Vendég könyvünk Blogja!

Természetjárók emlékei

Bernecei õszi - túra

Az autó és a gyalogtúra a határon innen tartott.

Az idõjárás minden arcát bemutatta az egész túránkon keresztül a lelkes és kitartó csapatunk számára. A reggel újfent egy kis izgalommal kezdõdött, mert volt akik taxival érkeztek meg a találkozó helyünkre és utána kissé át kellett szervezni a gépkocsikban való elhelyezkedést, mivel a csomagok megszaporodtak és egy autóba nem fértek be . A kiságy és az emberek elhelyezkedése után nagy nyugalommal eredtünk útnak figyelve az elsõ és az utolsó autó együtt haladására.
Zebegénybe érve találkoztunk a korábban elindult két társ autó utasaival és az elsõ kitûzött cél állomásra igyekeztünk, ami a Szõnyi István festõmûvész egykori lakóházából kialakított múzeum volt. Itt - a magas létszám miatt - két csoportra osztódva megtekintettük az egész múzeumot. A kiállított tárgyak ismertetésével sok mindent megismertünk. /pl. a család belsõ egymáshoz fûzõdõ kapcsolataira is fény derült, mint egy szappanoperában / A házból kiérve és a kis kertet megmászva láthattuk, hogy a felhõk közül kibúvó nap beragyogja az egész Duna völgyét / nem volt nehéz - talán - ilyen táj mellett alkotni, az ihlet meg volt hozzá. / A múzeum után a szétszéledt csapat tagjai a zebegényi Katolikus templomot / Kós Károly és Jánszki Béla tervei alapján 1908-1910 között épült / és dísztök érés idején a töklámpa árust is meglátogatták. Ezután következett egy kis hegymászási gyakorlat a Kálvária dombra / Maróti Géza szobrászmûvész tervei alapján a 30-as években elkezdeték építeni / a " trianoni " emlékhelyhez ahonnan gyönyörû kilátás nyílt az egész szép kis magyar honra.
Itt készült csoport kép gazdagítja a gyûjteményünket. Visszafelé betértünk a Hajózási Múzeumba / Farkas hajóskapitány gyûjteménye /ami állandóan bõvül a sok relikvia már lassan el sem fér. Gazdag élmény és ismertetõ beszámolók után alig tudtunk elszakadni innen is, de folytatni kellett utunkat mivel 10:00 órára vártak bennünket és már 12:40 volt / telefonon jeleztük azonnal, hogy késünk és 14:00 érkezünk meg /. Ez is csak cél volt, mivel a Letkési elágazásnál persze egyenesen folytattuk utunkat Márianosztra felé, ami rossz útirány volt - megfordulást is csak Márianosztrán tettük meg . Az utazást borzolta még, hogy Attila autójából Letkés elõtt kifogyott a benzin és Õ egy kis átszervezés után átment tankolni Szalkára, a többiek pedig tovább mentek a szállás felé. A tankoláskor azonban kiderült, hogy a benzin visszajelzõ valószínûleg nem jól jelez mert csak 23 litert tudott megtankolni. Az újabb összejövetel már a táborban volt, ahol szerencsésen mindenki egymásra talált és rövid idõ alatt elfoglaltuk a szobáinkat és neki láttunk a bogrács gulyás leves elkészítéséhez, amely fõzését Iván vállalta be és megannyi kukta, fagyûjtögetõ, tûzszerész és láb alatt lévõ segítségével teljesített is. Amíg a leves lassan fõdögélt addig a fiatalság a focipályát kihasználva egymást szép lassan szétrugdalva hangosan focizgatott egészen addig, amíg látni lehetett a mozgó célpontokat. Az elkészült étel hamar elfogyott a tányérokból és úgy látszott mindenki jól lakott. Ezután meglátogattuk a helyi biliárd szalont ahol éppen nagyban ment a mulatozás, amit élõ zene színesített mindenki számára hallható hangerõvel. Az ott tartózkodásunk egy kicsit elhúzódott /00:35/ Úgy látszik egy kicsit egész nap késésben voltunk.

A második napunk reggel is jól kezdõdött: az egész tájat fehér hó lepte el és még reggel is havazott. E napra eltervezett Honti túránktól azonban nem tudott eltéríteni bennünket és egy kis früstök után újfent neki vágtunk. Az autós konvoj pillanatok alatt megérkezett a Honti szakadék elõtti parkolóba és innen gyalog folytattuk utunkat a szakadék belseje felé. Az utunkat azonban rövid idõ után egy sziklafal zárta el / õs Ipoly munkája /és sok túratársunk felsóhajtására és megkönnyebbedésére nem választottuk e fal megmászását .
Kis kitérõ után megpróbálkoztunk a zöld jelzésen a kék õ Máj hegy megmászására és ez egy darabig be is jött de nagyon sáros és csúszós volt az út és az úttalan rész is, ezért a Nagy Jelenc tetõre felérve tanácskozásra gyûltünk össze amely rövidre zárta a további teendõket. Gátépítésre és vízleeresztésre szakosodtunk és vagy még félórát a tetõn elöltve fordultunk csak vissza . Ez idõ éppen elég volt ahhoz, hogy a már korábban visszaforduló egyéneket szem elöl tévesszük és elkallódjunk tõlük. Õk Hontot járták keresztül-kasul és jártukban egy öreg nénikével elbeszélgetve kiderült, hogy ide is híre ment a tegnapi mulatozásunknak, - a hírek gyorsan terjednek e vidéken is, vagy kicsi ez az ország nem-de-bár.
Az újbóli találkozás csak egy órával késõbb jött csak össze. Ezután elmentünk a nem messze lévõ Csitári kápolnához. A legenda szerint a kápolna melletti Csitári forrás csodatévõ vizétõl sokan meggyógyultak, a kápolnához közel található a Csitári alagút amely a legenda szerint össze van kötve a drégelyi várral. A nap gyorsan eltelt és egy kicsit átfázva de jókedvûen tértünk vissza a táborba, ahol egy forró zuhany visszatérítette az életbe az embereket. Az este nagy aktiviti játékkal és hatalmas küzdelmes kártyacsatával zárult. / na és egy kis sörözéssel / Harmad nap reggel ketté vált a társaság : az egyik csapat a gyalogtúrát választotta a Drégely várhoz és volt akik útlevél tulajdonlása miatt Szlovákiát választották. A gyalogtúra csekély 3 km-re sikeredett : - kövecses P indulva, az Aranygomb hegyoldalában egyenesen a várhegy felé vettük az irányt, a lefagyott- néhol kissé felengedett terepszakaszokat leküzdve. Ám ezután következett a neheze , a farkasordító hidegben a vár bevétele. Többszöri fenyegetések mellett / mit is fog kapni a túra vezetõ ezekért a kínokért amit ki kell állniuk a hõs gyalogosoknak / mindannyian felértünk a csúcsra ahol épp a várfeltárás és felújítás munkálatai zajlottak, népes építõ és régész sereglettel, akik a vár védõit alkották, mint késõbb kiderült mert a vár elhagyásakor kemény hógolyó csatát kezdeményeztek velünk szemben. A kilátás viszont nagyon szép volt, az õszi havas táj napsütésben, érdekes arcát mutatta meg számunkra. Arany János állított örök emléket Drégely várát védõ Szondi Györgynek aki 150 fõs védõsereg élén állt, az 1552.07.06 támadást indító 12 ezer fõs török haddal szemben " Szondi két apródja " címû balladájában.
A túrát szerencsésen túlélte mindenki és az autókban felmelegedve visszatértünk a szállásra, csak egy rövid ebéd erejéig és összecsomagoltunk, majd hazafelé vettük az irányt.
Megbeszéltük, hogy betérünk Szobra és megnézzük a Börzsöny Múzeumot amit el is követtünk. Kicsi, de érdekes a kiállítás ami a Börzsöny történetének régészeti leleteit, élõvilágát és néprajzát mutatja be. Egy rövid pihenõ a Duna parton és utunkat most már véglegesen haza felé vettük. Reméljük mindenki jó érzéssel és sok maradandó élménnyel gazdagodva gondol majd vissza e rövid három napra.