Vendég könyvünk Blogja!

Természetjárók emlékei

Húsvéti - túra

Húsvéti Ünnepi túra hegyen völgyön keresztül tartott .

A három napos túrázással, szórakozással, bográcsozással, hegymászással, múzeumozással tarkított programra kerekedett - fiatalos látásmódban. Borongós reggel indultunk el Bernecebarátiba. A szállásunk az ifjúsági tábor. Faházainkat elfoglaltuk. mindenki átöltözött és az útra készített elemózsiát, innivalót a hátizsákokba csomagoltuk. Ki kisebbe , ki nagyobba.
Kora délután elindultunk azon a bizonyos zöld jelzéssel kijelölt turista úton, amely jelzéstelen volt ( átvágva a legszebb részen az erdõt Hont felé ). Hegynek felfelé nehéz volt a kapaszkodás, egyes helyeken négykézláb másztunk. Az elsõ pihenõnél megebédeltünk ( Kis-Kalakocs-orom ), ezáltal könnyebbek lettek a hátizsákok. Utunk során málna bokrokat kerülgettünk, majd a tövises aljnövényzetet és kisebb nagyobb tócsákat is amelyek tovább nehezítették menetelésünket. A honti szakadékig jutottunk. A szakadék mélypontján õz csorda vonult át. Az erdõ mélyén Hóvirág együtt az Ibolyával virágzott. Az Odvas Keltike fehér és lila színû virága mint szõnyeg összefolyt a lábunk alatt. Visszafelé szemerkélt az esõ, de megúsztuk elázás nélkül. Hazafelé már rövidebbnek tûnt az út. Otthon finom bogrács vacsora készült közös erõvel, mely mindenkinek nagyon ízlett. Hajnalig tartó ( 03:40 ) társasjátékba torkolt az este, melyben kicsik és nagyok is kivették részüket.

Másnap kicsit késve indultunk el Zebegénybe. A hajómúzeumban szájtátva hallgatták a gyermekek és felnõttek a Múzeum kincseirõl szóló történeteket. Megcsodáltuk a hajózás történetét ábrázoló fából készült, kézzel faragott tutajokat csónakokat, hajókat, preparált tenger állatait és az indián totemeket amelyeket Farkas Vince saját kezûleg készített gazdag fiatalkori emlékei után. Egyéb emlékeivel is megismerkedtünk az itt eltöltött idõ alatt, amit a leánya mesélt el nekünk. Vince bácsi most még nem volt kint a múzeumban, otthon rendezgeti és írja visszatekintését kalandos életútjára.
A múzeum látogatás érdekessége után, a Zebegényi hegyeknek vettük utunkat. A madár csicsergéstõl hangos erdõt, a dongók zümmögése fûszerezte. Vadárvácskák, Kankalin, Tavaszi-hérics, "Gábor-virág" védett növények, melyek szemünket gyönyörködtették, és az illat amit ontottak. / Ezt látni kell! / Muflon csapat futott át elõttünk. Felértünk a Dobozi-oromhoz majd a Szt. Mihály hegytetõre.
Csodálatos volt a kilátás a Duna-kanyarra. Visszafele kidõlt fák, letört gallyak nehezítették utunkat, mivel újfent letértünk a sárga jelzéssel kijelölt turista útról a Kút-völgyön át . Õznyújtón Rókavárra bukkantunk, friss nyomokkal. Vadász les környékén rengeteg patanyom, a kivágott fák üregeibe só, téli etetõhelyül szolgálhatott e hely. Örömmel és fáradtan vettük, hogy nem tévedtünk el.
Ezek utána táborba visszatérve a fiúknak volt energiájuk egy kis focizáshoz. Éhségünket Szlovákiában csillapítottuk újfent. Az autóúton haladva reflektor fényénél vadnyúl, õzike, róka osont át elõttünk. Ezek után hamar, kimerülten kerültünk ágyba. Harmadnap elpakoltunk, bepakoltunk, hazafele vettük az irányt. A Nógrádi várrom falai közt idõztünk. Egy kis leányzó a csapatunkból cigánykerekezéssel szórakoztatta a csapatot, melyet megtapsoltunk. Következõ állomásunk a váci Bazilika volt. Elidõztünk a falai közt. A Duna-parti sétával, fagyizással, pizzázással fejeztük be a városnézést. Jól éreztük magunkat.