Ecsetelve a Feszty–körkép elkészülésének és újrafestésének hiteles történetével

Ópusztaszer a legendák és a valóság földje. A legendák szerint eleink "itt ejtették meg szerét az egész ország dolgának", azaz itt fejeződött be a honfoglalás. A valóság, hogy itt, az egykori kukoricaföldek helyén kanyarították ki azt az 54 hektárt, melyet ma Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparknak nevezünk, s melyet a park ügyvezető igazgatója, Nagy László szerint több mint egymillióan látogattak meg a millecentenárium idején, s mely ezzel az ország leglátogatottabb nemzeti zarándokhelye lett. Egyébként Erdei Ferenc ötlete volt e park, melyet az 1896–ban állított Árpád–szobor köré álmodott (mely tulajdonképpen a millennium idején készített hét emlékmű egyike) és persze munkálkodott az a gondolat is, hogy az 1945–ös földosztás is itt kezdődött Nagy Imre vezetésével, amit Erdei a maga módján a második honfoglalásnak nevezett.

Az emlékpark tulajdonképpen három egységből áll. A Rotundából, ahol a Feszty–körkép kapott otthont, de ott a falumúzeum és a parkerdő is. Utóbbiakban jókat lehet sétálni és a séta közben elfáradni, rácsodálkozva Csete György építész honfoglaló eleink világát fából készített vezérsátrakból oda varázsoló épületegyüttesére vagy a magyar települések, községek életét felvillantó skanzenre.
De a legvonzóbb mégis a körkép, ami a mienk, ami a Magyarok bejövetele. A világszenzáció, melyért Amerikából, Ausztráliából, Japánból is érkezett e Szeged közeli településre zarándok. Sokan láthatták, sokat foglalkozott vele a sajtó, sokat megírtunk már róla mi is. De talán nem mindent.

Mielőtt elmondanánk, hogy az öt emeletnyi (!), azaz 15 méter magas és 120 méter hosszú fantasztikus nagyságú képet az egybeszabott belga vászonra hogyan festette föl Feszty Árpád (apósa Jókai Mór tanácsára) a barátaival, meg kell emlékeznünk az ír származású Robert Parker–ről.
Ő szabadalmaztatta ugyanis pontosan kétszáztíz évvel ezelőtt, 1787–ben, mint technikai találmányt a zárt körbe futó festményt, megfestve Edinburg panorámáját, majd az alapméretet a Londonban, szintén általa 1792–ben készített első körkép adta meg.
Egyre divatosabbá vált a műfaj, természetesen egyre nagyobb lélegzetű témákhoz, a történelemhez kötődve, s akkor teljesedett ki, amikor a francia- német háborúra emlékezve elkészítették a Párizsi Csatát.
Amikor a festő bátyja, Feszty Gyula műépítész tervezte csarnokban fölaggatták a még üres vásznat, a melegszívű feleség, Jókai Róza ájultan rogyott össze a látványtól, miféle irdatlan nagy fehér felület vár arra, hogy férje–ura - a fővárossal kötött szerződés értelmében - két év alatt befesse az egészet a honfoglalással. Ugyanis Feszty nem a kitartó munkaszeretetéről volt híres. De a kép mégis elkészült.

Rehrenberk Szilvesztert keresztneve után németes ejtés szerint Vesztinek becézték a környezetében, s ebből lett (amire magyarosított) a Feszty. Tizennégy gyermeke között ott volt a rakoncátlan Árpád is, akit inkább festőinasnak engedett, mint színésztanoncnak.
Feszty Árpádból nemcsak jó festő lett, hanem a pesti művészvilág kovászolója, közismert, amit avval tetézett, hogy feleségül vette Laborfalvy Róza, ugyancsak Róza névre hallgató unokáját - Jókai Mór nevelt lányát, aki szintén a müncheni festőiskola tanulója volt. (S akinek a keze nyoma szintén ott a körképen.) A körkép története Feszty 1891–es párizsi útjával kapcsolatos, hiszen ott látta meg Detaille és Neuville napóleoni csataképét, s hazatérve felvetette apósának, hogy megfesti a Vízözönt. Jókai praktikusabb volt, tudta, hogy egy ilyen monumentális körképet nem lehet az otthoni muteremben megfesteni, a vászon drága, s hasonlóképpen a festék is. Apellálva a közelgő millenniumra, vejének a honfoglalást ajánlotta és hozzá néhány pártfogó segítségét. Feszty ráállt. Innen már a kép története nyílegyenes, két év alatt az erre a célra felépített rotundában elkészítették a képet. Dolgozott rajta Mednyánszky László, Újváry Ignác, Spányi Béla, Olgyai Ferenc, a sátorozási jeleneteket Pálya Celesztin festette, a lovak mestere Vágó Pál volt, de kijutott a munkából Barsy Adolfnak, Ziegler Károlynak és Mihalik Dánielnek is. A mű szellemi irányítója, Feszty, magát festette Árpád vezérnek, de ráfestette apósát is, barátait is. A második világháború alatti szőnyegbombázás során találatot kapott a körkép is, s nemcsak a kiállítóépület tetőszerkezete rongálódott meg a Városligetben, hanem súlyosan a vászon is. Eső verte, szél szaggatta. Végül is nyolc méteres sávokba szabdalták, s amit lehetett feltekertek és megmentettek belőle, s pincék mélyén várta feltámadását. Az ópusztaszeri emlékpark tervei során merült fel újra, hogy méltó helye itt lenne, s ekkor kerültek a képroncsok a szegedi Móra Ferenc Múzeumba.
A képnek alig 45 százaléka maradt meg - szerencsére a figurális jelenetek -, s az elveszett égboltot tulajdonképpen a munkára felkért lengyel restaurátorok festették újra. Egyébként a megmaradt darabok letisztításához 2500 liter hígítót használtak fel. A hiányzó vászondarabokat most nem Belgiumban, hanem Lengyelországban szőtték, speciális gépeken, s a restaurátorok hét esztendeig dolgoztak.

Ma vagy két tucat körkép van a világon, köztük nagyon híres a moszkvai borogyinói ütközetet ábrázoló és a lengyelországi Wroclawban kiállított, mely eredetileg Lembergben volt, s csak a második világháború után adták át államközi szerződéssel a szovjetek a lengyeleknek. Ez a körkép a Kosciusco vezette népi felkelés győztes ütközetét ábrázolja, Styka festette a Magyarok bejövetelével egy időben, hasonlóképpen mint Feszty - a barátai segítségével - és alig néhány hónappal maradtak le a magyaroktól.
De hát nem minden körkép régi. Ugye nehezen hihető, de például Ausztráliában 1975–ben pingáltak hasonlót, a néhai NDK–ban 1985–ben, a bulgáriai Plevenben 1977–ben festették meg a bolgárok török alóli felszabadulását, Észak–Koreában, Penjanban pedig 1975–ben az 1950-53–as koreai háború tethcoui ütközetét vitték föl óriás vászonra.
Mindenesetre Trogmayer Ottó, aki ma nyugdíjas, de aki a szegedi Móra Ferenc múzeum igazgatójaként felkarolta Fesztyt, ma a Körképek Világegyesületének (mert ilyen is van) illusztris tagja.

Az emlékparkba bekerültek az alföldi tanyavilág jellegzetes épületei, Domaszékrol, Szentes környékéről, mellettük a tanyai kisiskola, süllyesztett tintatartós padokkal, régi könyvekkel, füzetekkel és sokféle szép szemléltetőeszközzel. Majd a bognár–, szíjgyártó– és kovácsműhelyek. Legcsinosabb épület a Tömörkényről eltelepített községháza, benne az egyedülálló közigazgatás–történeti gyűjteménnyel, postamúzeummal.
A szentes–donáti szélmalom ma is működőképes lenne, az Alföldön is sok volt belőle. A skanzen utcasorát a szatócsüzlet és a pékműhely zárja. Akadnak szép régi (és kevésbé régi) mezőgazdasági eszközök is a skanzen földjén. Köztük az a Hofher körmös–traktor, mely egyszerű szerkezetével átmenet volt az ökör és az igazi traktor között, s melyet még az 50–es években is gyártottak. Vagy a másik ipartörténeti csoda az a nagyméretű gőzgép, ami a század előn a cséplőgépet hajtotta.
De arról se feledkezzék meg a látogató, hogy a Rotundában számos állandó kiállítást is megtekinthet. Itt található a "Szer Monostor" régészeti kiállítás, a Magyar Királyok Panoptikuma (viaszból az uralkodók közül a legszentebbek és legismertebbek), valamint a millenniumot idéző Promenád 1896, mely a századfordulós Magyarország egy utcáját tárja elénk, portáljaival és sétáló úrhölgyeivel, polgáraival.
Végül mivel is búcsúzhatnánk Ópusztaszertől, mint Anonymus soraival:
"A diadal után Árpád vezér meg vitézei innen (az Alpár mezején vívott csata után) tovább vonulva addig a mocsárig mentek, melyet Körtvélytónak mondanak, s ott maradtak a Gyümölcsény–erdő mellett harmincnégy napig. Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az ország minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérek meg főemberek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétekért."
Anonymus sorainak hitelesítésére már a múlt században folytattak itt ásatásokat. A helytől nem messze leltek rá a honfoglalók első és második generációs temetőjére, s a kolostor alatt olyan településnyomokra, mely alapján feltételezik, hogy ez lehetett a tizedik századi Szer falucska. Innen került elő a park idei egyik újdonsága is, a középkori öntőforma, mely 2118 darabból állt, s mely Európa legrégibb harangöntő műhelyére utal. Nos a nyáron a forma alapján harangot öntöttek, s e bronzharang több évszázados álmából kondult meg újra.