Vendég könyvünk Blogja!

Emlékek és hozzászólások a Nálunk eltöltött élményekrõl.

 

Természetjárók emlékei

img-1

Pannonhalmi séta

A kirándulás első napja is jókedvvel telítve telt.

Áprilisi buszkirándulás. Az Unilever Tömegsport Egyesület két napos buszkirándulást szervezett. 2006. április 22 -én reggel az Unilever parkolójában várakozott az autóbusz. Az indulás 6:30 órára volt megbeszélve. Miután mindenki elhelyezkedett indulhatott is a 43 főből álló kirándulós csapat. Útközben tapasztalhattuk, hogy a hangulat kitűnő. A ragyogó napsütésben haladhattunk az utunk első állomása felé Pannonhalmára.
Megérkezésünkkor már fogadtak is bennünket - na nem pálinkával - egy filmvetítéssel, amelyben rövid ismertetőt kapott mindenki az Pannonhalmi Főapátságon belüli életről és történelméről. Tíz évszázad alatt alakult ki az épület együttes, amely klasszikus homlokzatával a dombtetőről messzire látszóan uralkodik, a hegyvidék és a Kisalföld találkozásánál. A kolostor alapjait Géza fejedelem rakta le 996 - ban. A megkezdett munkát fia Szent István fejezte be 1001 - ben. Ma a kolostorba, 1943 - ban épült háromnyílású kapuépítményen keresztül nyílik a bejárat.
Akkor hát induljunk is neki! Egy idegenvezető hölgy társaságában, egy rövid séta az erdőn keresztül - ahol már előkerültek a fényképezőgépek (sic. kat - kat : Csoportkép). Mindenki nagy várakozással lépett be a boltíves bejárati kapun. A főbejárat felett a Főapátság kovácsolt vas címere látható mondta idegenvezetőnk és már kattogtak is a fényképezőgépek. A kolostor bejáratától az épület együttes legfiatalabb részétől a legrégibb (középkori) szinte az egész magyar művészettörténeti múlt megelevenedik előttünk. Megismerkedhettünk az építészeti, szobrászati, festészeti, iparművészeti alkotásokkal. Az öreg épület az elmúlt századok küzdelmeiből szigetként emelkedik ki. A sziget tetejéről csodás panoráma nyílik elénk a tájra, majd belépünk a zárt épület együttesbe egy pávás kapun keresztül.
A küszöbön ez állt: " EGO SUM OSTIUM PER ME SI QUIS INTROIERIT SALVABITUR " JN 10.9
Egy kis folyóson keresztül a főtemplomba jutottunk, - vissza a múltba - ami a XIII. században épült. Régen eltemetett emberek alusszák örök álmukat a vastag falak között. Idegenvezetés mellett, bejártuk az egész templomot, majd megnéztük az altemplomot, az altemplom nyugati felének gazdag plasztikai díszét, a záró falba mélyülő apáti trónust. A szertartások idején itt ült a kolostor feje, de ha királyi vendége volt akkor annak adta át a helyét. Közülünk is volt aki ki is próbálta.
Az üldögélés után végig sétáltuk a középkori kerengőt. Kikukkantottunk a a kerengő folyosóval körbefogott kis udvarra, ami a kolostor középpontja. Itt bonyolódott a kolostor élete. Az érdekesség hogy az egyik sarok pillér záró alakja maga a kolostor építő egyik mestere magáról mintázott alakja és hogy a vastag falak mögött is freskók találhatóak, amelyek az előző épület falakat díszítették. Az épületek teljesen zárt alakzatot képeznek ezért kis séta után már a könyvtárba találtuk magunkat. A hatalmas terem falain világosszürke oszlopokon nyugvó aranysárga cseresznye fa karzat fut körbe, a körüljáró mögött berakásos cseresznye faszekrények takarják a falat, teljesen feltöltve a régi könyvekkel. Ezen a helyen csak a XIX. századtól őrzik a kolostor könyveit, ma több mint 300 000 darabot. A könyvtár után a fotó kiállítás következett, amely a bentlakók által készített életképeken keresztül - emberileg kielégítették - a még a túránk végén is meglévő kíváncsiságunkat. A Kolostor kapuján kilépve újra a napsütés fogadott.
Az Arborétum, ahol 750 fajta értékes fa és cserje hívogatott bennünket és az Apátság borospincéjének megtekintésére egy másik túra alkalmával kerül majd sor.
Így is sok látnivaló után, élményekben gazdagodva és a finom kávé elfogyasztása után kényelmesen elhelyezkedve indultunk tovább Pápára a következő állomásunk felé.
Köszönet a szervezőknek!

Folytassa a posta olvasását »»
 

Természetjárók emlékei

img-1

Pápai séta

A kirándulás első és második napja is jókedvvel telítve telt.

Áprilisi buszkirándulás. Az Unilever Tömegsport Egyesület két napos buszkirándulást szervezett. 2006. április 22 - 23-án. A ragyogó napsütésben haladhattunk az utunk második állomása felé Pápára. Pápa ( külső link ) közlekedési és gazdasági szempontból is tökéletesen összekapcsolja a Bakony lankáit a kisalföldi síkkal. Történelmi, kultúrtörténeti emlékei, műemlékei építészeti látnivalói és természeti adottságai igen látványosak. Első állomása látogatásunknak a Református templom (külső link) volt ami egy tér közepén - a fő utcára nyíló bejárattal - emelkedik, az 1931-ben lebontott Jókai Színház helyén épült fel melyhez a hívek adományokkal járultak hozzá. Rózsika itt fogadott bennünket, aki helyi idegen kalauzunk volt és mint bennfektes igen nagy kedvvel, szeretettel mutatott meg mindent és barátai is sok minden érdekességet meséltek nekünk a templomban és későbbi állomásainkon.
Pápai Református Kollégiumba is be lettünk jelentve egy rendkívüli látogatáson keresztül megtekintettük a könyvtárat és a múzeumot is. A könyvtár mai állománya 150 000 körüli, amely úgy alakult ki, hogy a diákok akik külföldre utaztak tanulni, a Kollégiumba visszatértük alkalmával egy könyvet kellett hozniuk magukkal a könyvtár számára. Külön érték az 1200 darabból álló éremgyűjtemény. Régiségtár főleg a pápai és dunántúli régészeti emlékeit őrzik. Nagyon nagy érdeklődéssel néztük meg az egyiptomi és római emlékeket is. Egyiptomi régiségek legértékesebb darabja a 3000 éves múmia.
Utunkat tovább a híres Kékfestő Múzeumba folytattuk. Rózsika egyeztetésére odaérkezésünkre már vártak bennünket és nagy hozzáértéssel mutatták be a múzeumi látnivalókat. talán többet is mint a szokásos tárlatvezetéseken. Így aztán a sok látnivalótól a mászkálástól, az utazási izgalmaktól elpilledve szálltunk fel a buszra és indultunk el elfoglalni a szállás helyünket.
Mind ezek után délutánunkat egy kiadós lazító fürdőzés a Pápai Várkertfürdőbe tette egésszé és felejthetetlenné. Akik ebben a programban részt vettek a legifjabbtól a felnőttkorig, mindenki tele élményekkel tért haza a szálláshelyére. A társaság közül egy nagy csapatban még este meglátogattuk a Vadásztanya éttermet, ahol hangulatos vacsora mellett beszélgettük át a kiránduláson látottakat és osztottuk meg egymással élményeinket. Éjszaka zártával nem kellett senkit sem "elringatni" e bonyodalmas nap után. Másnap reggel 8:30-kor volt a találkozó az autóbusznál. A szálláshelyi fél melegvíz jót tett az ébredésnek, így mindenki ahogy szoktuk pontosan a megbeszélt időpontban a buszon elfoglalta a helyét. Indulhatott a csapat - de nem messze csak a főtérig, a busszal - és utána egy kötetlen pápai sétára.
Rövid tanakodás után sokfelé oszoltunk és mi a Főtéren lévő Plébánia Templomot néztük meg. Ezt a pápaiak "Öreg templomnak" nevezik. A középkori templomot már 1397 - ben is említi írásos anyag, ennek a helyén építette Eszterházy Károly egri püspök a mostani templomot 1744-ben. Mint megtudtuk Nagyobb felújítást 1934-ben végezték el, A homlokzat külső részein az Eszterházy címer látható, a baloldali toronyból - a régi templomból származó harang - gyönyörű mély hangja hallható. A torony magassága 50 méter. A templom belső egyetlen hatalmas méretű terem. A Szentélyhez kapcsolódik a Mária Kápolna ahol az oltárasztal alatt üvegkoporsóban Szent Marcialis római vértanú teteme látható magyar díszruhában. Lélegzet elállító látvány volt. Az iratok szerint Rómába egy sziklasírba temették, majd 1783-ban Estrerházy Károly püspök a tetemet hazahozatta Pápára. Sétánk következő állomása a volt Eszterházy kastély volt ami az egykori végvár helyén épült fel, annak maradványaiból 1783 - 84-ben. Ma műemlék. Sajnos bemenni nem tudtunk az épületbe csak kívülről tekintettük meg. Az írások szerint 1945 után a szovjet katonák lakták. A berendezései részben a háborúban, majd azt követő idők után "elpusztultak" , értékeiből csak kevés maradt fenn. A képeket 1946-ban Budapestre hozták a Nemzeti Múzeumba. Pápa város múltját-jelenét sok múzeum mutatja be. Sajnos a sok vízimalom ami működött ma már csak emlék, mert nem működnek. Megnéztük még a Ferences Templomot (külső link). 1475 - 84 között a Gara család telepítette le a ferenceseket Pápán. A templom 1678-ban épült. Sajnos 1707-ben a labancok felégették, a mostani 1764-ben épült újjá. Gazdag aranyozott rokokó stílusban. Gyönyörű. Majd ezután sétát tettünk a város sétáló utcájában, ahol 1750 körüli műemlék épületeket csodálhattunk meg, láttuk a Petőfi utcában a "Petőfi házat" (külső link), ahol a költő lakott 1841-42-ben, a Fő utcában a Griff Szálloda (1790) épületét, ami átalakítása előtti szép tánctermében sok híres megyebálnak volt színtere. Platán szálló épületében (1780 körül épült) az egykori kocsiszín váróistálló volt. Grófi család díszes fogatai barátaik vadász kocsijai és lovai voltak benne. A romokban álló épületet a fényképek alapján 1980 - 81-ben építették át szállodává. Még nagyon sok látnivalót hagytunk magunk mögött de indulnunk kellett tovább. Kényelmesen elhelyezkedve indultunk tovább Tatára a következő állomásunk felé.
A célpont Tata, a vizek városának is szokták nevezni. Az Öreg-tó, a Csele-tó, a kisebb állóvizek, a több mint másfélszáz forrás a vizek városa sorába emeli. Történelme igen nagy múltba tekint vissza. Ásatások bizonyítják, hogy a vizekben gazdag vidéken az ember már 50 000 évvel ezelőtt megtelepedett. Zsigmond Király építette az öreg-tó partján a várkastélyt. Odaérkeztünk után nem kis erőfeszítéssel jutottunk fel a várba, sok-sok lépcsőn keresztül, de a látnivaló ami fogadott bennünket a kilátás az Öreg-tóra. Néhányan akik még bírták erővel megnéztük a várban berendezett múzeumot. Voltak akik a múzeum megtekintését kihagyták és helyette körül hajózták a tavat és voltak akik a tó környéki parkot vette birtokba, csend és nyugalom adott számukra kikapcsolódást és pihenést.
Erre szükség is volt, mert a következő állomásunk a Turul hegyre a Milleneumi Emlékműhöz (külső link) vezetett, ami a hegy fennsíkjának meredek letörése felett áll. Hatalmas turulmadár a monumentális talpazaton, kiterjesztett szárnyainak szélessége 14 m. Karmaiban kardot tart, amelynek hossza 12.5 m. Ezt a szép alkotást 1896-ban az ezeréves ünnepségek alkalmával avatták fel Árpád fejedelemnek907-ik évi bánhidai győzelme emlékére. Európa legnagyobb madárszobra. Ezután megnéztük még a meredek sziklafalban tátongó Szelim-lyuk-barlangot, ami 40 000 évvel ezelőtt ősember lakóhelye volt. A régészek feltárták a kőszerszámokat, csontjaikat, sőt az elfogyasztott állatok csontmaradványait is.
A barlangból rövid erdei séta után visszatértünk a szállító járművünkhöz, amin helyet foglalva élményekkel felpakolva tértünk vissza a kiindulási pontunkra Rákospalotára.
Köszönet a szervezőknek!

Folytassa a posta olvasását »»