyreáll a rend.

 Boszorkányos túra a Medves-fennsíkon

Látványos, szaggatott bazaltcsúcsok, várak, zölden hullámzó füves fennsík, hegyi tó és folyóforrás - erre mondták régen azt, hogy minden szinten szinte minden. Ez az Északi-középhegység érdemtelenül kevés figyelmet kapó zuga, a Medves-vidék. Salgótarján észak-keleti határán, a Tatárárok Sportcentrum parkolójából vágunk neki a Medvesi Zöld nevű, Z jelzésű turistaútnak, amely túránk gerincét adja. Felérve a hegyre, a Salgóbánya előtt pihenőhelytől tesszük meg a két rövid, oda-vissza egyenként szűk egy kilométeres kitérőt a PL jelzésen : egyet északnak, a Salgóvárhoz, egyet délnek, a Boszorkány-kőhöz. Ha visszaértünk a pihenőhelyre, folytatjuk az utat Salgóbányán át a Medvesi Zöldön (Z) . A települést elhagyva újabb, kb egy kilométeres kitérő S● jelű úton a Zagyva-forráshoz és vissza. Ezután ismét tovább a Medvesi zöldön (Z) , ki a füves Medves-fennsíkra, egészen Somoskő határáig, ahol több szuper fotópont is kínálja magát a Somoskői vár megörökítéséhez. Somoskőnél véget ér a Medvesi Zöld, be lehet menni a faluba és a közeli várhoz, vagy bezárva a kört a P+ jelű , majd a P jelzésű turistaúton vissza lehet csatlakozni a Medvesi Zöld (Z) elejébe a hegyen, és onnan visszacsorogni a parkolóig.

A várat források először 1341-ben említették. Építtetője a környék birtokosa, a Kacsics nemzetség őse lehetett. A várnak a török elleni végvári harcokban volt a legnagyobb jelentősége. 1554-ben csak elfoglalták (a trükkös Kara Hamza bég cseléről korábbi posztomban lehet olvasni), de szerencsére 1593-ban már vissza is foglaltuk. Sajnos az ostromágyúk rendesen leamortizálták a falait, tornyait, amiket nem építettek vissza, mert a környező magyarkézen levő várak (Somoskó, Fülek, Ajnácskő) átvették a stratégiai szerepét. 1845-ben a vár mellett vándorolt el Petőfi Sándor, és nagy megindulásában egy verset is írt róla Salgó címmel. A várhoz lépcső visz fel, és egy kis csúcsíves kőkapun lehet belépni az udvarára. A teraszról is nagyon jó a kilátás, főleg Salgótarján és a Karancs felé, de a 625 méter magasan meredező toronyból teljes körpanoráma élvezhető. Jól látszik északra a magyar-szlovák határ mellett álló Somoskői vár is. Így hát letelepedtünk a romok fölött, ahol Petőfi szelleme lengedezett: "Verőfényes nap volt, tekintetem, nem lelve gátot, mérföldekre szállt".

Tenczer Gábor írása.

E-mail :