Vendég könyvünk Blogja!

Az megrendelt tavaszi jó idő minden arcát bemutatta az egész túránkon keresztül a lelkes és kitartó csapatunk számára. A reggel újfent egy kis izgalommal kezdődött, mert egyik csapattagunk autója nem érkezet meg a találkozó helyünkre mivel túlszaladtak a találkaponton. Szerencsére egy második találkozót is megjelöltük így nem volt fennakadás. A kimaradt utast pedig beszorítottuk két huncut gyermek mellé. Zebegénybe érve találkoztunk a többiekkel és a gépkocsikat megpihentetve a társaságunk rövid megismerkedése után nekivágtunk egy kis hegymászási gyakorlatnak a Kálvária dombra (Maróti Géza szobrászművész tervei alapján a 30-as években elkezdték építeni) a " trianoni " emlékhelyhez ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az egész szép kis magyar honra. Itt készült csoport kép gazdagítja a gyűjteményünket. A sárga jelzést követve indultunk a Cerinka megmászásának a Málnás völgyön keresztül.
A Szőnyi pihenőnél a felhők közül kibúvó nap beragyogta az egész Duna völgyét, nem volt nehéz - talán - ilyen táj mellett alkotni, az ihlet meg volt hozzá. A meredekség miatt kissé szétszakadozó csapatot a Bodzás pihenőnél egybegyűjtöttük, mivel "az utolsó sosem pihen" szlogen most is igaz volt. A Bodzás völgyön leereszkedve egy őz csapatot sikerült megugrasztanunk, a gyerekek legnagyobb örömére és az őzek legnagyobb sajnálatára, ám a gyerekek egy élménnyel lettek gazdagabbak. A rendőrök viszont 3 000.- Ft-tal mivel a visszaérkezésünkkor templom melletti parkolóhelyen csak ránk vártak (a forgalommal szemben történő parkolást büntették e pénzbírsággal), a család mellett bámészkodó két kisgyerek is megtanulhatta a rendőr bácsitól, hogy így nem szabad megállni.
A túra után a szétszéledt csapat tagjai a zebegényi Katolikus templomot (Kós Károly és Jánszki Béla tervei alapján 1908-1910 között épült) és dísztök érés idején a töklámpa árust is meglátogatták. Volt aki kispresszót, majd a Duna parti pihenőhelyet látogatta meg. Az újabb összejövetel már a táborban volt, ahol szerencsésen mindenki egymásra talált és rövid idő alatt elfoglaltuk a szobáinkat.
Az esti kemencei bóling szalon meglátogatása elmaradt, mert a tulajdonos nem nyitotta meg még az idén, talán a jobb adózási feltételek miatt költözött át Ipolyságra. A vacsora is elmaradt itt, de mivel nem maradhattunk étlen a csapat egyik fele nekivágott a határok nélküli külföldnek. Nagyszerű helyet találva a Bieta étteremben éhségünket csillapítottuk a finom ételekkel. A második napunk reggel is jól kezdődött: először is azért mivel nem kellett korán kelni.
Szabadon választott programok közül volt mindenkinek kedvére való. A meghirdetett foci találkozó is összejött a helyi sportolni szerető focistákkal. A megbeszélt időtartamú meccs a két óra pillanatok alatt elrepült. A gyerekek addig a játszótéren múlatták az időt néha néha megtekintve a küzdelmet, ahol vegyes sikereket értünk el.
Ezután terveztük, hogy elmegyünk a nem messze lévő Csitári kápolnához. A legenda szerint a kápolna melletti Csitári forrás csodatévő vizétől sokan meggyógyultak, a kápolnához közel található a Csitári alagút amely a legenda szerint össze van kötve a drégelyi várral. Ránk is fért volna, mivel volt három sérültünk akik a foci csata nyomait viselték.
Azonban leszavazásra került az út, inkább úgy döntöttünk a nagymarosi Duna parton sétálunk egyet hazafelé. A sétánk végén hatalmas hóesés kapott el bennünket, így a természet mint az elején utaltam rá megmutatta változó arcát.