Vendég könyvünk Blogja!

Vizitúra emlékei

Egy barátságos vizitúra emlékei

Az idõjárás kedvezett az egész túránkon keresztül a lelkes és kitartó csapatunk számára. A reggeli gyülekezõn pontosan megjelent mindenki, ami azért is fontos volt, mert a vonat dugig volt utassal, akik a különbözõ iskolák ballagására igyekeztek. A vonatozás nem volt egyhangú, mert a csapatunk tagjai - igaz különbözõ fülkékben helyezkedtek el, ebbõl kifolyólag - mivel voltak akik most voltak elösször velünk és nem ismertek mindenkit - egy kedves fiatal utas családra azt hitték Õk is hozzánk tartoznak igy pillanatok alatt letegezve bemutatkoztak egymásnak és egész végig megvoltak gyõzödve arról , hogy együtt fognak túrázni velünk. Mindent megtudtunk róluk és Õk is rólunk csak az nem derült ki hogy nem egy csónakban evezünk.A tévedés csak az átszállás után derült ki - igaz Õk is nyaralni mennek , de más uticéllal. Az átszállás sem zajlott bonyodalom nélkül mert a miskolci állomáson - igaz a vonat a beérkezõ vonatunk mellett állt , és csak át kellett volna szállnunk a vonat elejére - de Mi , a vonat ablakán keresztül kihajoló " kedves utas felvilágosítására " a vonat hátsó vagonja felé vettük az irányt és oda is szálltunk fel , ahol csak a folyosón jutott Szerencsig állóhely. - Biztos megijedt a nagy létszám láttán !! A baj csak az volt , hogy amikor Szerencsre értünk majd leszálltunk a vonatról és kerestük a Tokaj felé menõ vonatot a kalauz felvilágosított bennünket , - Éppen most szálunk le róla, csak a vonat elsõ fele megy tovább Tokajba, a hátsó kocsikat lekapcsolják és másfelé veszi irányát - tehát irány a csomagokkal az elsõ kocsik felé itt persze rengeteg üres ülõhely volt ahová letottyanhattunk. Tokaj állomásán azért egy kis szerencsénk is volt mivel egy erre szakosodó szállító "Barkas" a csomagjaikat és egypár leányzót - akik még a csomagokkal együtt befértek - elszállította a 4 km-re levõ szálláshelyre. A többiek átsétáltak a városon.

Egy barátságos vizitúra emlékei

Az elsõ napunk délelõttje - a kipakolás és a berendezkedés után - egybõl evezéssel folytatódott. A víz nagyon alacsony volt amit a zsilipnél lehetett legjobban érzékelni , ott ahol az elõzõ évben még a csónakban fekve kellett áthaladnunk, most csak le kellett hajolnunk. Az uticélunk a tó volt, ahol nagy nyugalom fogadott a sok kavalkád után. Mintha egy más világba léptünk volna. A tó közepén a nagy hõség miatt többen a vízben kerestek hûsülést ami után a csónakba visszamászva, mint szerecsen emberek néztek ki a rájuk rakodó finom iszapréteg miatt . A látnivaló rendkívül megkapó volt - a madarak , halak, növények együttese nagyszerû élményt jelentett az elsõ pillanattól kezdve, kivéve a szúnyogoktól , akik az egyik csatornába való beevezés után szinte meglepetek bennünket. A csatorna felett összeboruló fák lombkoronája alatt lesben álltak és össztüzes támadást intéztek a hat hajó legénysége ellen. Az este folyamán sûrû kapargatás közben fõzögettük bográcsban a "paprikás krumpli" estebédünket . A fõzés mellett jutott idõ persze egy kis focira is besötétese ahol a lányok is nagyszerüen szerepeltek. Az éjszaka nyugodalmasan telt.

Egy barátságos vizitúra emlékei

Második napunk alkalmával a Zsaró-vízitelep - Deák-ér - Zalkod útvonalat bejárva szerettünk volna eljutni Zalkodra. A terv jó volt - egy kis szemerkélõ esõ ellenére ami frissítõleg hatott számunkra - többszöri útakadályt fa bedõlések, átemelések, piócás területek ellenére amit hõsiesen leküzdöttünk , még sem sikerült, mivel a vizszint oly alacsony volt hogy egy ingoványos szakaszon nem tudtunk áthaladni. Haza felé egy hatalmas spricceléses vizicsata zajlott le ösznépi fröcsköléssel. A csata elültével mindenki kezdte rendbeszedni magát és a hajóját is víztelenitette - szivacs használatával. A Bodrog elérése elött újjab akció történt egy kis csel bevetésével - a Zsarló gátnál elbújva az átcsurgó hajót együttes kemény vizfüggöny fogadta és eláztatta aminek az lett a következménye hogy az áztató hajót összefogva beborították . A cél elött visszaforduló társulatot a bodrogi fürdõzés kárpótolta és az esti éttermi vacsorázás - ami volt akinek izlett, bár volt akinek nem.

Egy barátságos vizitúra emlékei

Harmadik napunk még korábban kezdõdött 1/2 4 kor, mivel szerettünk volna hajnali madár seregletet a napfelkelte elött tanulmányozni. A szürkületben egy vidra pár hancurozására figyeltünk fel , elösször azt hittük valami halat kapott el, de közelebb evezve láthattuk - amikor a közelükbe értünk -, hogy egymással vannak elfoglalva.A tóra kiérve éppen feljött a nap és ebben gyönyörködhettünk, mig a táborban javában hûzták a lóbõrt az otthon maradottak.A madarak valahogy nem voltak nagy számban. A tóban lerakott varsákat kerülgetve csendesen cserkésztük be Õket . Halász sast, kócsagokat , jégmadarat, bakcsót, kárókatonát, nádirigót, erdei pintyeket, gólyát, vércsét is láttunk de tücsök madarat csak hallottunk.A táborba vissza érkezve úgy döntöttünk a Kopasz hegy megmászása lesz a következõ célunk. Ebben egy kicsit akadályozott a szemerkélõ esõ. A Hegymászás megmozgatta az eddig pihengetõ lábainkat , de a hegyrõl való kilátás kárpótól mindenkit. Az elázott pólokat láncolatban álva száritgattuk a feltámadt szélben. A szieszta után a fiatalság szavára halgatva elindultunk a mûuton lefelé a hegyrõl, ami elösször nagyon gyanús volt késöbb még gyanúsabb lett. Féluton az egyik felfelé tartó autós tudtunkra hozta , nem biztos , hogy jó felé megyünk mert ez az út Tarcalba visz ami Tokajtól 11 km-re van. E hírre egy darabig visszafelé indultunk és egy erdei úton irányba állva, az erdõn keresztül átvágva - vissza érkeztünk a kiinduló tokaji Fõ térre ami most is nagyon szép volt.Hazaérkezve éppen találkoztunk a tábort elhagyó a pincesor felé borozgatni induló öt fõs társulattal ahol Nórika volt a TISZTELETBELI rangidõs 16 hónapos korával.Mi pedig nekiláttunk a vacsora elkészítéséhez. Volt aki rõzsét gyüjtött, volt aki húst kockázott , volt aki hagymát aprított, volt aki krumplit pucolt, volt aki répát szeletelt és volt aki sörözött , de este 09:15 percre elkészült a "gulyás leves bográcsban" ami pillanatok alatt elfogyott. Az est hátralevõ része kártyázással és Activitizéssel folytatódott és éjjfél után záródott.

Egy barátságos vizitúra emlékei

Negyedik napunk a Tisza felderítésével, na és az egyik faház kulcsának keresésével telt el. A kulcs keresés története:
- az egyik homokpadon kikötöttünk.
- a homokpadon összeszedtük az ott elszórt mûanyag flakonokat és szemetet
- a talált hordalék fából kapukat tûztünk le a vizben a Tisza közepén
- a fiúk egy talált lukas labdával elkezdtünk vizifocizni a változó vizállásban - boka és térd mélységû vizben.
- hoppá hol a kulcsunk ? - ami a gattya madzagomra volt felfûzve ??
- kulcs keresése - nincs !!
- a felderítõ csapat másik fele napfürdõzött
- napfürdõzõ emberkék homokkal való eltemetése
- homokban fürdõ emberkék kiásása és a Tiszaba úsztatása
- út lefelé a Tiszán
Haza úton újbóli fröcskölödés következtében hatalmas borulás a vezérhajónál , a halak etetése megtörtént az elázott szendvicsekkel , de szerencsére más nem veszett kárba.

Hazafelé is minden rendben volt !!!!