Vendég könyvünk Blogja!

Természetjárók emlékei

Herendi - túra

A kirándulás kicsit feszített tempóban tartott . / "Túragyerek" beszámolóján keresztül megismerheted mi is történt e napon.

Sziasztok, Maia vagyok és szeretném megosztani veletek egy kellemes hétvégi kalandomat ! Ez egy vállalati kirándulás volt, amit az apukám munkahelyén mûködõ sportkör szervezett. 2004. 03. 20-án kora reggel indultunk kb. hét órakor. Elsõ megállónk Tésen volt, ahol kívülrõl és belülrõl is tüzetesen megszemléltük a a szélmalmot és a kovácsmûhelyt is.
Második megállónk Öskün volt, ahol egy Árpád –kori , Román stílusban épült kerek templomot látogattunk meg. Miután körbejártuk és megnéztük a belsejét, elkezdtünk énekelni, hogy kipróbáljuk a templom akusztikáját. A dallamok nagyon szépen szóltak, és betöltötték a csöppnyi kerek helyiséget.
Ezután elindultunk Herendre, a híres porcelánvárosba. Megnéztük a manufaktúrát, ahol bevezettek minket a porcelánkészítés rejtelmeibe. Mindent pontosan úgy csináltak, ahogy a gyárban kell. Elõtte persze megtekintettünk egy kb. 7-8 perces filmet, és csak ezután vezettek végig. Az öntéstõl kezdve a festésig mindent alaposan megtanulmányoztam, és rájöttem, hogy milyen nehéz munka lehet egész nap egy tál fölé görnyedni. Miután kigyönyörködtük magunkat, átmentünk a szemközt lévõ múzeumba, hogy ott is körülnézhessünk. Elképesztõen szép volt!
Persze voltak olyan tárgyak, amik nem tetszettek annyira, de a többségük nagyon elvarázsolt. Már tavaly óta szerettem volna eljutni Herendre, és most teljesült a kívánságom. A múzeum után betértünk egy helyes kis kávézóba, ahol herendi porceláncsészékben szolgáltak fel italokat. Természetesen ez csak a kávéra és a cappuccinora vonatkozik, a szénsavas italokat nem érhette ilyen „megtisztelés”! Amikor már mindenki kihörpintette az utolsó csepp italát, elindultunk Veszprémbe, a meglepetés színhelyére.
A sportkör ugyanis kitervelte, hogy meglátogatjuk a jégkrém gyárat! Két csoportra osztottak minket. Amíg az elsõ turnus megnézte a gyárat, mi helyet foglaltunk egy irodaszobában, és „parancsra” kiürítettük a jégkrémmel teli hûtõládát. Legalább 8-10 fagyit megettem, de persze azok olyan kicsik voltak, hogy két falásra be lehetett kapni. A jeges édeskedés után váltottunk, és a mi csoportunknak is bemutatták a gyárat. Elõtte a biztonság kedvéért fel kellett öltöznünk egy speciális védõruhába, ami 1 köpenybõl, 1 hajvédõbõl, és 1 pár zacskószerû papucsból állt. Belépünk: körös-körül a fagylaltgépeknél emberek dolgoztak 8 óra hosszat naponta. Ráadásul tiszta robotolás az életük, hiszen ugyanazt a munkát végzik állandóan.
A fagylaltok végül hosszú futószalagokon sorakoztak fel a szállításra várva. Miután mindent alaposan megfigyeltünk, visszatértünk az irodába. Szerencsére még maradt elég jégkrém, így ismét nekiláttunk a csemegézéshez. Az alapos torokfagyasztás után elköszöntünk, és buszra szálltunk. Következõ megállóhely az Ízlelõ nevezetû étterem volt.
Egy biztos: nem hittem volna, hogy a kiadós „elõétel” után belém fog férni valami, ennek ellenére mégis belapátoltam 2 rántott sajtot, meg egy rakás fõtt krumplit. A végén úgy éreztem, hogy lefordulok a székrõl.
Ebéd után a Bory-vár felé vettük az irányt. Ez a vár azért volt különleges, mert Bory Jenõ 40 éves korától teljesen egymaga építette az egészet. Csak nyáron dolgozott vele, és nyolcvan éves volt, amikor elkészült a kastély. Az egész olyan mesebeli volt: mindent szobrok és festmények díszítettek, a várkertben tornyok magasodtak, hátul pedig a Százoszlopos udvar helyezkedik el. A nevét természetesen a sok csodás mûremekrõl kapta. Innen lehet feljutni a kilátóbástyákba. A vár belsejében Bory Jenõ alkotásai vannak kiállítva. Olyan, mint egy vármúzeum, sõt! Nyugodtan mondhatjuk, hogy az is. Körös- körül képek és bronzszobrok foglalnak helyet. A nagyteremmel szemben egy másik torony áll, amit a Sóhajok hídja köt össze vele. Az egész helyiség olyan barátságos volt, szívesen eltöltenék ott egy nyarat a rokonaimmal. Az idegenvezetõk pedig Bory ükunokái voltak, õk tartják fenn a várat idegenforgalmi célra.
Aki Székesfehérváron jár, mindenképp látogassa meg ezt a csodás helyet!

Sajnos azonban mindennek vége szakad egyszer, vagyis el kellett indulni hazafelé. Azonban emlékeimben végig megõrzöm majd e csodás nap élményeit.