Az autó és a gyalogtúra a határon innen tartott.
Az idõjárás minden arcát bemutatta az
egész túránkon keresztül a lelkes és kitartó csapatunk
számára. A reggel újfent egy kis izgalommal kezdõdött,
mert volt akik taxival érkeztek meg a találkozó
helyünkre és utána kissé át kellett szervezni a
gépkocsikban való elhelyezkedést, mivel a csomagok
megszaporodtak és egy autóba nem fértek be . A kiságy és
az emberek elhelyezkedése után nagy nyugalommal eredtünk
útnak figyelve az elsõ és az utolsó autó együtt
haladására.
Zebegénybe érve találkoztunk a korábban elindult két
társ autó utasaival és az elsõ kitûzött cél állomásra
igyekeztünk, ami a Szõnyi István festõmûvész egykori
lakóházából kialakított múzeum volt. Itt - a magas
létszám miatt - két csoportra osztódva megtekintettük az
egész múzeumot. A kiállított tárgyak ismertetésével sok
mindent megismertünk. /pl. a család belsõ egymáshoz
fûzõdõ kapcsolataira is fény derült, mint egy
szappanoperában / A házból kiérve és a kis kertet
megmászva láthattuk, hogy a felhõk közül kibúvó nap
beragyogja az egész Duna völgyét / nem volt nehéz -
talán - ilyen táj mellett alkotni, az ihlet meg volt
hozzá. / A múzeum után a szétszéledt csapat tagjai a
zebegényi Katolikus templomot / Kós Károly és Jánszki
Béla tervei alapján 1908-1910 között épült / és dísztök
érés idején a töklámpa árust is meglátogatták. Ezután
következett egy kis hegymászási gyakorlat a Kálvária
dombra / Maróti Géza szobrászmûvész tervei alapján a
30-as években elkezdeték építeni / a " trianoni "
emlékhelyhez ahonnan gyönyörû kilátás nyílt az egész
szép kis magyar honra.
Itt készült csoport kép gazdagítja a gyûjteményünket.
Visszafelé betértünk a Hajózási Múzeumba / Farkas
hajóskapitány gyûjteménye /ami állandóan bõvül a sok
relikvia már lassan el sem fér. Gazdag élmény és
ismertetõ beszámolók után alig tudtunk elszakadni innen
is, de folytatni kellett utunkat mivel 10:00 órára
vártak bennünket és már 12:40 volt / telefonon jeleztük
azonnal, hogy késünk és 14:00 érkezünk meg /. Ez is csak
cél volt, mivel a Letkési elágazásnál persze egyenesen
folytattuk utunkat Márianosztra felé, ami rossz útirány
volt - megfordulást is csak Márianosztrán tettük meg .
Az utazást borzolta még, hogy Attila autójából Letkés
elõtt kifogyott a benzin és Õ egy kis átszervezés után
átment tankolni Szalkára, a többiek pedig tovább mentek
a szállás felé. A tankoláskor azonban kiderült, hogy a
benzin visszajelzõ valószínûleg nem jól jelez mert csak
23 litert tudott megtankolni. Az újabb összejövetel már
a táborban volt, ahol szerencsésen mindenki egymásra
talált és rövid idõ alatt elfoglaltuk a szobáinkat és
neki láttunk a bogrács gulyás leves elkészítéséhez,
amely fõzését Iván vállalta be és megannyi kukta,
fagyûjtögetõ, tûzszerész és láb alatt lévõ segítségével
teljesített is. Amíg a leves lassan fõdögélt addig a
fiatalság a focipályát kihasználva egymást szép lassan
szétrugdalva hangosan focizgatott egészen addig, amíg
látni lehetett a mozgó célpontokat. Az elkészült étel
hamar elfogyott a tányérokból és úgy látszott mindenki
jól lakott. Ezután meglátogattuk a helyi biliárd szalont
ahol éppen nagyban ment a mulatozás, amit élõ zene
színesített mindenki számára hallható hangerõvel. Az ott
tartózkodásunk egy kicsit elhúzódott /00:35/ Úgy látszik
egy kicsit egész nap késésben voltunk.
A második napunk reggel is jól
kezdõdött: az egész tájat fehér hó lepte el és még
reggel is havazott. E napra eltervezett Honti túránktól
azonban nem tudott eltéríteni bennünket és egy kis
früstök után újfent neki vágtunk. Az autós konvoj
pillanatok alatt megérkezett a Honti szakadék elõtti
parkolóba és innen gyalog folytattuk utunkat a szakadék
belseje felé. Az utunkat azonban rövid idõ után egy
sziklafal zárta el / õs Ipoly munkája /és sok
túratársunk felsóhajtására és megkönnyebbedésére nem
választottuk e fal megmászását .
Kis kitérõ után megpróbálkoztunk a zöld jelzésen a kék õ
Máj hegy megmászására és ez egy darabig be is jött de
nagyon sáros és csúszós volt az út és az úttalan rész
is, ezért a Nagy Jelenc tetõre felérve tanácskozásra
gyûltünk össze amely rövidre zárta a további teendõket.
Gátépítésre és vízleeresztésre szakosodtunk és vagy még
félórát a tetõn elöltve fordultunk csak vissza . Ez idõ
éppen elég volt ahhoz, hogy a már korábban visszaforduló
egyéneket szem elöl tévesszük és elkallódjunk tõlük. Õk
Hontot járták keresztül-kasul és jártukban egy öreg
nénikével elbeszélgetve kiderült, hogy ide is híre ment
a tegnapi mulatozásunknak, - a hírek gyorsan terjednek e
vidéken is, vagy kicsi ez az ország nem-de-bár.
Az újbóli találkozás csak egy órával késõbb jött csak
össze. Ezután elmentünk a nem messze lévõ Csitári
kápolnához. A legenda szerint a kápolna melletti Csitári
forrás csodatévõ vizétõl sokan meggyógyultak, a
kápolnához közel található a Csitári alagút amely a
legenda szerint össze van kötve a drégelyi várral. A nap
gyorsan eltelt és egy kicsit átfázva de jókedvûen
tértünk vissza a táborba, ahol egy forró zuhany
visszatérítette az életbe az embereket. Az este nagy
aktiviti játékkal és hatalmas küzdelmes kártyacsatával
zárult. / na és egy kis sörözéssel / Harmad nap reggel
ketté vált a társaság : az egyik csapat a gyalogtúrát
választotta a Drégely várhoz és volt akik útlevél
tulajdonlása miatt Szlovákiát választották. A gyalogtúra
csekély 3 km-re sikeredett : - kövecses P indulva, az
Aranygomb hegyoldalában egyenesen a várhegy felé vettük
az irányt, a lefagyott- néhol kissé felengedett
terepszakaszokat leküzdve. Ám ezután következett a
neheze , a farkasordító hidegben a vár bevétele.
Többszöri fenyegetések mellett / mit is fog kapni a túra
vezetõ ezekért a kínokért amit ki kell állniuk a hõs
gyalogosoknak / mindannyian felértünk a csúcsra ahol épp
a várfeltárás és felújítás munkálatai zajlottak, népes
építõ és régész sereglettel, akik a vár védõit alkották,
mint késõbb kiderült mert a vár elhagyásakor kemény
hógolyó csatát kezdeményeztek velünk szemben. A kilátás
viszont nagyon szép volt, az õszi havas táj napsütésben,
érdekes arcát mutatta meg számunkra. Arany János
állított örök emléket Drégely várát védõ Szondi
Györgynek aki 150 fõs védõsereg élén állt, az 1552.07.06
támadást indító 12 ezer fõs török haddal szemben "
Szondi két apródja " címû balladájában.
A túrát szerencsésen túlélte mindenki és az autókban
felmelegedve visszatértünk a szállásra, csak egy rövid
ebéd erejéig és összecsomagoltunk, majd hazafelé vettük
az irányt.
Megbeszéltük, hogy betérünk Szobra és megnézzük a
Börzsöny Múzeumot amit el is követtünk. Kicsi, de
érdekes a kiállítás ami a Börzsöny történetének
régészeti leleteit, élõvilágát és néprajzát mutatja be.
Egy rövid pihenõ a Duna parton és utunkat most már
véglegesen haza felé vettük. Reméljük mindenki jó
érzéssel és sok maradandó élménnyel gazdagodva gondol
majd vissza e rövid három napra.