Vendég könyvünk Blogja!

Ijesztgetett az idõjárás minket, többen betegség miatt mondták le a kirándulást, mégis szép számmal összejöttünk és egy hamisítatlan családi-baráti kirándulás részesei lehettünk. Ehhez fõként az a négy különbözõ korú gyermek járult hozzá, akiket szüleik, barátaink magukkal hoztak. Ezt pedig nagyon jól tették, mert legjobb már gyermekként megszerettetni velük a természetet és a mozgás örömét (bár ezzel a kisgyermekeknél általában nincsen gond, csak késõbb szoktunk eltunyulni).
A kicsik többnyire imádják a gõzmozdonyokat, így esett a választásunk a szombatonként közlekedõ Nosztalgia gõzösre. A két lehetséges útvonal közül a szobi vonalon utaztunk Zebegényig. Derék gõzösünk kapaszkodott, ahogy tudott, mégis úgy tunt, hogy tán sosem érünk el a célig. (Természetesen a Nyugatiban nagy ováció köszöntötte a begördülõ szerelvényt, de a hosszú vonatozás már kissé unalmas volt a gyerekeknek.) Zebegény, leszállás.
Búcsút intettünk a füstösnek és még gyorsan készült néhány fotó. Irány a hegyoldal. Elsõ célunk a közelben lévõ kilátó a félbemaradt trianoni emlékmûvel. Csodaszép a látkép fentrõl: Zebegény és mögötte a kanyargó Duna. A két ovis társ, Bence és Barnus jól egymásra találtak. Már itt elkezdték az „õrült” szaladgálást, hangoskodást, csínyeket és a hazaérkezésig nem is lehetett õket leállítani. Krisztián korához méltóan fegyelmezettebben, de hasonló lelkesedéssel kapcsolódott be idõnként a játékba. Nórika kislányhoz illõ szolídsággal, de felnõtteket megszégyenítõ kitartással követte a többieket apuka oldalán. A viszonylag könnyû, majdnem sík terep nem rejtett túl sok változatosságot (persze ettõl még szép volt), viszont mindenki számára könnyen teljesíthetõ volt, így családos túrának kitûnõen megfelelt.
A rövid távot számos pihenõ szakította meg, na nem azért, mert nem bírtuk, hanem hol ettünk, hol ittunk és a gyerek csapat mindjárt játékba kezdett. Így aztán nem csoda, hogy az idõtartamra a legrosszabb számítások teljesültek.
A hazaúton nehezebb volt már helyet találni a vonaton. A változékony, de enyhe idõben sokan követték példánkat és most rendesen feltöltötték a vonatot. A ki nem fáradó gyermekek jól elszórakoztatták egymást a vonaton is, bár a szülõi idegeket ez már kissé próbára tette.
A búcsú alkalmával látott derûs tekintetek azt mutatták, hogy mindenki jól érezte magát és valószínûleg nemsokára megint találkozunk.